Térült-fordult, tovarepült

A múlt héten lencsevégre kapott bíbic (Vanellus vanellus) kapóra jön ha vallási vonatkozású bejegyzést akarnánk írni, így Pünkösd alkalmából. Igaz, hogy vallási körökben nem örvend nagy népszerűségnek, mint kiderült, hisz az a hír járja, hogy: hajdanában az erdők madara volt. Mikor azonban Krisztus a Gecsemáné kertben bujdosott üldözői elől, a bíbic mindig körülröpködte s kiáltotta: Jézus! Jézus! Így akadtak rá, s elfogták. Isten ezért megátkozta s az erdőkből kiűzte. Ezért kerüli most is az erdőket és sohasem száll fára, mert az átok következtében a fa rögtön meggyulladna alatta. (Hermann Ottó)

Hogy végül is milyen bűnök írhatóak madarunk számlájára, nem tudni, de az tény, hogy elsősorban a síkvidéki vizes területek, de akár hegy- és dombvidéki medencék, folyóvölgyek képezik otthonát. Költőhelye alacsony füvű réteken, legelőkön található.

Fekete-fehér alapszínű, galamb nagyságú, bóbitás madár. Feje változó mértékben fekete, hosszú bóbitájával együtt, hasonlóan a fényben zöldesen csillogó, széles, lekerekített szárnyaihoz.

Különféle rovarokkal, pókokkal, csigákkal, gyűrűsférgekkel táplálkozik, amelyeket rövid, hegyes csőrével kap el.

A faj rövidtávú vonuló, késő ősszel-kora télen kisebb csapatokban indul útnak, és már kora tavasszal hazatér.