2011. október 31., hétfő

Pöttöm ökörszem

Érdekes az, ahogyan az ember az őt körülvevő világot, annak részeit megnevezi: mit tart jelentősnek, kiemelendőnek, észreveendőnek, mit mivel kapcsol össze, mivel lát hasonlatosnak. Madárnevek etimológiája után kutakodva is izgalmas dolgokra akadhatunk: énekük vagy kinézetük, jellegzetes tulajdonságuk vagy élőhelyük, más madárhoz való hasonlatosságuk ragadhatja meg a névadó figyelmét, netán más élőlényt juttat eszébe, fészekrakási vagy egyéb viselkedési jellemzőjüket találhatja kiemelendőnek.

Mostani főhősünk, az ökörszem (Troglodytes troglodytes), más nyelvekhez hasonlóan (román, német, francia, olasz) a magyarban is, mérete okán kapta 1525 körülről adatolható nevét. Azonban néhány évtizeddel későbbről ismeretes „a fa odvába tojó veréb” megnevezése is, mely már fészkelési szokására és tollazatának a verébéhez hasonló színezetére is utal. Csaláncsattogató, csaláncsettegető neveit pedig élőhelyéről és jellegzetes hangjáról kapta. Azok, akik csádészónak, tüskebujkálónak hívják, szintén élőhelyét tartották kiemelendőnek elnevezésekor. Kinézete és hangja az alapja a pettyes csuk megnevezésnek. Az itt, Erdélyben ismeretes ficánka pedig mozgékony természetéről árulkodik.

Az ökörszem 9-10 centiméteres hosszúságával valóban Eurázsia egyik legkisebb madara, nagyjából csak a királykák apróbbak nála. Összehasonlításul: a veréb 14-15 cm, és ő sem egy óriás. Kicsinységét tovább hangsúlyozza rövid, hetykén felcsapott farka és rövid nyaka, s így kikerekedve kis tollgombóc benyomását kelti. E képet csak a hosszabb, hegyes, kissé lefelé görbülő csőre töri meg. Tollazata mellőz minden feltűnést: felül vörösesbarna, alul barnásfehér, vékony, sötétebb keresztsávokkal. Így eshet gyakran meg az is, hogy habár méretéhez képest hangos énekét halljuk, tekintetünkkel annak forrását kutatva sehogy sem leljük a dalnokot.

Meg aztán leginkább az erdők sűrű aljnövényzetében, elgazosodott tisztásokon, cserjésekben, buja patakpartokon rejtőzködik, ahonnan nem is igazán röppen fel, hanem ugrálva, majdhogynem kúszva halad ágról ágra. Itt kutat apró rovarokból, pókokból, lepkehernyókból, rovarpetékből, lárvákból álló tápláléka után. És ilyen bozótos helyre épít a hím több, fűszálakból és lombokból álló gömb alakú fészket is, melyekből a tojó választja ki az 5-6 tojás számára a megfelelőt.
Egész Európában megtalálható, nálunk is gyakori és állandó fészkelő faj. Télen is itt marad, úgyhogy, ha majd kimerészkedünk a hólepte erdőbe, akár szerencsénk is lehet hozzá.
Védettségét illetően a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján „nem veszélyeztetett” fajként jegyzik; Magyarországon védett, Romániában nem.

Parányi madárkánk népmeséknek is szereplője: ha például az Icinke-picinke című népmese-antológiába beleolvasunk, megtudhatjuk, hogyan is lett a kis ökörszemből – a sas ellenében – a szárnyasok királya.

Read more...

2011. október 27., csütörtök

Kezdődik hamarosan a téli madáretetés

Lassan-lassan őszlik, hisz már:
- vándormadaraink útra keltek, vagy épp a nagy út előtt állnak
seregélyek az uzoni határban
- a varjak csoportokba verődtek
- megjelentek az ökörnyálak
- volt már talajmenti fagy
- pezseg a must - forr a bor
- sárgulnak a falevelek
És egyben eljött az ideje, hogy elkezdjünk készülődni a téli madáretetésre, a már meglevő etetőket átvizsgáljuk és eledelt szerezzünk be. Ha még nincs etetőnk van idő készíteni. Nagyon egyszerűen készíthetünk műanyagpalackból is. Hasznos információk olvashatók a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján valamint ITT a tavalyi bejegyzésünkben. Ne feledkezzünk meg, hogy a madárodúk kihelyezésének is itt az ideje.

