Még egy sarkvidéki meglepetés a Rétyi-tónál

Pár nappal ezelőtt került lencsevégre és adtuk hírét egy fagyos vidékről érkezett szárnyas vendégnek, a sarki búvárnak. Ebben az ingerszegény novemberi télben igazi szenzáció tud lenni egy új faj jelenléte, s ha ez ráadásul egy téli vendég, akkor kérdés nem fért hozza, hogy csapatunknak az a fele, amelynek korábban nem volt alkalma sarki búvárt megfigyelni, beöltöztetve a család apraját-nagyját, sebbel- lobbal "búvárkodni" igyekezett. A helyszínre érve végigpásztázzuk a nagy tőkésréce csapatot, keressük a sorból kilógót, a messziről érkezettet, de hiába, itt csak az időnként gúnyosan ránk hápogó kompánia szeli a víz tükrét. Már- már logó orral távoznánk, amikor a zajos társaságtól távolabb feltűnik egy magányos halász... halásznak halász, de nem a beharangozott, megírt, lefotózott sarki különlegesség, hanem egy másik... mint kiderült a sarki búvárunk tovább állt és helyét átadta egy északi búvárnak (Gavia stellata).

Szintén egy hideg elől menekülővel van dolgunk, sarkvidéki faj ő is, aki a teleket délebbre költözve igyekszik átvészelni.  Ez a faj valamivel ritkább a sarki búvárnál, de nagyobb vízfelületeken gyakran fordulnak elő együtt.

Karcsú testű, törékeny madár, csőre kissé felfele hajló. A legkönnyebb és legfürgébb faj a búvárfélék között, szárnyai nagyok és szélesek. Az általunk lencsevégre kapott téli ruhájába öltözött, jellegzetes a fejen és a nyakon a nagy kiterjedésű fehér szín, illetve a hát  fehéren pontozott mintázata, erre utal a latin nevében is a "stellata" "csillagos" kifejezés.

Halakat fogyaszt, melyeket a víz alá merülve üldöz és kap el. Egy merülés 90 másodpercig is eltarthat, ezalatt több 100 métert haladhat és 10 méter mélyre is lehatolhat.

Fotó: Nicu Barb

Romániába 20-300 példány látogat telelés céljából.