2011. augusztus 29., hétfő

Gombás percek - nyár végén virágzó tavaszi növényekkel fűszerezve

Hétvégi gombás beszerző utunk célpontja a Vadas-tető lombhullató és örökzöld erdei voltak. Elsőként a már messziről "bűzlő" erdei szömörcsögöt (Phallus impudicus) találtuk meg. Júliustól-októberig lomb- és fenyőerdőkben, helyenként igen gyakori faj. A kifejlett példányok megtalálása előtt már rátaláltunk a tojásszerű, talajban elhelyezkedő fiatal termőtestre az úgynevezett "boszorkánytojásra".
A tojások vékony, bőrszerű külső burkának felrepedése után a tönk kiemelkedik belőle. A tojás azon része, melyből a tönk alakul ki ehető, de mi még eddig nem kóstoltuk :-)
A büdös, olívzöldes nyálkába ágyazott spórákat rovarok terjesztik.
A nyálkarátég alatt a süveg méhsejtszerű és fehér. A tönk belül üreges, fehér, és szivacsos szerkezetű.

Aztán jött a nagy kedvenc: a nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera). Nevét termetéről és őzbundaszerű kalapbőréről kapta.
Találtunk minden méretben, és a gombára éhes turista nagy örömére bőséges mennyiségben.
Nemrég hallottuk/olvastuk, hogy a fiatal (dobverőre hasonlító) példányok kalapja igazi csemege és nyersen is fogyasztható - eljött a próba ideje, megkóstoltuk és tényleg igazi csemege.

Tele kosárral tovább kutatva az erdők avarában, hirtelen nem hittünk szemünknek, mintha pillanatok alatt időutazás részesei lehettünk volna, és hirtelen nyár végéről a tavaszba utaztunk volna, néhány
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)

erdei ibolya (Viola sylvestris)

újból virágba borult egyedeire találtunk.

Read more...

2011. augusztus 24., szerda

Tipp kiránuláshoz: Buffogó

Bármely évszakban csodás látványt nyújt a Büdös-hegy és a Köztető közötti nyeregben elhelyezkedő Buffogó tőzegláp, amely megközelíthető a Büdös-barlang felől vagy Bálványosfürdőről (bővebb leírás a turista útvonalakról itt).
A felhagyott kis fürdőmedencékben hangosan buborékolva tör fel a szagáról felismerhető vulkanikus gáz (a széndioxid), nevét is erről kapta e hely.
Egy kb. 1 hektár kiterjedésű savanyúvizes ingóláp, amelyben sok ritka maradványnövény található. Az elmúlt hetekben 2 napot töltöttünk e csodás helyen növények után kutatva, elénk tárultak az alábbiak:

kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
harmatfű csemegézi a beszorult zengőlégy lábát :)

mámorka (Empetrum nigrum)

szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica)

tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)
A Buffogó láp része a Csomád-Bálványos Élőhelyvédelmi Natura 2000 területnek.


Read more...

2011. augusztus 21., vasárnap

Gázlómadarak a Sepsi Zöld Úton

Kb. két hete egy kis csapat, köztük egy tiszteletbeli gyurgyalag :), végigkarikázott a Sepsi Zöld Úton. Ő a bringázás élvezetén kívül, a természet szépségeire is figyelt. Így esett meg, hogy a Feketeügy holtágában két, a gémfélék családjába tartozó gázlómadarat is lencsevégre kapott:

egy nagy kócsagot (Egretta alba)

és egy szürke gémet (Ardea cinerea)
Magyarországon mindkettő védett, Romániában csak a nagy kócsag.
Hálás köszönet a fotókért ;)

Read more...

2011. augusztus 15., hétfő

Kék meztelencsiga a Kárpátokban

A cím talán hihetetlenek tűnik, de a Kárpátokban élő, endemikus kárpáti kék meztelencsigát (Bielzia coerulans) mutatjuk be röviden.
Már rég hallottunk róla, olvastunk róla (itt meg itt), de az első találkozásunk idén nyáron volt. A Bálványos-Csomád hegység erdőit járva találtunk rá az elmúlt hetekben. Helyenként tömegesen fordultak elő az avarban. Van aki elsőre a látványuktól picit megriad, de Európa legszebb meztelencsigájaként tartják számon.
A szárazföldi, tüdős csigák, Limacidae családjához tartozó faj, a Bielzia nem egyetlen képviselője. Elsőként a fajt 1851-ben Michael Bielz írta le Limax coerulans néven. Kb. 10-15 cm hosszú élőlények.
Nevével ellentétben nem csak kék színű példányokkal találkozhatunk, hanem helyenként előfordulnak zöldes, citromsárga, krémszínű, halvány rózsaszínű képviselők is.

Read more...

2011. augusztus 14., vasárnap

Meg ne kóstold! 2

Tavaly augusztusban egyik bejegyzésünkben pár mérgező növényünk bemutatását kezdtük el, akkor a felsorolásban helyett kaptak:

- közönséges méreggyilok - vadpaprika (Vincetoxicum hirundinaria vagy Vincetoxicum officinale)
- nadragulya vagy maszlagos nadragulya (Atropa belladonna)
- maszlag vagy csattanó maszlag (Datura stramonium)
- sisakvirág (Aconitum sp.)
- farkasboroszlán vagy vadboroszlán (Daphne mezereum)

Az elmúlt napokban a Vadas-tető egyik "tündérek lakta" rétén járva ismét egy mérgező növényre bukkantunk:

keserű csucsor vagy ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

A Kárpát-medence egyik fásodó tövű, évelő szárú gyomnövénye, a burgonyafélék családjához tartozó csucsor nemzetség egyik képviselője. Sötétlila virágai a burgonyáéra hasonlítanak,
érett bogyói pirosak.
Már neve is utal mérgező voltára, hisz az eb- előtag azt jelzi, hogy bogyója ehetetlen, sőt mérgező, szívműködést bénító szolanint tartalmaz.

A tojás alakú, sokmagvú, először zöld, majd fényes piros bogyója és először keserű (innen kapta nevét), majd később édes ízű szára okoz mérgezést. Már kevés bogyó elfogyasztása is mérgezési tüneteket, émelygést és erős hasmenést idéz elő, több óra elteltével kábultságot, lázat, légzési zavartokat és görcsöket vált ki, ritkán halált okoz.

A gyógyiparban a növény szárát és friss hajtását használják. Vizelethajtó, hashajtó, izzasztó és köptető hatását írták le. Használják még reumatikus panaszok, bőrbetegségek kezelésére is. Mivel a növény mérgező, így háziszerként nem ajánlott.

Read more...

2011. augusztus 12., péntek

Füsti fecske-második fészekalj

Nyár derekán vándormadaraink fiókái már jócskán a szárnypróbálgatással, edzéssel töltik idejüket, hogy megerősödjenek és felkészüljenek az előttük álló útra. Talán ezért is tűnik elsőre megzavarodottnak ez a füsti fecske pár, ki így augusztus közepén fióka etetéssel foglalkozik. A fészekben nincs tolongás, csak két fióka nyitogatja éhes száját minden mozgásra.



Mint kiderült a fecskék legalább kettő, bőséges időkben akár három fészekaljat is felnevelhetnek. A második költés ideje júliusban van. A költés ideje 14-16 nap. A fiókák 18-23 napon belül válnak röpképessé, ezalatt mindkét szülő rendíthetetlenül hordja a kis falánkoknak a táplálékot (repülő rovarok nagyrészt).

A tágra nyitott száj színe készteti a szülőket a táplálékszerző és etető viselkedésre.

A második fészekaljnak kirepülés után már csak néhány hét áll rendelkezésére (Szeptember 8-a Fecskehajtó Kisasszony napja körül indulnak vándorútra), hogy megtanuljanak vadászni és felhalmozzanak annyi zsírtartalékot amennyi nélkülözhetetlen az őszi vonuláshoz. Reméljük ennek a két kis pelyhes tátogatónak sikerül majd felzárkózni...

Read more...

2011. augusztus 11., csütörtök

Tarkacsápú karcsúcincér - nyelvtörő nevű bogár

Hogy nyár van, blogunkon is feltűnhet nem csak a konkrét bejegyzéstémákat tekintve, hanem mert eluralgott rajtunk - a szieszta-, nyaralás-hangulaton kívül :) - a napfényszínű élőlények szerepeltetésének spontán kényszere: sárgarigó, nebáncsvirág és most a tarkacsápú karcsúcincér, kik mind-mind napsugárban fürdőztek, s szemvidítóan sárgállanak.
A ügyeletes sárga hősünk látványnak sem utolsó, de neve nyelvtörőként is komoly próbatétel. Tudományos nevével is van baj elég: először ez volt: Leptura Linnaeu, aztán meg ezek: Strangalia maculata, Leptura maculata s ha minden igaz, akkor most a Rutpela maculata az elfogadott megnevezés.

De lássuk nyelvtörésen kívül, mit tud cincérünk, vagy inkább mit tudhatunk mi róla:

A rovarok osztályának, bogarak rendjébe tartozó cincérfélék családjának tagja. Júniustól augusztusig, főként ernyős virágzatokon gyakran látható. A maga 14-20 milliméterével a cincérek közt közepes méretű.
S mert cincér, hosszú csápokkal rendelkezik, s mert tarkacsápú, ezek sárga-fekete színben tarkállnak. Szintén névadó karcsúságát pedig annak köszönheti, hogy szárnyfedői hátrafelé keskenyednek.

Read more...