Az elmúlt hétvégék madarásztábor lakói is készítettek műanyagpalackból etetőket, ki is helyezték, táplálékkal feltöltötték és meg is érkeztek már az első vendégek. Az alábbi fotókon épp egy barátcinege kóstolgatja a kihelyezett eledelt:

Ha nem olyan helyen lakunk, ahol a téli madáretetésnek hódolhatunk, akkor van erre is megoldás, a blogunk WEBKAMERÁK címszója alatt élőben követhetünk néhány madáretetőt (ITT).

Read more...

2011. október 20., csütörtök

Hétvégi madárfogás: Guvat

Nem szó szerint értendő a cím, de "gyurgyalag" csapatunk első találkozása a guvattal egészen múlt szombatig váratott magára. A Bikfalván táborozó kis madarászokkal átgyalogoltunk az Uzon határában található Fekete-ügy holtágaihoz. Ez a hely számos érdekes madárfajnak ad otthont. Már odaérkezésünk első pillanataiban megmutatta magát, de persze a gyerekzsivaj hallatán gyorsan el is rejtőzött.
Gyereksereg hamarosan tovább is állt, de mi nem hagytuk magunkat, az októberi hidegben türelemmel és persze fotógéppel felszerelkezve vártunk az újabb találkozásra . . . némi csalogatási cselt bedobva eljött a várva várt pillanat és újra előbújt, ha pár másodperc erejéig is. Pár fotó készül csak róla, hisz sietősen átvágott egyik nádasból a másikba:
A guvat (Rallus aquaticus) rigónál nagyobb faj. Csőre hosszú, keskeny és kissé megnyúlt. Fekete foltos barna háta, szürke melle van, és fekete-fehéren sávozott a hasoldala. Farka alul fehéres. Hangját ("grüit grroit grui gru") nádasok közelében gyakran hallhatjuk.

Read more...

Diós dolgok dióhéjban

A meteorológusok által Őszhóként számon tartott október idén nevéhez illőn viselkedett: első harmadában máris kisebb havazással lepett meg, ami persze nem volt tartós, de nem is lehetett, hiszen akkor azokat a tevékenységeket nem lehetett volna elvégezni, amelyekről népi kalendáriumi Magvető nevét kapta. Meg aztán egy elhavazott kertben, udvarban a diót is nehézkes volna begyűjteni, ami ugye szintén októberi kerti tevékenység. Így aktuális a dióról, diófáról ejteni néhány szót.


A nálunk leggyakrabban előforduló közönséges dió (Juglans regia) rendszertanilag a bükkfavirágúak rendjének diófafélék családjába tartozó dió nemzetségének tagja. Eredetileg Délnyugat-Ázsiában őshonos, de már a középkor óta művelt, aztán sokfelé elvadult és meghonosodott, már egész Európában megtalálható, így eredeti elterjedésének határát nehéz pontosan meghatározni. Enyhe éghajlatot, jó vízellátású talajokat kedvelő hegyvidéki faj. A Balkán félsziget és Kis-Ázsia erdeiben honos, azonban Európa-szerte elsősorban gyümölcsfaként ültetik.
Terebélyes lombkoronájával nálunk is kertek, udvarok jellegzetes árnyadója, termése pedig önmagában is kedvelt csemege, de sokféle süteményben is felhasznált. Húsvétot és karácsonyt például nehéz elképzelni hagyományos diós kalács nélkül.

A diót már az ókorban ismerték: Indiában, szanszkritül akhota volt a neve, Kínába a Han-dinasztia ideje alatt jutott el Tibetből, az Énekek énekében is szerepel, mint Izraelben honos növény, a rómaiak Jupiternek szentelték és Ovidius is megénekelte, Görögországba Perzsiából kerültek a nemesített fajták.
Dió szavunk nyelvünkbe török jövevényszóként került be; a Magyar Oklevél-szótár már 1264-ből adatolja, 1578-ban Méliusz Juhász Péternél, 1783-ban pedig Benkő Józsefnél is szerepel. Különböző nyelvjárásokban gyija, dijú, déó, dija, gyijó, gyíjjó, dívó alakokban (volt) használatos.

Közismert gyümölcsről lévén szó, számos néphiedelem kapcsolódik hozzá, mitológiákban is megjelenik és irodalmi feldolgozása is gyakori. Magyarországon is szokás volt például a lakodalmakon diót szórni a násznép közé, termékenységgel megáldandó a fiatalasszonyt. A Három dió című magyar népmesében a legkisebb fiú munkája fizetségéül pénz helyett a három diót választja, és jobban jár, mint a pénzt választó bátyjai. Dionüszosz szeretőjét, Kárüa lakóniai királylányt váratlan halálakor az istenség tiszteletből diófává változtatta. A skandináv mitológiában pedig Loki dióvá változtatva menti ki Idunt, az ifjúság istennőjét Thiazi fogságából. Szólásainkban is előfordul: „kemény dió” a nehéz feladat, „dióhéjban foglaljuk össze”, amiről röviden beszélünk.
Helyneveinkben is gyakran szerepel: Diósd, Diósgyőr, Bihardiószeg, Magyardiószeg stb.

Read more...

2011. október 16., vasárnap

Madarásztábor Bikfalván

A Mikes Kelemen Líceum által megnyert környezetvédelmi projekt részeként, a hétvégén az 5-ikes diákok madaras tematikájú táborozásban vettek részt Bikfalván. A négy napos tábor programjában szerepelt: gólyafészek számlálás és a gólyacsaládok történeteinek megtudakolása a helyiektől, madaras tematikájú kézműves foglalkozások, terep-madarászás a környéken és a Feketeügy holtágánál, madáretetés fontosságát hangsúlyozó előadások, a közönségesebb madárfajok bemutatása, madárfaj felismerő versenyek, madáretető készítése, filmvetítés.









Akik megszámláltattak a terep során és lejegyeztettek: házi veréb, mezei veréb, széncinege, házi rozsdafarkú, vetési varjú, holló, egerészölyv, jégmadár, szárcsa, seregély, tengelic, erdei pinty, guvat, tőkés réce, vörös vércse, balkáni gerle. A legnagyobb sikerük az egerészölyveknek volt, akiket viszonylagos mozdulatlanságuk és nagy termetük miatt, a távcsövekhez nem szokott gyereksereg jó eséllyel tudott megtalálni a látótérben. Igazi sikernek könyveltük el, hogy a kezdeti sasozás után a túra végére becsületes nevükön szólíttattak meg.



Read more...

2011. október 12., szerda

Tipp kiránduláshoz: Fundata, Várvölgy barlang (Peștera Valea cetății)

Adódott a román tanügyi rendszer történetében egy áldott, jó pillanat, amikor bevezették a metodikai nap fogalmát a köztudatba. Lehet sokan nem értenek velem egyet a kollégák közül, mert egyeseknek a heti jól begyakorolt rutin felborulását jelenti, vagy egy újabb alkalmat arra, hogy a meglévő papírhalmazainkat tovább hizlaljuk "fontosabbakkal" és "nélkülözhetetlenekkel", de városunkban a biológia-földrajz szakosoknak mindig felajánlják egy kirándulás lehetőségét is. És, ha egyszer adódik alkalom zárt helyiségen kívül lenni, nem is kérdés, hogy a nyílt órát vagy a Keresztény havasokat választjuk-e, amolyan terepszemle gyanánt...


Így lett ma utunk egyik célja a Várvölgy barlang (Fundata, Peștera Valea cetății), mely a Keresztény havasok (Postăvaru) nyugati oldalán, Barcarozsnyótól három kilométerre, a Brassó Pojána felé vezető út közelében található (480 m, 10 perces séta).

A Várvölgy cseppkőbarlang 958 m hosszú, 1945-ben fedezték fel, de a nagyközönség számára csak 2011-től látogatható. Addig keskeny, csúszva-mászva bejárható folyosói voltak, inkább barlanglakóknak adva menedéket (közönséges-, patkósorrú denevérek) mintsem embereknek szórakozási lehetőséget.


Na de történt az, hogy egy helyi vállalkozó nagy lehetőséget látott benne, befektetett 300000 eurót, s ezek után kiépített ösvények vezetnek körbe, a speciális, hideg fényű izzókkal bevilágított termeken, sztalaktitok és sztalagmitok között és mindezt 8 lejes belépő ellenében nézhetjük meg egy vezető kíséretében.


Hogy a denevérek - azok után, hogy szimfonikus koncerteknek is otthont ad a barlang, kivételes akusztikája miatt- még itt laknak-e, azt nem tudtuk meg, de ezeket a telelő lepkéket semmilyen dallam nem volt képes távozásra bírni.

telelő vörös csipkésbagoly (Scoliopteryx libatrix)

telelő araszolólepke (Triphosa dubitata?)

A hely országos jelentőségű védett természeti terület és természeti műemlék.

Read more...

2011. október 10., hétfő

Bánáti sáfrány a Vadas-tetőn

A Birdlife International nemzetközi természetvédelmi szervezet 1993 óta rendezi meg az október első hétvégéjére eső Európai Madármegfigyelő Napokat. Mivel az egész Európát átfogó akcióról van szó, az egyes országokban partnerszervezetek segítségével bonyolítják le az eseményeket. Így tavaly nálunk a Román Madártani Egyesület vállalta ezt a szerepet, ekkor néhány baráttal részt is vettünk a megfigyeléseken, és ugyanezt terveztük idén is.

Aztán bárhogyan is kerestük, nem találtuk, ki foglalkozna az adatok begyűjtésével. Ennek ellenére, illetve a melengető októberi nap csábítására mégis úgy döntöttünk, fölmegyünk a Vadas-tetőre, és a magunk részéről megszámláljuk az előforduló madarakat , hátha majd kiderül, kinek küldhetjük összesítésre az adatokat. Ezt utólag sem sikerült kinyomozni, úgyhogy a mi idei madárfigyelésünk csak saját örömünket szolgálta.

házi rozsdafarkú tojó

A rendezvényről utólag a szervezők honlapjáról megtudtuk, hogy 31 országból, kétezernél is több településről több mint 80 ezer ember vett részt, és a közel ötmillió megszámlált madár közül a seregély volt a leggyakrabban megfigyelt faj. Ez a mi Vadas-tetői megfigyelésünkre is igaz, további látott-hallott madárfajok: szarka, vetési varjú, házi rozsdafarkú, szajkó, mezei veréb, erdei pinty, holló, és barázdabillegető.

A napfény és a lassacskán sárgába-pirosba forduló őszi erdő nyújtotta szépséget fokozta a Vadas-tető lombhullató fái alatt viruló bánáti sáfrány (Crocus banaticus) lilás foltjainak látványa.


E virág színével és alakjával, no meg szokatlan őszi virágzásával könnyen őszi kikerics gyanújába keveredhet, miközben legfentebb köszönőviszonyban vannak egymással, de semmiképpen nem rokonok. Bánáti sáfrányunk rendszertanilag ugyanis a nősziromfélék családjának sáfrány nemzetségébe tartozik, miközben az őszi kikerics a kikericsfélék kikerics nemzetségének tagja.


Ez a sáfrányfaj természetes körülmények között csak a Balkánon és nálunk, Erdélyben található meg, viszont termesztett változatai a világ bármely kertjében ékeskedhetnek. Német neve is erdélyi előfordulására és őszi virágzására utal: Sie­benbürger Herbst-Krokus, ami szó szerint erdélyi őszi sáfrányt jelent.


Ez az apró, 10-12 centiméteres, de lilás lepelleveleivel nagyon mutatós növény erdőkben terem. Jellegzetessége, hogy más sáfrányfajokhoz hasonlóan ő is hat lepellevéllel rendelkezik ugyan, de ezek közül a belső három feleakkora, mint a külsők. További ismertetőjegye a sötét, kékeslila, számos finom szálú sallangra oszló bibéje. Szeptembertől novemberig nyílik, termése pedig következő tavasszal látható.

Fehér színváltozata is létezik, melyhez októberi vadasbeli kiruccanásunkkor nekünk is szerencsénk volt.

Read more...

2011. október 3., hétfő

Ha állat lennék . . .

A kalendárium szerint október 4.-én ünnepeljük az ÁLLATOK VILÁGNAPJÁT, Assisi Szent Ferenc (az állatok védőszentje) halálának évfordulóján. Eszembe jutott egy kedves kis játék, melyet a gyerekekkel gyakran eljátszunk:

Ha állat lennék, ... lennék.

Mindig nehéz választ adni, de végül minden alkalommal csak kiválasztunk egy-egy kedves állatot és elképzeljük magunkat, ha rövid időre is, a bőrében. Most is gyorsan fellapoztam virtuális állattárunkat s próbáltam válogatni a kéz alá kerül állatokból:

gyom között lapuló gyík

eltévedt kacsafarkú szender a könyvespolcon

turistaösvények után kutató barázdabillegető

hüvelykujjon ücsörgő levelibéka

egy az épp elvándorló sereg seregélyből

nektár után kutató lepkék egyike

a gólyapár egyike

bocsát féltő medve

betanított vándorsólyom

árnyékban iázó szamár

A fenti fotókat nézegetve most is nehéz volt dönteni, de segített a végső döntésben az alábbi fotó, mely nemrégiben a marosvásárhelyi állatkertben készült (a hasonlóságok magukért beszélnek:-)

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP