Erdei iskolaavató a Vadas-tetőn

Novemberben résztvettünk a Vadas Erdei Iskola avatóünnepségén. Következzen egy kis beszámoló erről.
Az erdei iskola megálmodói és majdani működtetői a sepsiszentgyörgyi 14. sz. Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat és a jelenleg bejegyzés alatt álló Aranyliliom Egyesület. Támogatók a cserkészek és szüleik , a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubja, Kovászna Megye Tanácsa, Háromszéki Közösségi Alapítvány. Az erdei iskola felszerelését, tavaszra szeretnék teljessé tenni; ekkor egy kis szakkönyvtár is a része lesz majd.

Gaál Sándor cserkészparancsnok elmondása szerint az erdei iskola ötlete „erdei séták, portyák” alkalmával született, mikoris gyakran kiderült, „milyen keveset tudnak gyerekeink természetes környezetünkről, az állatokról, növényekről. Legtöbbször összetévesztik az őzbakot a szarvasbikával. De most az erdei iskolai táborozások alatt állandó jelleggel láthaják őket és fogazatukat, lábukról közvetlenül szerezhetnek ismereteket, akár meg is tapogatva azokat.” Hasznossága így nem is kérdéses, hiszen „az erdei iskola a játékos tanulás legjobb helye. Az itt szervezett tevékenységek aktív részvételre és tudatos munkára serkentenek. A jelzett tanösvények nemcsak az állat és növényvilág megismerését teszik lehetővé, de megismertetik a környékbeli településeket is.”

És hogy kiknek szól? Cserkészcsapatok, iskolai csoportok, osztályok, tehát különböző korú gyeremekek látogathatják majd az erdei iskolát.
Az avatóünnepség záróakkordjaként a halvány napsütés ellenére csípős novemberi szombat délelőttöt a házigazdák forró teával, kávéval, frissen sült fánkkal tették melegebbé.

Read more...

Vörösfenyő a zöld fenyők között

Decemberben a nem kifejezetten természetközeli emberek fejében is egyre több gondolat forog a növények, főként egy bizonyos fajtájuk, a fenyőfa körül.
Így, éppen itt az idő, hogy a fenyők egyikével az európai vörösfenyővel kerüljünk közelebbi ismeretségbe, bár ő nem karácsonyfa alapanyag, hiszen az európai örökzöldek közül ő az egyetlen, ki őszire sárgás-vöröses lombruhába öltözik, majd télire elhullajtja azokat, tehát lombhullató. Hegyvidéki faj lévén ez a kuriózum a mi erdeinkben is őshonos. De parkokba, kertekbe díszfaként sokfelé ültetik is.


Első magyar írásos említése 1583-ból, Beythe István Nomenclatorából adatolható. Nevének előtagja őszi lombkoronájának színére utal, de vannak, akik szerint kérgének színe a névadás alapja. Közismertségét számos társneve bizonyítja: a pacsirtafenyő, mannafenyő, rozmaringfenyő, szentilonafenyő, németostor, lombhullató fenyő, ustorfenyő nevekkel mind a vörösfenyőt illetik.
Szép rajzolatú, jól megmunkálható, kemény, tartós fáját előszeretettel használják a bútor- és építőiparban. Népi gyógyászati felhasználására is bőven van példa: fiatal tobozaiból köhögés elleni szirupot készítenek, sőt pálinkaízesítésre is használták; fiatal ágvégeinek rágcsálást gyomorsav ellen javallják; zsírral összefőzött gyantája sebek és gyulladt bőr külsőleg alkalmazott gyógyítására használatos.


Magashegyi fajként a fatenyészeti határig terjed. Tiszta állományokat ritkábban, lucfenyővel, erdei fenyővel, jegenyefenyővel, bükkel elegyes állományokat gyakrabban alkot. Élőhelyére vonatkozóan elmondható, hogy a laza szerkezetű, agyagos és meszes talajokat kedveli, továbbá, hogy fényigényes faj.
Általában 20-40 méteresre nő, de az 50 méter magasságot is elérheti. Az akár 1,5 méteres átmérőjű törzsét szürkés-vöröses, barnás hosszan barázdás réteg fedi. Egyéves (vagyis ősszel lehulló) tűlevelei hosszú hajtásain elszórtan, csavarvonalban ülnek, törpehajtásain pedig 40-50 leveles csomókban. „Barátságos” fenyőnek is minősíthetjük, hiszen tűlevelei lágyak, nem szúrósak. Alakjuk keskeny-lándzsás, méretük 2-36 cm és az őszi megsárgulás előtt világoszöld színűek.


Szaporodását illetően, egylaki, szélbeporzású faj. Minden 3-5. év március-májusa közt virágzik. A legalább kétéves levéltelen törpehajtásokon fejlődő, lefele hajló porzós virágai gömbös-tojásdad, később hegyes alakúak, eleinte világoszöldek, beporzáskor sárgák. A hároméves leveles törpehajtásokon megjelenő termős virágok tojásdadok és kárminpirosak. Magjait szeptember-novemberben hullatja el.
Az európai vörösfenyő Romániában nem védett, de alpesi erdőformációi olyan élőhelyek, melyek megőrzéséhez szükséges azokat különleges természetvédelmi területté nyilvánítani.
Az illusztrációul szolgáló képek a Vadas-tetőn készültek.

Read more...

Látogatóban a hulladéklerakónál

A tegnapi munkaszüneti naphoz hozzáadódott a mai nap is. Ennek örömére, és a hirtelen jött minivakációval járó eltunyulás megakadályozására a Mikes Kelemen Líceum sebtében mozgósított környezet-csoportjával felkerekedtünk, hogy körülnézzünk ott, ahol legfennebb a madár jár

(vetési varjú százával, búbos pacsirta, sirály stb.), de legtöbb embernek semmiképp nem kiránduló vágyai netovábbja: a sepsiszentgyörgyi hulladéklerakón és hulladékudvarban.

Már reggel látszott, hogy jó napunk lesz, mert hét ágra sütött a nap, és a hideg sem csikorgatta annyira fogát.

Célunk a szelektíven gyűjtött hulladékok kezelésének és sorsának feltérképezése, a városunk kínálta hulladéktárolási és értékesítési lehetőségek kiderítése, pár keringő mítosz megdöntése volt.

Az első állomás a város végén található hulladéklerakó: a fogadtatás szívélyes és örömmel vezetnek körbe. Kiderül, hogy az udvaron üveg, PET palack, papír, alumínium doboz szétválogatás folyik, és lehetőség szerint ezek összepréselése és bálázása. A legtöbb hulladék-bálát erre szakosodott cégek viszik el és hasznosítják újra.

A hulladéklerakón szilárd hulladékot, nem veszélyes és ártalmatlan hulladékot, a város és a környező települések lakóitól származó hulladékot, intézmények, cégek és más hivatalok hulladékát tárolják.

Az elhelyezés után, a lánctalpas géppel végzett tömörítéses egyengetés után, 50 cm vastagságú földréteggel borítódik, az öngyulladás megakadályozása végett. Az erjedési folyamat következtében keletkezett csurgalékvíz egy gyűjtőcsatornába kerül, ahonnan rendszeresen a víztisztító állomásra szállítódik. (forrás)

Felfedező utunk második állomása a tavaly létesült hulladékudvar, ahol azokat a különleges hulladékokat lehet elhelyezni, amelyek gyűjtésére nincs a város területén szelektív hulladékgyűjtő konténer. Például: fa, textil, üveg, szárazelem, akkumulátor, használt étolaj, elektronikai hulladékok, villanyégők stb.

Read more...