Ilyen a természetünk

2013. június 11., kedd

Gólyaváró akció - második évad gólyafiókákkal

A sepsikőröspataki gólyák élete az elmúlt két évben izgalmasan zajlott. Gyors kronológia a történtekről:

2011 őszén a Polgármesteri Hivatal tetőzetét javították, ahonnan lekerült a falu egyetlen gólyapárjának fészke.

2012. március 22. - Felkerült a fészektartó állvány egy villanyoszlopra (persze nem arra, amelyre mi szerettük volna... ). Népes gyereksereg követte az állvány és a gólyák sorsát, de sajnos nem tetszett a helyszín, így máshol kezdtek fészekrakásnak.

2012. április 27. - Hosszas utánajárással az állvány a gólyák által kiválasztott oszlopra került, kissé idegenkedtek, de aztán nekiláttak a fészekrendezésnek. Persze megkéstek, és kis gólyák nélkül indultak Afrikának.

2013. március 31-én megérkezett az első gólya, hamarosan a társa is követte, és nekiláttak a fészekrakásnak.

2013. április 24-én elkezdték a kotlást :-) Közben iskolánk nyolcadikosai nevet is adtak a párnak, a kisebbek is rábólintottak a döntésre így hivatalosan: Csinszka(♀) és Csinszki (♂) a gólyapárunk.

2013. június 11-én elindultunk iskolánk ötödikeseivel megszámolni, hány kis gólya lapul a gólyafészekben. Napsütés, csendben várakozó gyerekseregek, és a gólyafiókák mintegy begyakorolt koreográfia szerint mutatkoznak. Számoltunk közösen:

egy

kettő

három

itt már mosolyogva meg is álltunk a számlálással, mert 3 gólya fiókáról kaptunk hírt

négy

:-)

Hosszasan elidőztünk a fészeknél, és izgalmas nyár vár ránk a gólya fiókák életét követve!

2013. június 9., vasárnap

Pásztormadár-invázió

Valahányszor Nagyajtára indulunk, szép vagy meglepő eseményre, látványra, találkozásra mindig számíthatunk. Így esett tegnap is: a közelben magasló domboldalra szamócázni indulva, még mielőtt az apró, piros zamatosságnak egyáltalán átadhattuk volna magunkat, a falu vége felé máris szokatlan élményben részesültünk. Seregélyszerű zajongás, mozgolódás, lármás forgatag vette körül az egyik ház tetejét, udvarát. Távcsövek, határozók előkerítése után kiderült, különleges találkozásra került sor: először futottunk össze ugyanis pásztormadarakkal (Pastor roseus, régebbi nevén Sturnus roseus).

Hogy seregélyeket juttatták eszünkbe, nem meglepő, hiszen azokkal egy családba tartoznak, sőt régebben ugyanabba nembe is (Sturnus) sorolták őket.
De hangjuk, csapatos, zsivajgó jelenlétük és megjelenésük is hasonló, bár jól látható különbség azért, hogy a pásztormadár mellének és hátának tollazata rózsaszínes színezetű. Farka, szárnya és feje fémesen fekete. A fején hátralógó tollbóbita a nászjátékok során tölt be fontos szerepet. Csőre rózsaszín. A seregélyhez (Sturnus vulgaris) méreteiben is hasonló: testhossza 21-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 37-40 centiméter, tömege 67-88 gramm.

A faj elsősorban Közép-Ázsia sztyeppejellegű, vagy félsivatagos, köves vidékein él, és csak ritkán, száraz, sáskajárásos években érkezik inváziószerűen tájainkra.
Az országból Dobrudzsában való megjelenésükről olvastunk, ott fészkelésüket is leírták, Erdélyi megjelenésük kivételesebb.
Védett is a faj, Magyarországon csakúgy, mint Romániában.

2013. június 3., hétfő

Első nyárelői csokor

Június első két napján, kihasználva a napsütötte órákat, mezőn és erdőben jártunk. Elsőként kerékpárral egy Sepsiszentgyörgy közelében levő mezőre látogattunk el, ahol színárnyalat- és illatkavalkád varázsolt el bennünket. Aztán a Sepsikőröspatak környéki erdők-mezők következtek. Volt ott minden, s persze csak a szemünk és a fotótárunk csokra gazdagodott!