Szántók fölött vitorlázó sirályok

Múlt hétvégén Nagyajtára autózva Hídvégtől kezdődően a vidékre eddig nem jellemző látvány fogadott a falvak közti mezőkön: nagy fehér madarak vegyültek a szántókon portyázó varjak, csókák csapatába. Persze ezeknél sokkal szebben vitorlázgattak, érthető is, hiszen amint az megállás után kiderült, sirályok voltak.
Eléggé sokan és eléggé merészek voltak ahhoz, hogy néhány felvételen megörökíthessük.
Hazaérve, határozót felütve 2. évi dankasirályokként (Larus ridibundus) határoztuk meg.

S így már nem is meglepő a helyszín sem, ahol találkoztunk velük. Ők ugyanis a Kárpát-medence egyik leggyakoribb sirályai, édesvíz közelében jól megvannak, ezt pedig az általunk látott sirályok megkaphatták a közelben kanyargó Olt folyó képében, és táplálék után járva szántókon, városokban sem ritkák csapataik.

Szárnyfesztávolsága 86-110 cm.

Két korcsoportos faj, vagyis ivarérettségüket és az erre jellemző tollruhát valamivel egyéves koruk után öltik fel.

A sötétbarna csuklya a nászruha része.

Telepesen fészkelnek és nagyon zajosak. Ez utóbbi tulajdonságuk alapja a tudományos névadásnak, valamint régebbi magyar nevei is erre utalnak: nevető sirály, kacagó halászka, kacagó sirály.