Még több tavasz

További napsütés újabb tavaszi virágok megjelenésével örvendeztetett meg. Legutóbb Sugásfürdő felé vitt tavaszi sétánk, ahol az erdő, patakpart ismét szépségekkel várt. Na, nem mindenkit várt, hiszen a kikeleti hóvirágoknak, például nem életcéljuk leszakítva vázában végezni, mégis ez a sors jutott néhánynak, mire védett voltukra hivatkozva lebeszéltük tevékenységükről az őket gyűjtőket. Ez az intermezzo beárnyékolta némileg a napos-virágos délutánt, de emlékezzünk inkább a szépségére.

Idén, jóval később mint előző években, az elmúlt hétvégén kandikáltak elő az avarból először a kakasmandikók (Erythronium dens-canis). Ők egy korábbi évben alapos bemutatásra kerültek.

Környékünkön számomra új kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) élőhelyre is rátaláltunk. Hóvirágból is ezek az elsőink idén. Róluk is írtunk már bővebben. Ne felejtsük: a hóvirág közösségi jelentőségű, törvény által védett faj!

Bársonyos tüdőfűből (Pulmonaria mollis) még mindig csak néhány tő került utunkba.

 Martilapu (Tussilago farfara) volt már, de ez a patakparti példány fotóra kívánkozott.

Mint ahogy most pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) is.

Read more...

Az erdők nőnapi virágai

Stílusosabb lett volna tegnapra megírni, de szépségükből mára sem veszítettek a Kálnok fölötti erdő virágai. Tegnapi sétánk igazolta, áprilisnak tulajdonított szeszélyességű márciusunk fagyos éjszakáival sem késztette meghátrálásra a növényvilágban az egyre dúsabban sarjadó életet, talán csak némi óvatosságra.

Pirosló hunyorral (Helleborus purpurascens) már lépten-nyomon találkozni mindenfelé, úgy tűnik sokszor szerepeltettük is már, mégis szívtelennek érezném kihagyni.

Más kora tavaszi virágok azért visszafogottabban furakodnak elő, van kikért már-már kutatómunkát :) kell végezni erdőszélen, patakparton. Végül meghálálja/megelégeli keresgélésünk egy kis jólfésült erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica).

Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) még csak leveleit bontogatja

Viszont, bár csak egyecskét, kicsikét, de találtunk virágzó bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis) is

Köves útszegély és kedély egyaránt vidámít a martilapu (Tussilago farfara) élénksárgája

Az avar alól virágoknál színesebben kukkantanak ki a (valószínűleg) osztrák csészegombák (Sarcoscypha austriaca)

napfényfürdőző spóratokok

a fűzfabarkát már említettük? :)

Read more...

Ki mindenkinek van már tavasz?

Rajtunk kívül, természetesen, hiszen az utóbbi napok átlagon felüli hőmérséklete, de még inkább a simogatón melengető napsütés bennünket teljesen tavaszi hangulatba ringatott. És csalogatására "dalolva" válaszolva indultunk kisebb-nagyobb sétára a Rétyi Nyírbe vagy más közeli erdőre, rétre. Tavaszlesőn kutatva korai virágok után, belefeledkezve az egyre gazdagabban felcsendülő madárdalokba, rácsodálkozva a megpezsdülő rovarvilágra és konokul ragaszkodva ahhoz, hogy egyszer csak rátalálunk mi is a Rétyi Nyír titokzatos kék békájára.

Az erdőszélek legnagyobb sztárjai jelenleg a pirosló hunyorok (Helleborus purpurascens), hiszen merészen nagy számban, a virágzás és piroslás különböző fázisaiban leledzve szép alanyai a tavaszi fotózásnak.

Százszorszépek (Bellis perennis) százszor is élnek, akár némi hó alatt is, ám ők is kéjesebben fordulnak a tavaszias fény felé.

Erdőszegélyen olykor mogyoróbarka sárgája felelget a napfényre.

Virágzó meglepetéssel az erdei szamóca (Fragaria vesca) szolgált, míg más kora tavaszi virágok még váratnak magukra tájainkon.

De a rovarvilág sem maradhat el: a mezei tücskök (Gryllus campestris), ha éppen nem hegedülnek is még hangoskodón, néhányuk csöndesen már előbátorkodott földalatti lyukjából. És egy poszméh is körüldongott már.

Pókfélék is iramodnak lépteink elől: földön, vízen, pókfonálon.

És a madarak: hát ők már nagyon tavaszra vannak hangolva és dalukkal hangolják környezetüket is: cinegék téli prüntyögése változatos tavaszi dallá alakult, házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) is tért már vissza, háztető magasságából hirdetve érkezését, és erdő mélyen-szélen léleksimogatón énekel már egy-két erdei pacsirta (Lullula arborea) is. Fotó nincs, hangélményért erdőkben, mezőkön mindenkit dalolva fogadnak a madarak :)

Kétéltűek világának némely képviselője is téli pihenőhelyét elhagyva tavaszi életterét kereste újra fel. Így láthattunk egy tarajos gőtét (Triturus cristatus) a Rétyi Nyír egyik tavacskájában.

És ugyan nem híres kék nászruhájában, de évek óta először végül is legalább rábukkantunk egy mocsári békára (Rana arvalis arvalis Nilss) a Rétyi Nyírben. Pedig, bevallom a számtalan sikertelen találkozási próbálkozás után, jómagam már-már mitologikus lénynek kezdtem vélni a Nyír ezen reliktumfaját. Most, hogy megvan egy konkrét hely, ahol láttuk, reméljük végre-valahára nászöltözetben is sikerül lencsevégre kapni.

Read more...