2011. augusztus 8., hétfő

Érzékeny lövöldözőnk, az erdei nebáncsvirág

Címszereplőnk a hangavirágúak rendjének, nebáncsvirágfélék családjának, Impatiens nemzetségének tagja. Az egész családnak ő az egyetlen Európában őshonos képviselője, többi rokona leginkább Afrika és Ázsia trópusi esőerdeiben fordul elő.
Maga is nedvdús faj lévén, nálunk is főként üde erdők, szurdokok, vízszivárgások környékének, liget- és láperdők gyakori lakója. Elterjedtsége ellenére nem sűrűn találkoztunk vele. De azért a közeli Sugásfürdő feletti erdőben és a Hatodban, pontosabban Setétpatakon volt alkalmunk megcsodálni.

Hiszen éppenséggel szerénynek nem mondható: egy méter magasra is megnőhet, hajtásai felállóak, fent gazdagon elágaznak, a levelek hónaljában fejlődő görbült sarkantyújú, 2,5-3 centiméteres élénksárga virágai eléggé felhívják magukra a figyelmet.


Ami legfigyelemreméltóbb azonban az erdei nebáncsvirágnál (Impatiens noli-tangere), az a szaporodásának módja; termésének magvait ugyanis különös módon szórja szét. Az önterjesztésnek nevezett mechanizmust alkalmazza, mégpedig úgy, hogy két-három centiméteres toktermése már finomabb érintésre is hirtelen felnyílva szétlövöldözi magvait. A jelenség tudományos magyarázata: a termésfal külső oldalán parenchimasejtek sorakoznak, melyekben nyomás uralkodik, a belső oldalon viszont hosszanti lefutású rostrétegek találhatóak; már gyenge érintésre is a korábban szorosan álló termőlevelek elválnak egymástól és az előbb említett nyomás hatására gyorsan felcsavarodnak befelé így pergetve ki magvaikat.


Ezen érzékenységével szolgált rá magyar nevére is, de tudományos és más nyelveken való megnevezései is mind erre utalnak. Számos egyéb neve pedig közismertségéről árulkodik. Így hívják még cipellőnek, kisasszonycipellőnek, kisasszony papucsának, rúgófűnek, sárgaibolyának, fajtlinkának, hüvelykének, nenyúljhozzám gavallérnak vagy fájvirágnak is.
Júniustól szeptemberig virágzik, szóval, ha alkalom adódik még mindig bőven van idő közelebbről is szemügyre venni, hiszen virágnak megejtő szépsége így tárul fel igazán.

Read more...

2011. augusztus 3., szerda

Hol bujkált az aranymálinkó, azaz sárgarigó becserkészve

Sárgarigóék már régóta bújócskáznak velünk: jellegzetes énekükkel ("huncut a bíró", "kell-e rigó, fiú") sokszor, sokféle terepre becsalogattak már, de ha végül sikerült is valahogy megpillantani, eddig a pillanat sosem volt fotózásnyi hosszúságú.
Szóval, vándorútjukról rövid, április végétől augusztus végéig tartó, hazatértük alatt mindig vehemensen lendülünk az élénk sárga színével igazán feltűnő, mégis mesterien rejtőző madár nyomába. Hihetetlen sikertelenséggel koronázva erőfeszítéseinket :)
Az elmúlt héten aztán két helyszínen is kifogtunk rajtuk, vagyis inkább ők kegyeskedtek picivel kevesebbet nyüzsögni, vagy feladni rejtekhelyüket. Na persze, nem teljes premier plánokra futotta most sem, csak visszafogottabb sztárfotócskákra, de annyira örömködtünk ezek fölött is, hogy mindenképpen megosztjuk.

A sepsiszentgyörgyi közös temetőben múlt pénteken késő délutáni találkozót tarthattak, mert sokan gyülekeztek az öreg fákon; egyikőjük itt került lencsevégre.

Másnap kora délután Gidófalvára bebiciklizve ez a hím képviselte a fogadóbizottságot és a láthatóságot elősegítendő becsülettel ki is ült a száraz ágakra, így juttatván minket halmozott sárgarigó-élmény élvezethez.
Bár magyar neve azt sugallja, a sárgarigó (Oriolus oriolus) mégsem tartozik a többi ismert rigóval (feketerigó, fenyőrigó stb.) a rigófélék családjába, hanem saját, sárgarigófélnek nevezett családja van.
Sárgarigóéknál a szülők együtt rakják a fészket, felváltva kotlanak 3-4 tojásukon, melyekből a fiókák 16-17 napra kelnek ki és további 16-17 nap múlva repülnek ki.
A szőrös hernyóktól irtózók külön tisztelettel tekinthetnek a sárgarigókra, hiszen azon kevés madárfaj közé tartoznak, melyek ezeket a faágakhoz dörzsölve szívesen elfogyasztják.
Magyarországon és Romániában is védett.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP