Újévi frissítő túra a Vadas-tetőre

Tegnap a sepsiszentgyörgyi 14. Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapathoz csatlakozva, felkerekedtünk a Vadas-tető gyalogos meghódítására. Ők már több éve megejtik az esztendő első napjaiban ezt a frissítő gyalogtúrát, mely Sepsiszentgyörgyről oda-vissza kb. 30 kilométer és kb. 500 méteres szintkülönbséget kell legyőzni, hogy az 1050 méteren lévő csúcsra felérkezzünk.

Az útvonal egy fehér keretben lévő piros háromszöggel ki is van jelölve.

Távolban a Déli-Kárpátok vonulata sejlik fel.

Háromszéki januárhoz nem méltó, de sokunk számára annál kellemesebb, napsütéses, tavaszias időjárásban volt részünk. S bár farkasok és medvék is lakják az itteni erdőket, a bükkös-tölgyes, meg erdei és lucfenyők között vezető utunkon, egy kecskenyájat őrző pásztorkutyák bizonyultak a "legveszedelmesebb vadaknak".

Őszapók-kísérte túránkat, a csak foltokban havas gyepen itt-ott százszorszépek (Bellis perennis) díszítették.

A sárga fagyöngyként inkább ismert fakínt  (Loranthus europaeus) is találtuk menet közben.

Napsugarak melege által tavaszivá bolondított széncinegék lelkes dalolása közepette, mi szintoly lelkesen, karcolásokkal alig-alig törődve borókabogyót (Juniperus communis) szedegettünk.

Felérve, a Vadas Cserkészpark udvarán a farkasboroszlán (Daphne mezereum) is virágozva várt.