Holdviola

Bár a holdviola neve romantikus költőket idézőn lírai, névadása már annál prózaibb: a német ’Mondviole’ tükörfordításának eredményeként született. A család, melynek tagja holdviola nemzetség, maga sem hangzatosabb nevű: a káposztafélékről nem egy ilyen sudár, lágyan illatozó virágra asszociálnék legelőbb, mint amilyen az árnyas szurdokerdőkre, bükkösökre jellemző erdei holdviola. Májustól-júliusig virágázó, gyakorinak mondható keresztesvirágú évelőről van szó, nekem mégis csak idén tűnt fel először. A találkozásra a Vargyas-szorosban került sor, ahol hosszan, néhol mondhatni tömegesen ékíti a patak széli erdőaljat. Az akár másfél méteres magasságával és összetett virágfürtjeinek halványlilájával, holdvilágszerűen kísér a fák között, mígnem magához csalogatva, enyhe, mégis bódító illatfelhőbe burkol.

Virágait, ’éjszakai égitestről’ kapott nevéhez illően, éjjeli lepkék porozzák be. A Hold ihlette egyéb megnevezéseit is, mint holdvilág, holdvilágfű, holdfű, kis holdvilága, holdruta. Tudományos nevének (Lunaria rediviva) első tagja, a nemzetségnév is ’holdhoz hasonlót’ jelent. Mindezen Holdra való utalásokat ennek fénye, és a növény becőtermésének ezüstösen csillogó rekeszfalainak hasonlatossága eredményezhette. Az ókorban varázserőt is tulajdonítottak neki, az alkimisták pedig az ezüst létrehozásában képzelték hasznosnak, továbbá sebforrasztó hatást is tulajdonítottak neki. Egyéb társnevei a húsvétvirág, japánlegyező, atlaszvirág, lúdrettentőfű.

Termesztett rokona, holdviola nemzetség másik tagja, a sötétlila virágú kerti holdviola (Lunaria annua), mely a júdáspénz, Júdás tallérja, Júdás ezüstje neveket is viseli. Ezek ennek – az erdei holdvioláéinál – kerekebb, ezüstérmeszerű termésére, és arra utalnak, hogy a hagyomány szerint a növény a Júdás által Jézus elárulásáért kapott harminc ezüstpénz egyikéből termett. Az erdei holdviola Magyarországon védett növény, Romániában nem.