Ilyen a természetünk

2020. május 12., kedd

Kiadvány biológiából érettségizőknek!!!

2018. március 18., vasárnap

Érkező gólyák

A mai, és az elkövetkező napokra beígért havazásokkal reméljük, sikerrel küzdenek meg a Háromszékre visszatérő gólyák is.

Tegnap Nagyajtán, ahol a gólyafészkek száma húsz körülire tehető, már négy fészek is foglalt volt, egyikükben meg már egyenesen a pár mindkét tagja buzgón rendezgette otthonát.

fehér gólya (Ciconia ciconia)

A falu fölötti erdőcskében pedig egyre több tavaszi virágban gyönyörködhetünk.

kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia)

kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

2018. március 9., péntek

Tavaszodik Háromszéken

Az első kora tavaszi virágok megjelenésével, még talán óvatos léptekkel, de érkezik a tavasz Háromszékre.

kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

kakasmandikó (Erythronium dens-canis) fehér színváltozat

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

Hajnal Anna: Tavaszi himnusz

Tágul a fény édes köre,

délben az árnyék rövidül,

egyre élőbb mosoly süt rám

mind áttetszőbb napok mögül,

ragyogás, ki az éjszakán

is átsütsz, úrnő, égi lány,

hogy aludtad át télidőd

a kemény, fagyos nyoszolyán?...

2017. február 16., csütörtök

Kora tavasz

Felénk még kegyetlen mínuszok ellenére, hótakaróját félretolva merészen ráhunyorgott a napra Háromszék - minden bizonnyal - első pirosló hunyorja (Helleborus purpurascens).

2016. február 25., csütörtök

Pajkosabb szelekkel, tündöklő napfénnyel, olykor morcos-porzós havazással, de lépeget, közeleg tájainkon is a tavasz. Szeszélyessége ellenére sem rejtőznek többé már föld alatt a kora tavaszi virágok. Így a Hatodban például, ezekre leltünk közülük:

törékenységében is merész kikeleti hóvirágra (Galanthus nivalis)

visszafogottan kibontakozó kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

megtörhetetlenül magabiztos pirosló hunyorra (Helleborus purpurascens)

Kányádi Sándor:

Sétálgat a szellő (részlet)

Sétálgat a szellő,

szökken ágról, ágra

kapaszkodik olykor

gyönge napsugárba.

Dudorászgat, fütyörészget,

kisöpri az üres fészket,

bekukkant az odúba,

a fejét is bedugja.

S rikkant egyet: ide mind,

tavasz van már idekint!

2016. február 18., csütörtök

Hunyorral tavaszodik

Háromszék téli időjárására a cudar jellemzőbb kifejezés, mint mondjuk a bájos, kedves. Mégis februárban olykor már elbájol az erdő széle tavaszias ébredező színélménnyel. Rendszerint a pirosló hunyornak (Helleborus purpurascens) jut az elsőség, hogy a tavasz hírnökeit már korán keresők számára jelezze, engesztelőn langyos napokon találni jeleit a kikeletnek. Így leletünk hétvégi madarászós sétánk alkalmával a Kálnok fölötti erdőszél bokraiban rejtőzve rá idén is.

2016. február 5., péntek

Madáretetőnél a Rétyi Nyírben

Bár jobbára enyhe volt az idei tél, a Rétyi Nyírben kihelyezett madáretetőnél (is) nagy volt odalátogatásunkkor a forgalom.

Mindenféle cinege szorgosan csipegetett:

a barátcinegék (Poecile palustris) szép számban,

az édibédi kék cinegék (Cyanistes caeruleus) visszafogottan,

Európa legkisebb cinegéiként a fenyvescinegék (Periparus ater) eltökélten.

Aztán még a csízek (Carduelis spinus) is komótosan.

Mígnem egyszeriben mindenki pillanatra megdermedt, majd szemvillanás alatt elszelelt, etetőt, magot, mindent felejtve.

És a riadt menekülés okozója:

a közelben hangtalanul landoló karvaly (Accipiter nisus).

2016. január 12., kedd

Téli gólya Bodzavámról...

Már hónapok óta kiüresedtek a gólyafészkek, ebből adódóan csak futó pillantásra is alig méltatom az utak menti oszlopokon sorakozó gólya-lakosztályokat, pár nappal ezelőtt azonban az egyik fészek figyelemreméltónak bizonyult... ismét egy itthon telelő gólya. Ezúttal Bodzavámon (Vama Buzaului).

A helyiek szerint a többi gólyával kerekedett neki ő is az útnak, de január első napjaiban visszajött és azóta ha nem vadászik, a fészekben ücsörög.

Romániában az elmúlt években több itthon telelő gólyát jeleztek. Az itthon maradásuk okairól, illetve a túlélési esélyeikről itt meg itt lehet olvasni.

A bodzavámi gólyát mint megtudtuk féltő gonddal ügyelik a helyiek, és finom falatokkal kényeztetik... tehát jó esélye van a kitelelésre.

2015. szeptember 26., szombat

Őszelő a Hargitán

Őszi kánikulában hegyeinkbe kívánkoztunk, választás a Hargitára esett: túra útvonalunk Hargitafürdő- Madarasi-Hargita. Már három évvel ezelőtt jártunk itt, igaz akkor nagy hóban, hidegben most meg napsütésben, melegben indultunk el.

Az őszi színes falevélkavalkád kezdő színpalettája fogadott Hargitafürdőn, ahol elhagytuk az autónkat és gyalogosan vágtunk neki a hegynek.

Kék sávjelzést követtünk végig. A régi kopott jelzéseket újak kísérik, így eltévedni nem lehet, hacsak éppen siketfajd fotóvadászat nem térit el kissé a kijelölt útvonaltól, ahogyan minket. Sajnos használható fotók nem készültek, talán majd legközelebb :)

Nyomolvasásra is volt alkalomunk.

Kékül, piroslik lassan-lassan már minden kis bogyó:

boróka

fekete és vörös áfonya

Kora délután a Madarasi-Hargita (1800 m) csúcsa látszott felhőktől árnyékoltan, de

mi még vártunk a meghódítására, kis kitérőt tettünk. Elgyalogoltunk a közelben található Szökő vízeséshez:

Kellemes hűsítő pihenő után úgy döntöttünk, hogy követjük a Rekkencs Tanösvény jelzéseit, és ellátogatunk a Szökő-láphoz is.

Késő délután villámlás és dörgés kíséretében a csúcshódítás után, megkerestük szálláshelyünket és erőt gyűjtöttünk a másnapi visszaútra.

Kora reggeli napfelkelte után elindultunk, s közben messziről csodálhattuk a Nagyhagymást, Egyeskőt, Ecsémet