2011. május 31., kedd

A Vadas-tető király(káj)a

Aki valamelyest rendszeresen követi blogunkat, az már észrevehette, hogy Sepsiszentgyörgy környékén a Vadas-tető az egyik kedvenc, gyakran látogatott helyünk. Aki már járt arra, az nem is csodálkozik ezen, hiszen odavezető árnyas, kanyargós útjával, fenyves rengetegeivel, váratlanul kibontakozó tisztásaival igazán vadregényes táj.
Gyakori látogatásaink ellenére a Vadas király(kájá)hoz csak nemrégiben volt szerencsénk. Az apró tüzesfejű királyka uralkodóhoz méltó szeszélyességgel fogadott: enerváltan cisszent, kedveskedőn züzzent, miközben szaporán rebbent ágról-ágra, villanásnyira pihenve meg egy-egy gyors fejforgatós vizsgálódásra.
Mindent összevetve bájos pofijával teljesen elvarázsolt, úgyhogy - a fotókon kívül - alább következik egy kis ismertető kampány őfelségecskéjéről.

A tüzesfejű királyka testhossza 9-10 centiméter, szárnyfesztávolsága 13–16 centiméter, testtömege 4–7 gramm.
Fekete szemsávja és fehér szemöldöksávja van, fejtetője narancssárga.

Pókokkal, levéltetvekkel, poloskákkal és kabócalárvákkal táplálkozik, amit az olyan vékony ágakon keresgél, amelyek a többi madár súlyát már nem bírják el.

Lucfenyők ágaira a tojó mohából és pókhálóból építi fészkét, melynek elkészítése 2–3 hétig is eltart. Egy évben kétszer fészkel, általában májusban és júniusban.

Hangja egy mélyebb, hosszabb hanggal kezdődik ezt követi egy gyorsabb, emelkedő hangsorozat: zű zü-zi-zi


Read more...

2011. május 29., vasárnap

Első találkozásunk a kis lilékkel

Napmelengette májusi hétköznapon mi sem nagyobb ajándék a 'gyurgyalagoknak', mint egy váratlan szabad délután. Így hát azt jól kihasználva - mert ilyen a természetünk :) - el is csavarogtunk az Olt partjára, ki bringával, ki gyalogszerrel szelte a tarkálló rétet. Alapértelmezetten a Kilyén melletti gyurgyalagokat fotóztuk volna, de ők a fotó session-ben annyira nem voltak benne, hogy különösebb sikereket könyvelhettünk volna el.
Ám szerencsénkre új alanyok jelentkeztek: a partot követő fűzfák mögül egyszer csak hangos, vidám madárhangra lettünk figyelmesek. Fotós oson, már távolról kattintgat, nehogy a meglepetés-szereplők is kiröppenjenek a képből.

A kis lile folyók és tavak környékén él. Átlagos testhossza 15-18 centiméter, szárnyfesztávolsága 32-35 centiméteres. A nemek egyformák. Csőre fekete, szemgyűrűje sárga, lábai sárgásszürkék. Háta világosbarna, hasa fehér.

A vízközelben a talajra készíti fészkét. Ősszel Afrikába vonul.

Read more...

2011. május 28., szombat

Seregély fiókák

Márciusban érkeztek vissza a seregélyek, és városunkban is elfoglalták a villanyoszlopok tetejét. Nagy munkálatba kezdtek, készítették a fészket:
A fészekalj 5-8, igen világos, zöldeskék tojásból áll. Mindkét szülő kotlik, de elsősorban a tojó, a hím helyettesíti, rendszerint rövidebb időre. A fiókák 12-13 napra kelnek ki. Az elmúlt napokban nagy zaj hallatszott az oszlopok tetejéről. Sejthettük, hogy már kikeltek a fiókák. A tegnap ismét nagy zaj hallatszott, és meglepetésünkre megmutatták magukat a fiókák is:

sorra előbújnak az oszlop mélyéről

ismerkedés a várossal

hangos szülő fogadtatás
sorra ismét az oszlopban keresik a menedéket
A fiókákat mindkét szülő táplálja, és kb. 3 hét múlva lesznek repülésre készek. A seregélyek tápláléka változatos, sok rovart fogyasztanak. A fiókákat ízeltlábúakkal, lárvákkal, férgekkel és pókokkal táplálják.

Read more...

2011. május 26., csütörtök

Ha május, akkor zergeboglár

Helyzetjelentés zergeboglár ügyben: a tavalyhoz viszonyítva semmit nem változott a helyzet, sajnos az utcai árusok még mindig csokorba kötve árusítják, a Benedek mezőn meg rendületlenül kihajt és virágzik, ki tudja még meddig...

Már távolról feltűnő nagy, aranysárga fejecskéinek pompája, mely a méreteiben sokkal szerényebb, de ugyanennyire aranyló rokonával, a réti boglárkával díszíti a rétet.


Ehhez a látványhoz még adjuk hozzá a május végi nap kellemes melegét, a környéki fákat megszállt sárgarigók énekét, a közeli magas fűben, méretéhez képest irdatlan hangerővel harsanó haris énekét - aki szokásától eltérően nappali danolásra adta a fejét - meg a távolban énekelgető búbos banka jellegzetes hangját, s talán így sikerül némi ízelítőt nyújtani olvasóinknak abból a szépségből ami körülöttünk van és arra vár, hogy felfedezzük a látványt, a hangokat, az illatokat és beteljünk vele.


Read more...

2011. május 23., hétfő

1777 méter magasban: Lakóca-túrán

Már rég jött a hír, hogy PRO NATURA turisztikai találkozót szerveznek iskolásoknak Kommandón (Komandón), hisz 30 éve indult a mozgalom, melyre szeretettel várják a "gyurgyalagok" csapatot is. A találkozó egyik fő célja a Lakóca-csúcs meghódítása volt. A blogunk életében nagy esemény, hisz ez az első közös, nagyobb túra amióta megszületett a kis csapatunk :-)
Már pénteken megérkeztünk az 1017 m magasban, a Nagy-Bászka partján elhelyezkedő településre. Kovásznáról 20 km hosszú földút vezet a faluba, melyet a május elején lehullott nagy mennyiségű hó nagyon megrongált, de még járható állapotban van. Kommandó jellegzetes alhavasi, fakitermelő, rég működött ipartelep képét mutatja. A település mai nevét az egykori határőrségről kapta, mert az akkori országhatár közelében határőrző állomás (ún. Grenzkommando) állott. A falu egyik jellegzetessége a keskeny nyomtávú ipari vasút, melynek nagy részét mára már felszedték. Késő estérére a megye több településének iskoláiból megérkeztek a csapatok, és egy jókora tábortűz mellett folytatódott az este.

A szombat kora reggeli, sípszós ébresztő után mindenki készülődött a nagy túrára. Kisbuszokba tömörülve a Nagy-Bászka mentén haladva elértük az Ölvesnek nevezett helyet, ahonnan már mindenki gyalogosan látott neki a túrának.
Köves, erdős, néhol még hóval borított ösvényen kapaszkodtunk felfele kb. 2 óra hosszan. A fáradalmak és a tavasz ellenére a gyerkőcök nem bírtak ellenállni a hógolyózási lehetőség csábításának.
A pihenők alatt megcsodálhattuk a még nyíló kárpáti sáfrányokat.
Az ösvény mentén itt-ott ikrás fogasír is lilállott.
Ahogy haladtunk a csúcs fele már tornyosodtak a felhők, sötétült az égbolt fölöttünk. Az elfáradt társaság a meteorológiai épület láttán kapott újra erőre és folytatta útját. Megyénk legmagasabb pontjára, a Lakócára (1777 m) érkezve kézbe kapta mindenki a környékbeli hegyeket ábrázoló térképet, de közben már jött a jelzés a szolgálatban levő meteorológustól, hogy nagy vihar közeleg, ne időzzünk sokat... de ekkora már bőséges, jéggel "fűszerezett" eső áztatott. Így gyors elemózsia majszolás közepette vetettünk egy-egy pillantást a környező hegyekre,

majd kissé logó orral, de serényen elindultunk visszafele. Ölvesig lassú eső és dörgés kísérte léptünket, de néha meg-meg álltunk s csodáltuk a környéket.
A táborhelyre visszatérve az meglehetősen megcsappant energiaszintünket, a magukért ugyancsak kitevő szakácsok csodás-ízes főztjével bírtuk emelkedésre.
Vasárnap hazaindulás előtt még meglátogattuk a település múzeumát, ahol egy gombaismertető pannót ajándékozott a túrózó csapat a falu lakósainak és látogatóinak.

Read more...

2011. május 18., szerda

Békavilág: szörnyeteg és szépség

Első történet:
A hétvégi fűnyírás mint kötelező program véget vetett a kert buja zöldellésének, a veronikás, százszorszépes, gyermekláncfüves pompának. Fájdalmasan vettük tudomásul, hogy a füvet le kell nyírni, így meneküljön akinek van hozzá, végtagja, ugrólába, szárnya, ami meg gyökérrel kapaszkodik a talajba annak itt a vég...
Ahogy földön ülve néztem a letarolt, kaszabolt, zöldjét a kertnek megelevenedett a táj, barnán, kissé elesetten, "pillogtatott" a világra egy fiatal barna varangy.

A barna varangy (Bufo bufo) a legnagyobb varangyfaj Európában.
Túlnyomórészt barna színű, szürkés vagy feketés foltokkal, testét szemölcsök borítják, szegény barna varangyot sokan ezek miatt tartják undorítónak és viszolyogva menekülnek tőle ahogy tudnak.

A fej két oldalán egy-egy hosszúkás, jellegzetesen kiemelkedő fültőmirigy van. Veszély esetén, mint sok más kétéltű faj, mérgező váladékot választ ki a bőrön keresztül, de ránk ez semmilyen veszélyt nem jelent, és a "bevarangyosodást" egyszerű kézmosással lehet orvosolni.

Tápláléka különböző gerinctelen állatokból áll, emiatt sokan felismerték már hasznosságát, és ha külleme miatt nem is jelölik szépségversenyeken (habár én kimondottan csinosnak találtam), sokan fogadják szeretettel kertjükben, mert ingyen végzi a konyhakertben garázdálkodó csigák, rovarok irtását.
Ennek okán is nagy volt az öröm mikor a becsben tartott első varangyunk kiegészült egy becsben tartott második varanggyal is... a konyhakert rendben van, meneküljetek csigák...

Második történet:
Ha fentebb a kétéltűek osztályának, küllemében nem túl népszerű képviselője volt a főszereplő, itt, a megrögzött békafóbiások szívét is meglágyító, mind színében, mind kedves gömböc simaságával is rokonszenvet keltő békafajunk: a zöld levelibéka (Hyla arborea) lesz a nyerő.
Kalandos történet ez is, mely magába foglal, gyurgyalag keresést, vargyasi nárciszmezős virágszemlét, meg zöld levelibékás találkozást a fehér zászpa levelei között.

Igazán szemet próbáló teljesítmény volt észrevenni Őbékaságát e dús levelű növény álcájában, de ha ráhangolódik az ember a természetfigyelésre mintha megnyílna a világ, hogy mindenki megmutassa magát benne...

A zöld levelibékával már volt egy találkozásunk tavaly, akkor így írtunk róla.




Romániában mindkét békafaj védett.

Read more...

2011. május 17., kedd

Májusi orchideák

Szombat kora reggel kis csapatunk 'Mindennapi madaraink' monitoringra indult Sepsikőröspatak határába. Már az első pontok megközelítésekor lila foltokra lettünk figyelmesek.


Közeledve nyilvánvalóvá vált, hogy kosborokkal teli réten járunk. A kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) többsége trópusi fánlakó (epifiton), a növényvilág legnagyobb fajszámú családja. Egyszíkűekről lévén szó, az orchideák virágtakarója egynemű, nem különül el csészére és pártára. A virágtakarót két körben elhelyezkedő 6 lepellevél alkotja.
S=külső lepellevelek(szepalum), P=belső lepellevelek (petalum), L=mézajak (labellum)
(forrás: wikipédia)

Elsőként az agárkosbor (Orchis morio) tűnt elő, amely az egyik legelterjedtebb orchideafaj. 6-40 cm magas növény. Levelei részben tőállóak, részben szárölelőek. Virágzatát 5-25, általában lazán álló, kb. 1,5 cm-es virág alkotja, melyek színe nagyon változékony: legtöbbször sötét bíborvörös, de előfordulnak lilás,
rózsaszín, zöldes és fehéres virágú példányai is.


A mézajak gyengén háromkaréjú, a középső karéj erősen kicsípett. A labellum világosabb középső részén rendszerint sötétbíbor pettyek vagy foltok láthatóak.

Az utolsó megfigyelési pontokhoz közeledve aztán rátaláltunk a második képviselőre, a sömörös kosborra (Orchis ustulata).
Virágzata hengeres, 10-70 virágú, akár 10 cm-esre is megnyúló. Virágai aprók, 3-6 mm hosszúak, lepelsisakjuk feketés-bíborpiros, a virágzás előrehaladtával halványodó. Fehér mézajka háromkaréjú, a középső hasábnak két szétálló cimpája van. A labellumon néhány bíborpiros pont található.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP