2011. december 30., péntek

BÚÉK természetesen - 2012


Minden kedves olvasónknak kívánunk

hegyes-völgyes-dombos-rétes,

színes virágos,

madárfüttyös,

délceg fás,

és csúszó-mászó/kis-nagy állati

Boldog Új Évet!

Read more...

2011. december 27., kedd

Madarak útközben

Karácsonykor Nagyajtára, Dédihez tartva sem kellett nélkülöznünk a madarászás örömeit. Köszönhető ez a jó pár út mentén látható madárfajnak, no meg annak, hogy gyér forgalmú úton lehet oda eljutni Sepsiszentgyörgyről. Ez megengedi ugyanis a balesetmentes hirtelen fékezéseket, minden alkalommal, mikor az oszlopon, vezetéken, faágon a fotózás megpróbáltatásait elviselőnek tűnő madár kerül a láttérbe. Úgymint:

zsákmányra leső ragadozók közül egerészölyv (Buteo buteo) - ők nem csak a pockokat, de a megfigyelőhelyükhöz közel lassító autókat is árgus szemekkel figyelik és irtó hamar tovaszállnak az előóvatoskodó fotós láttán

citromsármánypár (Emberiza citrinella)

ismét éber ragadozó vörös vércse (Falco tinnunculus) - ez a példány éppenséggel türelmesebb volt az egerészölyvnél, de azért ennek is volt ám határa

aztán téli vendégünk, a "tiszteletbeli ragadozó", a nagy őrgébics - aranyalmód - ághegyen (Lanius excubitor)

széncinegéék (Parus major) már a Dédi, amúgy csendes kertjében virgonckodnak

'hó-virág', a patakpart jobbára egyedüli növényékessége ez idő tájt

faluvégen, házkéményen kuvik (Athene noctua) hunyorog

Read more...

2011. december 22., csütörtök

Karácsonyra hangol(ód)nak a madarak

Tavaly óta, a karácsonyra és a vakációra való hangolódás egyik mozzanatát képezi iskolánk "Madárkarácsony" eseménye.

Nem jelent sok előkészületet ( recept és időpont egyeztetés), és a rendszeres madáretetésre beedzett gyerkőcök a kitűzött időpontban felvonulnak az otthon már előkészített madárkalácsaikkal, majd ezt követi az ünnepélyes felaggatása a nem mindennapi díszítőelemeknek, és a végén a fotózkodás ( büszke, bohókás, ünnepélyes, csoportos, egyéni, madárkaláccsal vagy nélküle)....

és habár dolgunkat jól végeztük, még vissza az osztályba, mert még egy kis ideig nem szabadulhatnak el a vakációs és az ünnepi indulatok. :)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak.

Read more...

2011. december 18., vasárnap

Nagyvárosi fekete rigók

Múlt szombaton a Brassói Szépművészeti Múzeumban jártunk a Robert Capa kiállításon. Ám a kulturálódást is ötvöztük némileg a madarászással. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a múzeum közelében lévő parkban tettünk egy kisebb sétát, két, télen is látványos fát és nagyvárosi lazasággal pózoló fekete rigókat kapva lencsevégre.

Tulipánfa (Liriodendron sp.)

a hím az ágak közt, valamelyest takarásban,

a tojó a fűben nyíltan illeg-billeg

Ecetfa (Rhus sp.)

Read more...

2011. december 11., vasárnap

Madaras vasárnap

A mai szürke vasárnaptól sem riadtunk vissza, és nekivágtunk a téli ragadózómadár-monitoringra kijelölt területünknek. Fényképezőgépekkel, távcsövekkel és adatlapokkal felszerelkezve a Bodok - Zoltán - Gidófalva - sepsiszentgyörgyi vám szakaszon, az Olt folyását követve számoltuk meg őket.

Megszámláltatott:
15 egerészölyv (Buteo buteo)
1 gatyás ölyv (Buteo lagopus)
3 vörös vércse (Falco tinnunculus)

a távolban épp faágon ücsörgő egerészölyv

közeledésünk elől felrepülő egerészölyv a távolban

A területünkön egyetlen ragadozó madaraknak kihelyezett T-fával találkoztunk,

de több helyen is találtunk " Mérgezett terület" feliratot.

Bár a mai nap a ragadozó madarakról szólt, mégsem tudtunk csak rájuk figyelni, hisz nagyon gazdag madárpaletta tárult elénk.

Néhány bokor már távolról felhívta magára a figyelmet, hisz a rajta ücsörgő népes mezei veréb, tengelic, kenderike vagy épp citromsármány csapat igazi hangversenyt adott.

Népes dolmányos varjú, csóka, vetési varjú sereggel is talakoztunk, de a távolból hangoskodó szajkók és szarkák is felhívták magukra a figyelmet.

szarka trió

Útunk egy gyurgyalagtelep mellett vezetett el, mely lakói már rég melegebb vidékekre költöztek, mégis árgus szemekkel figyeltük hátha-hátha látnánk egy példányt a várt tavasz jeleként :-)
Aztán pihenőként néhány pillantást vettetünk a felhők közé bújt Bodoki csúcsra (1194 m), s folytattunk is útunkat.
Hirtelen érdekes lábnyomokra figyeltünk fel,
melyeknek igazából akkor lett jelentőségük, mikor egy bokros részről egy fogolycsapat (Perdix perdix) repült fel előttünk. A látványtól kicsit lemeredtünk, de aztán "hajtóvadászat" indult, s a fotósok megpróbálták becserkészni őket, sajnos nem nagy sikerrel.

Útunk végéhez közeledve, kicsit fáradtan már el is csomagoltuk felszereléseinket, mikor egy népes madárseregre figyeltünk fel a távolban.
Előkerültek újra a távcsövek és fényképezőgépek, s meg is örökítettük a népes kormorán (kárókatona) csapatot, mely a mai madarásznapunk utolsó zsákmánya.

Read more...

2011. december 10., szombat

Erdei iskolaavató a Vadas-tetőn

Novemberben résztvettünk a Vadas Erdei Iskola avatóünnepségén. Következzen egy kis beszámoló erről.
Az erdei iskola megálmodói és majdani működtetői a sepsiszentgyörgyi 14. sz. Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat és a jelenleg bejegyzés alatt álló Aranyliliom Egyesület. Támogatók a cserkészek és szüleik , a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubja, Kovászna Megye Tanácsa, Háromszéki Közösségi Alapítvány. Az erdei iskola felszerelését, tavaszra szeretnék teljessé tenni; ekkor egy kis szakkönyvtár is a része lesz majd.

Gaál Sándor cserkészparancsnok elmondása szerint az erdei iskola ötlete „erdei séták, portyák” alkalmával született, mikoris gyakran kiderült, „milyen keveset tudnak gyerekeink természetes környezetünkről, az állatokról, növényekről. Legtöbbször összetévesztik az őzbakot a szarvasbikával. De most az erdei iskolai táborozások alatt állandó jelleggel láthaják őket és fogazatukat, lábukról közvetlenül szerezhetnek ismereteket, akár meg is tapogatva azokat.” Hasznossága így nem is kérdéses, hiszen „az erdei iskola a játékos tanulás legjobb helye. Az itt szervezett tevékenységek aktív részvételre és tudatos munkára serkentenek. A jelzett tanösvények nemcsak az állat és növényvilág megismerését teszik lehetővé, de megismertetik a környékbeli településeket is.”

És hogy kiknek szól? Cserkészcsapatok, iskolai csoportok, osztályok, tehát különböző korú gyeremekek látogathatják majd az erdei iskolát.
Az avatóünnepség záróakkordjaként a halvány napsütés ellenére csípős novemberi szombat délelőttöt a házigazdák forró teával, kávéval, frissen sült fánkkal tették melegebbé.

Read more...

2011. december 6., kedd

Vörösfenyő a zöld fenyők között

Decemberben a nem kifejezetten természetközeli emberek fejében is egyre több gondolat forog a növények, főként egy bizonyos fajtájuk, a fenyőfa körül.
Így, éppen itt az idő, hogy a fenyők egyikével az európai vörösfenyővel kerüljünk közelebbi ismeretségbe, bár ő nem karácsonyfa alapanyag, hiszen az európai örökzöldek közül ő az egyetlen, ki őszire sárgás-vöröses lombruhába öltözik, majd télire elhullajtja azokat, tehát lombhullató. Hegyvidéki faj lévén ez a kuriózum a mi erdeinkben is őshonos. De parkokba, kertekbe díszfaként sokfelé ültetik is.


Első magyar írásos említése 1583-ból, Beythe István Nomenclatorából adatolható. Nevének előtagja őszi lombkoronájának színére utal, de vannak, akik szerint kérgének színe a névadás alapja. Közismertségét számos társneve bizonyítja: a pacsirtafenyő, mannafenyő, rozmaringfenyő, szentilonafenyő, németostor, lombhullató fenyő, ustorfenyő nevekkel mind a vörösfenyőt illetik.
Szép rajzolatú, jól megmunkálható, kemény, tartós fáját előszeretettel használják a bútor- és építőiparban. Népi gyógyászati felhasználására is bőven van példa: fiatal tobozaiból köhögés elleni szirupot készítenek, sőt pálinkaízesítésre is használták; fiatal ágvégeinek rágcsálást gyomorsav ellen javallják; zsírral összefőzött gyantája sebek és gyulladt bőr külsőleg alkalmazott gyógyítására használatos.


Magashegyi fajként a fatenyészeti határig terjed. Tiszta állományokat ritkábban, lucfenyővel, erdei fenyővel, jegenyefenyővel, bükkel elegyes állományokat gyakrabban alkot. Élőhelyére vonatkozóan elmondható, hogy a laza szerkezetű, agyagos és meszes talajokat kedveli, továbbá, hogy fényigényes faj.
Általában 20-40 méteresre nő, de az 50 méter magasságot is elérheti. Az akár 1,5 méteres átmérőjű törzsét szürkés-vöröses, barnás hosszan barázdás réteg fedi. Egyéves (vagyis ősszel lehulló) tűlevelei hosszú hajtásain elszórtan, csavarvonalban ülnek, törpehajtásain pedig 40-50 leveles csomókban. „Barátságos” fenyőnek is minősíthetjük, hiszen tűlevelei lágyak, nem szúrósak. Alakjuk keskeny-lándzsás, méretük 2-36 cm és az őszi megsárgulás előtt világoszöld színűek.


Szaporodását illetően, egylaki, szélbeporzású faj. Minden 3-5. év március-májusa közt virágzik. A legalább kétéves levéltelen törpehajtásokon fejlődő, lefele hajló porzós virágai gömbös-tojásdad, később hegyes alakúak, eleinte világoszöldek, beporzáskor sárgák. A hároméves leveles törpehajtásokon megjelenő termős virágok tojásdadok és kárminpirosak. Magjait szeptember-novemberben hullatja el.
Az európai vörösfenyő Romániában nem védett, de alpesi erdőformációi olyan élőhelyek, melyek megőrzéséhez szükséges azokat különleges természetvédelmi területté nyilvánítani.
Az illusztrációul szolgáló képek a Vadas-tetőn készültek.

Read more...

2011. december 2., péntek

Látogatóban a hulladéklerakónál

A tegnapi munkaszüneti naphoz hozzáadódott a mai nap is. Ennek örömére, és a hirtelen jött minivakációval járó eltunyulás megakadályozására a Mikes Kelemen Líceum sebtében mozgósított környezet-csoportjával felkerekedtünk, hogy körülnézzünk ott, ahol legfennebb a madár jár

(vetési varjú százával, búbos pacsirta, sirály stb.), de legtöbb embernek semmiképp nem kiránduló vágyai netovábbja: a sepsiszentgyörgyi hulladéklerakón és hulladékudvarban.
Már reggel látszott, hogy jó napunk lesz, mert hét ágra sütött a nap, és a hideg sem csikorgatta annyira fogát.
Célunk a szelektíven gyűjtött hulladékok kezelésének és sorsának feltérképezése, a városunk kínálta hulladéktárolási és értékesítési lehetőségek kiderítése, pár keringő mítosz megdöntése volt.
Az első állomás a város végén található hulladéklerakó: a fogadtatás szívélyes és örömmel vezetnek körbe. Kiderül, hogy az udvaron üveg, PET palack, papír, alumínium doboz szétválogatás folyik, és lehetőség szerint ezek összepréselése és bálázása. A legtöbb hulladék-bálát erre szakosodott cégek viszik el és hasznosítják újra.


A hulladéklerakón szilárd hulladékot, nem veszélyes és ártalmatlan hulladékot, a város és a környező települések lakóitól származó hulladékot, intézmények, cégek és más hivatalok hulladékát tárolják.


Az elhelyezés után, a lánctalpas géppel végzett tömörítéses egyengetés után, 50 cm vastagságú földréteggel borítódik, az öngyulladás megakadályozása végett. Az erjedési folyamat következtében keletkezett csurgalékvíz egy gyűjtőcsatornába kerül, ahonnan rendszeresen a víztisztító állomásra szállítódik. (forrás)


Felfedező utunk második állomása a tavaly létesült hulladékudvar, ahol azokat a különleges hulladékokat lehet elhelyezni, amelyek gyűjtésére nincs a város területén szelektív hulladékgyűjtő konténer. Például: fa, textil, üveg, szárazelem, akkumulátor, használt étolaj, elektronikai hulladékok, villanyégők stb.



Read more...

2011. november 24., csütörtök

Mézgáék a fatörzseken

Enyhe novemberhez volt szerencsénk ezidáig, s bár a korán nyugvó nap röviddé szűkíti a napokat, mégis juthat idő természetjárásra, akár verőfényes délutánokon is. Szentgyörgyhöz közeli erdőjárásra többfelé is lehetőség adódik, ezek közül legutóbb a Zalán fö­lötti aranyló-vöröslő lombhullató erdőt választottuk.

Ennek aljában a felhangzó csaholás után megjelenő kutyák kissé megtorpantottak, de mivel végül letettek arról, hogy uzsonnaként elfogyasszanak, bejutottunk a fák birodalmába. Az őszi erdő színkavalkádja lenyűgöző: a ferdén érkező napsugarakat a sárga és vörös szín számtalan árnyalatában pompázó levelek szűrőjén keresztül barátságosnak, melegnek és mesebelinek érzékeljük. A csönd majdnem zavartalan, csak a talpunk alatt reccsenő faágak, a zörgő avar hallszik. Ritkán magasan köröző egerészölyv vijjog, az énekesmadarak takarékoskodnak dalukkal, vagy a fogyatkozó élelem felkutatása köti le figyelmüket, elnémítva nótázó kedvüket. Egy fatörzsön a lombok színpompájával vetekedve mézga buggyan, a látványt fotó örökíti meg, s ezzel eldőlt a sorsa: bejegyzés-hős lesz e népiesen macskaméznek is nevezett fanedv.

Etimológiáját illetően mézga szavunk szláv jövevényszó: a szerb–horvát "mezga" gyanta, nyirok, növényi nedv, a szlovák "miazga" fagyanta, nyirok, az orosz "mezga" pedig a fatörzs fiatal, lágy részét, pépes zúzalékát jelenti. A magyar szóban az é hang valószínűleg a méz szó hatására nyúlt meg. Első írásos említése 1560-ból való, „nyúlékony, sárgás gumiszerű váladék” jelentéssel. Macskaméz mellett népiesen még facsipának is nevezik, de előbbi sokkal kedvesebb hangzású, elterjedtebb használatú, sok gyerek is – legalábbis vidékünkön – inkább ezt ismeri. A mézgáról pedig meglehet, sokunknak a népszerű rajzfilm, a Mézga család jut előbb eszébe.
Nos, a szót ismerhetjük, de magáról az anyagról, annak szerepéről a növények életében érdemes néhány dolgot megtudni.

A mézgásodás leggyakrabban szilvafán, cseresznyefán, meggyfán, barackfán figyelhető meg. Többnyire sebzés, baktérium, vírusfertőzés váltja ki, de oka lényegében összetett élettani folyamatok eredménye, és biológiai jelentősége a sebelzárás. Tehát a gyümölcsöskertekre kell fokozott figyelmet fordítani. Kezelésképpen csonthéjas gyümölcsfáinkról a mézgás gócot az egészséges részig el kell távolítani, majd ecetes oldattal bekenni, aztán méhviasszal lezárni.
A mézga bonyolult felépítésű, vízben duzzadó, alkoholban nem oldódó, ragacsos poliszacharid tartalmú, levegőn többé-kevésbé megszilárduló, áttetsző, sárgás-vöröses-barnás amorf anyag. A sejtfalakban levő cellulóz, hemicellulóz enzimes hidrolízisével jön létre. Iparilag ragasztó, festék, tus, kenőcs készítésére használják fel.

Read more...

2011. november 20., vasárnap

Kilakoltatott erdei fülesbaglyok

Az elmúlt évekhez hasonlóan a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén is megszervezte a telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számlálását. Eddig is igyekeztünk az általunk ismert uzoni bagolyfa lakóit számba venni és az adatokat elküldeni a központnak, ezért nem volt kérdés, hogy az idei akcióhoz is csatlakozunk.
A mai nap azonban nem volt egy kicsit sem természetbe csalogatós... a táj kegyetlen szürkesége (sehol egy kedves szín, amibe a lélek belekapaszkodhat, hogy melegedjen, ha már a nagykabát nem elég), a csontig hatoló novemberi hideg még a szoba melegéből is önkéntelenül borzongatós, nemhogy bármi természetjárásra csábítson. De, mint kiderült ma volt a novemberi szinkron-felmérő periódus utolsó napja, ezért a korrektség kedvéért nagykabát elő, autóba be és irány Uzon.
A meglepetés csak ezután következett; megbizonyosodtunk, hogy jó helyen járunk, az utca stimmelt, a házszám is, csak az nem volt ott, amiért jöttünk... a bagolyfa.
Mint kiderült az új tulajdonos jónak látta, nem tudni mi célból, a több éve telelőhelynek használt baglyos fenyőfákat is kivágni a tatarozó munkálatok mellett.



Ezek után kicsit körülnéztünk hátha áttelepedtek valami más fára. Végül a szemközti udvar almafáján találtunk pár madarat hosszas szemmeregetés után (egyáltalán nem könnyű észrevenni őket olyan tökélyre fejlesztették mimikrijüket), de a helyiek szerint ezek talán eddig is ezt a fát lakták.


Abban reménykedhetünk, hogy bagolyfa igazi lakói találnak maguknak egy olyan fát, amely egy madárbarát ember kertjében áll és a környéke nem szorul tatarozásra...

Végezetül egy feladvány: Hány erdei fülesbagoly a lakója a fenti fotón szereplő almafának? szemmeregetésre felkészülni... rajt! (a fotóra klikkelve nagyítható) a megfejtést egy megjegyzésbe várjuk. :)

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP