2012. január 31., kedd

Madáretetős pillanatképek

Az elmúlt hét is izgalmas volt etetőnk környékén. Újabb várt vendégek érkeztek, és lencse végre is akadtak, így a gyereksereg nagy kedvence a kék cinege is:

A fénytől és melegtől emlékezetes őszi napokon, mikor készülődtünk a madáretetésre, és épp diót gyűjtöttünk mi se gondoltuk, hogy ilyen irdatlan hideg napokban (-25,5 fok) ennyire forgalmas és változatos lesz etetőnk forgalma. Már reggel korán várják a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen táplálékot kedves barátaink. Néha mi is csak az ablakból csodáljuk őket, mert a hidegtől félve nem merészkedünk ki az udvara.

Mindennapos vendégeink a: széncinegék, kék cinegék és barátcinegék. Gyorsan váltják egymást az etetőn, egy-egy maggal tovább is repülnek és a fenyőfa lombjai közé rejtőznek. Már csak a napraforgómag bontási hangja árulkodik, hogy még ott vannak a közelben. A napokban az elsősök mosolyogva jelentették: "Huncutok ezek a cinegék, mert megfigyeltük, hogy egymásután többször is jönnek magért."
széncinege

kék cinege

barátcinege

Mezei verebek és erdei pintyek sokasága kutat a hóban az etetőnk környékén:
mezei veréb

erdei pinty

A csipkebogyóra és almára szegődött vendégünk, a fenyőrigó, csipkebogyós ebédjét már jól felöltözve, csendesen lapulva figyeltük és fotóztuk a hetedikesekkel:
az érkezés pillanatai

gyors terepszemle és forgolódás

csipkebogyó kiválasztva és irány a fenyőfa

lenyelés és kész, jöhet az újabb falat

Idén egy újabb madár látogatott el hozzánk már többször is, bővítve így madáretetőnk fajlistáját. Persze elsőre csak a hírét hallottuk: "Az etetőben egy nagy fekete madár van sárga csőrrel, ki ő?" - juj, hát ő a fekete rigó, gyorsan siettünk is, és persze ő volt, no de fotógép hiányában csak várhatjuk a következő alkalmat mikor lencsevégre kerül majd egy újabb izgalmas napon.

Kedves vendégeink nyugalmát néha a gyerekzaj, vagy a csendesen távolról figyelő egyik szomszéd zavarja meg.

Read more...

2012. január 30., hétfő

Hóborított Rétyi Nyír

Egyik kedvenc helyünket, "Háromszék Szaharáját" is hóval borította be a tél, az itt lakó tündérek s manók is téli álomba merültek, így a tájat csend lepi be. Csak a szél fütyülése, s néhány madár éneke szakítja meg néha ezt a határtalan csendet.

Hótól s hidegtől nem rettegve jártunk-keltünk szombat délelőtt a hóval lepte tájon, csodálva az elénk táruló fehér és kék színkavalkádot.

Nyúlaknak csak nyomukra bukkantunk, viszont ismét volt szerencsénk találkozni az uráli bagollyal . Persze most sem állt a szerencse az oldalunkon, és csak távoli fotók készülhettek róla. Bár a fotósok mindent megtettek, osontak, lapultak, s kitartóan követték őt jó hosszú időn át, mégis csak az alábbi pár fotó készült.

Read more...

2012. január 28., szombat

Baglyos napok, baglyos helyek

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében zajló telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számláláshoz idén (2011-2012) is csatlakoztunk, de mint arról korábban beszámoltunk, az általunk ismert uzoni bagolyfákat kivágták. Novemberben még egy közeli almafán ráleltünk a beköltözött fülesekre, de decemberben már hült helyüket találtuk. Így aztán számlálásilag nullában voltunk, de fotózásra elkaptuk a Szentgyörgyön telelő baglyokat. Akik remekül beváltak fotóalanyokként:

Aztán egy, a blogot is követő barátunktól értesültünk, hogy szintén Uzonban egy másik bagolyfa is van. Köszi, Iluci :) Kiszálltunk; a 'helyszínelés' eredményét pedig alább mutatjuk.




Read more...

2012. január 25., szerda

Találkozás az uráli bagollyal

Legutóbbi barangolásunk során akadtunk rá, a Szent Anna tó fele vezető útszakaszon, erre a- fotósunkat válla fölött nem túl barátságosan végigmérő - uráli bagolyra. Nem hagyott sok időt a bámészkodásra, egy gyors pillantás hátra, majd szélesre terpesztett szárnyakkal máris a sűrűjébe vettette magát. Az alábbi fotót hagyva maga után az eseményt dokumentálni.


Read more...

2012. január 21., szombat

A vadászó nagy őrgébics

Ez a vidékünkre téli vendégként érkező énekesmadár – a tövisszúró és a kis őrgébics mellett – egyik gyakrabban előforduló képviselője nálunk a gébicsfélék családjának. Utóbbihoz nagyon hasonlít is, méretén kívül
leginkább annak alapján különböztethető meg, hogy mindketten egyszerre nemigen fordulnak elő minálunk, hiszen mire a nagy őrgébics hozzánk érkezik, arra a kis őrgébics már elvonul.


Így télen éppen a nagy őrgébics ideje van, ezért aztán viszonylag sűrűn meg is pillanthatjuk, amint bokrok, fák legmagasabb ágai hegyén, vezetékeken ülve, nevéhez méltóan őrködik. Azonban a látszat persze csal is, mert nem az őrző-védő feladatok ellátása miatt pozícionálja ilyen jól magát. Sokkal inkább azért, mert énekesmadár létére (amelynek leginkább rovarokat kellene hajkurásznia) bizony kisemlősökre (pockok) is előszeretettel vadászik, sőt kisebb madarakat is elkap, így aztán nem meglepő, hogy a tiszteletbeli ragadozó névvel illetik. És egy ragadozónak fontos az alkalmas leshely...


Az igazi ragadozó madarak közül az egerészölyvvel sokszor gyűlik meg a bajunk fényképezésekor: nem várja türelmes alanyként a vakuvillanásokat, egykettőre tovaszárnyal. Nála mindenképpen türelmesebb e szempontból a nagy őrgébics: néhány kattintás erejéig megmarad őrhelyén, persze fejét forgatva figyelőzik, s amikor már túlzónak érzi a közeledést, ő is továbbáll.
A gébicsféléknek érdekes vonásuk az „előrelátás”: a táplálékul elkapott rovarokat nem mind fogyasztják el azonnal, hanem tövisekre szurkálják fel, igazi éléskamrákat hozva létre, élelemszegényebb időkre gondolva. A tövisszúró gébics például erről a magatartásról kapta nevét. De a nagy őrgébics is megteszi ugyanezt, azonban az ő esetében egyfelől nem csak rovarok, hanem kisemlősök is nyársra kerülnek ilyenformán. Másfelől pedig feltűzéseinek nem csak a spájzolás a célja, hiszen gyakran ehetetlen tárgyakat is felszúr, és az ehetőket is hosszú ideig otthagyja virítani a tüskéken.
Ennek a viselkedésnek a legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a hímek így tárják a tojók elé rátermettségüket, területük táplálékgazdagságát, vagyis azok csalogatására használják. De más szempontból is okos madarak a nagy őrgébicsek: ugyan nem nálunk, hanem az Izraelben költő példányoknál figyelték meg, hogy mérgező mivoltukat élénk foltokkal hirdető sáskákat tűztek fel kamrájukba, ám elfogyasztásukkal napokig vártak, amikorra a rovar színe megváltozott, jelezve, hogy a méreganyagok már lebomlottak, így veszélytelenül lehetett lakmározni belőle.


Bár nem fenyegetett faj, a nagy őrgébics Magyarországon védett, míg Romániában csak a gébicsfélék családjának a bevezetésben említett két másik faja (tövisszúró gébics és kis őrgébics) élvez törvényes védelmet.

Read more...

2012. január 16., hétfő

Madáretetős pillanatok

Vége a vakációnak és az első tanítási napon igazi nagy hó és hideg fogadott bennünket, így minden figyelmünk az etetőink vendégeire irányult.
Már kora reggel a megszokott ínyencségek kerültek terítékre: napraforgómag, faggyú kölessel fűszerezve, alma és dióbél.
Nem kellett sokat várnunk, hisz madár barátaink már a közelben várták terített asztalunkat. Csak kapkodtuk a fejünket olyan nagy volt a forgalom a gyerekzajtól nem mentes madáretető környékén. Cinkék serege örvendeztetett bennünket szebbnél-szebb mutatványokkal, volt aki:

a cserjéinken keresgélt-kutatott

elsőként fedezte fel az újonnan kiakasztott faggyút

a megszerzett táplálékkal ágak közé rejtőzött


hóban ugrált

dióbélen forgott

Csendben figyelőzve ismerkedtünk, vagy épp felelevenítettük ismereteinket, és aki még mindig nem volt tisztába vendégeink pontos kilétéről a tanteremben levő ismertetőn győződhetett meg róluk :-)

A blogunkon is megtalálható visszaszámláló mutatja, hogy a várva-várt TAVASZ közeledtéig még 64 nap van, addig is figyelmünk a madáretetőinkre irányul, és várjuk újabb vendégeinket.

Read more...

2012. január 15., vasárnap

Téli madárvendégeink

Ha vándormadarak kerülnek szóba, legtöbbünk a tavaszra – érkezésük–, vagy az őszre – vidékünkről való elvándorlásuk idejére – asszociál. Sokunk néhány vonuló madárfajt meg is tud nevezni, a gólyát és a fecskéket talán még az óvodáskorúak is.
Alaposabban belegondolva még talán előkotorunk memóriánk bugyraiból néhányat, így bukkanhat fel a sárgarigó, a mezei pacsirta, a V alakban vonuló darvak, a kakukk, a búbos banka, de ott van még a gyurgyalag, a seregély, a barázdabillegető, a fülemüle, a rozsdás csuk, a kerti rozsdafarkú, az énekes rigó, a csilpcsalpfüzike, és a lista hosszan folytatható.

Viszont a télen érkezőkre nem igazán gondolunk vándormadarakként. Úgy tűnik, a tőlünk elvonuló madarakat inkább ismerjük, és őket tartja a közfelfogás inkább vándormadaraknak, mint az idevonulókat. Pedig bizony ők is elvándorolnak tavaszi–nyári szállásukról, költőhelyükről. Amely sokuk esetében Skandinávia, a Baltikum, Szibéria, így onnan vonulnak mihozzánk. Igaz, jóval kisebb számban (a fajokat tekintve), mint a télire innen délebbre elvonulók. Ők hát téli madárvendégeink, akiknek – északi zord telek tájairól érkezve érthetően – enyhének tűnhet a számunkra hideg, fagyos de­cember, január, február.

A téli táplálékszegény időszak átvészelésére az állatok különböző stratégiákat választanak: egyesek az energiatartalékok minél hatékonyabb beosztására az inaktivitást, életfolyamataik minimálisra csökkentését (medve, különféle rovarok, halak, békák), míg mások – mint jelen cikk alanyai – az élelemben még így télen is gazdagabb, ezért nagyobb túlélési eséllyel kecsegtető vidékek felé vonulnak.

De lássuk hát, a téli napok – tavaszi-nyáriakénál kevésbé vidám – természetjárásai során milyen téli madárvendégekkel találkozhatunk a mi vidékeinken. A fenyőpinty egy jellemzően téli vendég, olyannyira, hogy régebben téli pintynek is nevezték. Skandináviából érkezik hozzánk, az október–április közti időszakra, és madáretetők környékén is találkozhatunk vele.


fenyőpinty

Másik rendszeres téli vendégünk a tiszteletbeli ragadozó címet is viselő nagy őrgébics. A rovarhiányos télben ragadozó életmódra tér át, kisemlősöket fogyasztva. Gyakran láthatjuk az útmenti vezetékeken ülve.


nagy őrgébics

Valódi ragadozó téli vendégünk pedig a gatyás ölyv, mely amúgy a teljes északi tundrazónában elterjedt, onnan érkezik rendszeresen tájainkra az október–márciusi időszakra. Ugyancsak télire érkeznek hozzánk, kisebb-nagyobb csapatokban – esetenként akár rövidebb időre is, aztán vonulnak tovább – a csonttollú, a zsezse, a kékes rétihéja, a hósármány stb.


kékes rétihéja

Read more...

2012. január 12., csütörtök

Lencsevégen a kékes rétihéja

A mai nap, madárkeresős barangolásunk csúcspontjaként könyveltük el az első, fotóval dokumentált találkozásunkat a kékes rétihéjával.

A fehér kánya, fehér héjaként is emlegetett nappali ragadozó a Kárpát medencében téli vendégként van számon tartva, nálunk októbertől áprilisig tartózkodik. A bejegyzésünk szereplője egy hím, jellegzetes: kékesszürke háti része és feje, mely élesen elválik a fehér hasaljtól, szárnyában egy széles fekete szárnycsúcs található, a felső farkfedők fehérek, hátulsó szárnyszéle sötét.

A vizek közelében lévő nagy kaszálókat, legelőket, vetéseket kedveli. Kis emlősökkel, talajon élő és vízi madarakkal, halakkal, békákkal és rovarokkal táplálkozik.



Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP