2012. december 31., hétfő

BÚÉK természetesen - 2013

 Kívánunk minden kedves olvasónknak hegyes-völgyes, színes virágos, délceg fás, madárfüttyös és egyéb apró és nagyobb állatos  Boldog Új Évet!  

Madáretető - Kányádi Sándor

Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem-szerzett kenyerem.


Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.


Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.


 

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.



Read more...

2012. december 28., péntek

Csonttollú-figyelő

Egy különös nevű és mókás kinézetű téli madárvendégünk, a csonttollú (Bombycilla garrulus) vidékünkön (Kovászna megye) való elterjedésének megismerése céljából kérünk mindenkit, hogy a jobboldali üzenőfalra vagy hozzászólásban ehhez a bejegyzéshez írjátok meg: mikor, hol (melyik településen) és kb. hány példányt láttatok.
Néhány szó a csontollúakról, ami a felismerést is segítheti: télen érkeznek hozzánk, néha inváziószerűen. Parkokban, kertekben, fasorokon láthatjuk téli bogyókat (pl. berkenyét) eszegetve. Csapatokban járnak, eléggé óvatosak.


Kb. seregély nagyságúak, de zömökebbek, vastag nyakúak. Alapszíne világos, enyhén vörösesbarna. Tollbóbitája miatt szinte összetéveszthetetlen más fajokkal. Torka fekete, farokvége sárga, szárnya fehéres, sárgás, pirosas mintázatú.


Hangja itt hallható.


Az adatokat egy baloldali térképre összesítjük és a Milvus Csoporthoz is továbbítjuk.
Az ötletért köszent Barti Leventének, a fotókért pedig Gábos Edének.

Read more...

2012. december 24., hétfő

Karácsonyra


Read more...

2012. december 20., csütörtök

Madaraknak megterítve. Madárkarácsony

Tegnap lezajlott iskolánkban, a most már lassan hagyománynak örvendő "Madárkarácsony" esemény. A forgatókönyv ugyanaz, a madárkalácsokkal, madár-ínyencség girlandokkal felszerelkezett gyerkőcökkel, lemegyünk a kertbe, felakasztgatjuk díszeinket a fákra, bokrokra, majd igyekszünk csendben visszavonulni... igyekszünk, több-kevesebb sikerrel, mert a 6-dikos, iskolapadból, tanóráról kiszabadult gyerkőcöknek nem erősségük a csend. 
Úgy tűnik, mégsem üldöztük világgá szárnyas barátainkat jókedvű hangoskodásunkkal, mert ma az etetők környékén ott bandáztak: a széncinegék, fenyvescinegék, erdei pintyek, fenyőpintyek (téli vendégek), házi verebek, gerlék, galambok...




Read more...

2012. december 16., vasárnap

Cinegefotózás idénye

Miközben Romániában mindenfelé rettenetes, fagyos időjárás járja, Háromszék szokatlanul enyhe vasárnapra virradt. Olyannyira meglepően lágy még a telünk, hogy az erdei fülesbaglyok (Asio otus) sem költöztek be még a bagolyfákra. Legalábbis Uzonban a helyiek sem látták még őket, és mi sem találkoztunk ma velük. Úgyhogy figyelmünk a tél kis virgoncai, a cinegék felé irányulhatott. A főként szarkák és dolmányos varjak uralta tájban a Feketeügy holtága körül tapodva a havat kaptuk lencsevégre a szorgalmasan táplálkozó kék cinegét (Cyanistes caeruleus).

 
 
 
 ha fejre kell állnom érte, akkor is az enyém

 cinkegolyó :)

Kedveskék után  Szentgyörgyre visszatérve az állomási tó körül tett sétának eredménye már egy ragadozó volt: a hozzánk téli vendégként érkező kékes rétihéja (Circus cyaneus) tett egy tiszteletkört fölöttünk, aminek azoban éppen csak dokumentálásául szolgál az alábbi fotó. 


Read more...

2012. december 12., szerda

Gyógyító növények

A hideg időszak beálltával növényeink ismét előtérbe kerülnek, igaz nem kint a természetben, hanem otthonunk melegében, bögrében gőzölgő teák formájában. Tavasszal zöldellésükkel frissítenek fel, nyáron virágaikkal kápráztatnak el, ősszel terméseikkel gazdagítanak, télen pedig mindezekkel vagy csak egyes részeikkel járulnak hozzá egészségünk megőrzéséhez. Persze, (gyógy)teázni bármely évszakban lehetséges és boltból, patikából is számtalan gyógyteához is hozzájuthatunk. Mégis van abban valami varázslatos, ha a termékeny évszakokban kellemes sétákkal összekötött gyógynövénygyűjtés eredményeként beszerzett különféle szárított leveleket, virágokat a náthás, influenzás időszakokban csak elővesszük s ripsz-ropsz finom, egészséges teát főzünk belőlük.


Lássunk néhány környezetünkben könnyedén begyűjthető növényt, melyeket gyógyteaként fogyaszthatunk a tél folyamán. Legtöbbjük a népi gyógyászatban már régóta ismert, és mi magunk is hallottunk róluk, még ha nem is fogyasztottuk őket. Egyik legnépszerűbb gyógytea alapanyag a vadrózsa áltermése, a C-vitaminban fölöttébb gazdag csipkebogyó, mely az influenza ellen vértez fel.

A borsmenta leveleiből emésztőszervi problémák ellen készül tea, de torokbántalmak, rekedtség ellen öblögető forrázatként is használatos. Közismert a kamilla is, melynek torokgyulladás ellen virágaiból készül öblögető, de légcsőhurut esetében inhalálásra is alkalmas. A mókás nevű cickafark már az ókorban sebgyógyító hatásáról volt ismert, ám virágaiból készült teája légzőszervi bántalmakat is gyógyít. A bodzalén kívül izzasztó, köhögéscsillapító teaként is hasznosíthatók a fekete bodza virágai. Leves, virágos hajtásaiból teát készítve a fehér árvacsalán és a kakukkfű is bevethető légcsőhurut kezelésére, köhögés ellen. Sárga virágos hajtásaival az orbáncfű főként gyomorbántalmak esetében használatos, de öblögetve torokgyulladás ellen is bevált. A pipacs szirmaiból készült teának is tulajdonítanak köhögéscsillapító hatást. Torok- és mandulagyulladásban a papsajtmályva levélnyél nélküli leveléből készült főzetét is ajánlják öblögetésre.


Nyákoldó hatása miatt a százszorszép virágaiból, a keskenylevelű útifűnek pedig a leveleiből főzött tea is segíthet a légúti megbetegedések leküzdésében. Meghűlés ellen, köhögéscsillapítóként fogyasztható a szurokfű virágos, leveles hajtásainak teája. Még az illatos ibolya is ismert köhögés és tüdőhurut ellen alkalmazott gyógynövényként. Légutak hurutos megbetegedésében egy másik szép vadvirágunkhoz, a tavaszi kankalinhoz is folyamodhatunk, hiszen teája közismerten köptető hatású. A kislevelű hárs friss virágainak forrázata köhögéscsillapító, izzasztó hatása miatt ugyancsak köztudottan hatásos meghűléskor. A fenti válogatásból is kitűnik, hogy szűkebb környezetünkben is számos olyan növény él, mely szépségén kívül, hasznos is.

Read more...

2012. november 30., péntek

Tatai vadlúd sokadalom

November utolsó szombatján a Komárom-Esztergom megyei Tatán 2001 óta kerül sor a Tatai vadlúd sokadalom elnevezésű rendezvény megszervezésére. A helyszín adta magát, mivel az itt található Öreg-tó az északról téli szálláshelyükre érkező vízimadaraknak „kedvenc” pihenő- illetve telelőhelyük. Tata egyébként is természetbarát város: az „Élővizek városának” is nevezik és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa címet is viselte. Székelyföldön egy ugyancsak taváról is híres település, Szováta a testvértelepülése.
A Vadlúd sokadalom a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom Megyei Csoportja és a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság közös szervezésében megvalósuló országos természetvédelmi fesztivál a tatai Öreg-tó partján. Pár éve már mi is hallottunk az eseményről és idén sikerült is eljutnunk. Első megállapítás, hogy a „sokadalom” mindenképpen találó kifejezés, mind a vízimadarak, mind pedig az azokat megtekinteni vágyók számát illetően. Idén a negyvenháromezer vadludat számoltak meg a tavon, ami a sokadalom rendezése óta rekordnak számít. Vadludak közül legnagyobb számban nagy liliket (Anser albifrons), nyári ludat (Anser anser), vetési ludat (Anser fabalis) lehet látni, de ritkaságként berepül még ide kis lilik (Anser erythropus), rövidcsőrű (Anser brachyrhynchus), indiai (Anser indicus), kanadai (Branta canadensis), apáca- (Branta leucopsis), sarki (Chen caerulescens), örvös (Branta bernicla) vagy vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) is.
A ludak reggel elhagyják a tavat, táplálkozni indulnak a környéken, estére pedig ide térnek vissza pihenni. A Sokadalomnak ez a leglátványosabb része, hiszen a szürkületben még látható, amint nagy csapatokban szállnak vízre a madarak. A szervezők által a parton felállított távcsövekkel meg egészen közelről is megfigyelehetőek. A gágogó-hápogó zsivaj hangélménynek sem az utolsó.
Bár a Sokadalom főszereplői a vadludak, a tavon más vízimadárfajok is úszkálnák: tőkés récék, bütykös hattyúk, sirályok.
S hogy ne csak nézzen a zöldfülű látogató, az eseményeket ornitológusok kommentálták, kérdésekre válaszoltak és a partmentén képes ismertető táblák voltak kihelyezve a ludakról. Családoknak, gyerekeknek szóló kísérőrendezvények is tarkították a programot, no meg a két – felnőtt és ifjúsági – kategóriában meghirdetett madármegfigyelő verseny is fokozta az izgalmakat. Természetesen a sétányon zajló vásári kavalkád is a madarakhoz kapcsolódott: szakkönyveket, vadludas ékszereket, csecsebecséket, naptárakat, játékokat kínáltak. Természetfotó kiállítást is láthattunk, és az estébe hajló novemberi időjárás kellemesebbé tételéről forralt bor is gondoskodott.

Read more...

2012. november 22., csütörtök

November a Csalhó-hegységben

Újabb hegyi túránk célpontja a Keleti-Kárpátok Csalhó-hegysége (Masivul Ceahlău) volt. Kora reggel érkeztünk Durău településre (Neamţ megye), ahol a Csalhó Nemztei Park bejáratánál hagytuk autóinkat, és a belépési illeték kifizetése után már gyalogosan folytattunk utunkat. Első megállónk a Fântânele menedékháznál volt. 

Folytattunk az emelkedőt, ahol bőven találtunk szártalan bábakalácsokat.
Dél körül már elénk tárult a Toaca hegycsúcs (1900 m). Régebb a csúcson található meteorológiai állomáshoz falépcsőkön lehetett feljutni, ma már csak ezek maradványai láthatóak. 

A távolban az Egyeskőre is rálátunk.
A rövid pihenő és gyors csoportfotó után folytattuk is utunkat esti szálláshelyünk fele, de még vissza-vissza pillantottunk . . .


Utunk során végig a Békási-víztározóra volt kilátás. 


Mire a nap lemenőben volt, megérkeztünk a Dochia menedékházhoz. 





Esti vizet kereső utunk során még csemegézhettünk is a már fagyott, de még mindig pirosló vörös áfonya (kokojza vagy havasi meggy) bogyóiból.

Már kora reggel egyesek fotózásra adták fejüket, hisz az a hír járja, hogy a napfelkelte itt a legszebb. De a későn kelők sem maradtak le a csodáról: mintha tenger tárult volna elénk a felkelő napsugarak varázslatában. A völgyeket fehéres ködpaplan borította, melyet néhol egy-egy magasabb hegycsúcs átlyukasztott.

A csodálatos napfelkelte után kicsit lassan indult neki a csapat a visszaútnak, amely a Duruitoare vízesés fele vezetett és néhol már hó borította az ösvényt . 

Kétnapos túránk végén megérkeztünk kiindulópontunkhoz, ahonnan fáradtan de élményekkel tele indulunk haza. Túrázó csapatunk először járt ezen a vidéken, de a táj szépsége elvarázsolt minket, és biztosan akad még közülünk visszatérő vendég.

Read more...

2012. november 20., kedd

A békászó sas egy napja

Az alábbi "A day like another" című rövidfilmben a békászó sas egy napját követhetjük végig.


A kisfilm rendezői beneveztek a Green-Go Fest filmfesztiválra. A teljes stáblista:
rendezte: Benkő Zoltán és Szabó D. Zoltán
fényképezte: Gábos Ede, Szabó D. Zoltán, Székely Róbert
vágó: Mihat Konrád

Ha valakinek megtetszett a film, ITT lehet szavazni rá.

Read more...

2012. november 17., szombat

Találkozás a nagy lilikkel

November és napsütés - majdhogynem összeférhetetlen fogalmak, ám éppen ennek az ambivalenciának köszönhetjük, hogy ma, engedve a napsugarak csalogatásának, első ízben volt szerencsénk a valódi ludak nemzetségének egyik tagjához, a nagy lilikhez (Anser albifrons).


Picit furcsa, hogy bár gyakori átvonulóként, téli vendégként számontartott fajról van szó, mi mégsem 'botlottunk bele' ezidáig. De annál nagyobb volt az öröm, mikor Uzon mellett a Feketeügy partjára leereszkedve, két tőkés récével együtt egy nagyobb testű madarat is megpillantottunk, mely utóbb a nagy liliknek bizonyult. Sajnos, érkezésünkre mindhárman rögvest tovaszálltak, de a lilik csak amúgy kényelmesen: a töltésen túl, a holtág vízben hamarosan landolt is.


Óvatos partmenti közelítésünket figyelmesen követte, nem talált eléggé tapintatosnak, így néhány fotó után innen is továbbállt. Egyelőre maradtunk hát a nem túl közeli ismerősők fázisban...
A nagy lilik a lúdalakúak rendjének récefélék családjába tartozó lúdformák alcsalád valódi ludak nemzetségének tagja.


Az öreg madarak világosbarnák, hasukon fekete keresztsávokkal, széles sötét farokszalaggal, a fiatalok egyszerűbb színezetűek. A csőr körüli fehér folt - a kis lilikkel ellentétben - nem ér fel a fejtetőre. Lába narancssárga, csőre narancssárga/rózsaszín. Hossza 65-78 cm, a szárnyfesztávolsága 130-170 cm, testtömege 1,8-3,1 kg. Gyakran élénk, ideges. A tundrákon fészkel, délre vonulását már augusztusban megkezdi, nálunk október-március folyamán tartózkodik.
Röptükben hallatják "lilik-lilik" kiáltásukat, melyről nevüket is kapták. A faj hangját itt hallhatjuk.

Read more...

2012. november 13., kedd

Színes őszi lombok

Zelk Zoltán: Ez már ősz

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

A lombhullató fák leveinek a sárga és vörös különböző árnyalataiba való átváltozása adja az emberi tekintet számára az őszi táj egyik legszembeötlőbb szépségét. A kontinentális éghajlat hegyes-dombos vidékeinek erdei közt kanyarogva meleg színekben tarkálló lombkoronák vonzzák és tartják fogva pillantásunkat. Az aranyló levelek mintha csak a napsugaraknak segítenének, hogy bár színükkel fokozzák annak egyre fogyatkozó erejét. Ám ez csak a pompás látványnak az emberi lélekben keltett hatása; a magyarázatra a növényélettani szakirodalomban bukkanunk, innen ismerhetjük meg a jelenség biokémiai okát.


A levél különféle színeit adó vegyi anyagok, pigmentek mind részei annak, de csupán adott körülmények között tűnnek elő hatásaik. Így például, tavasszal, nyáron a levelek a zöld színét a klorofill adja. Ez az anyag a napfényből felvett energiát alakítja át a növény táplálékává, ezt az anyagcserefolyamatot nevezzük fotoszintézisnek. A mi égtájunkon az ősz kezdetével a nappalok fokozatosan és számottevően rövidülnek, azaz egyre kevesebb napfény éri a növényeket, így egyre kevesebb klorofill termelődik, következésképpen a zöld helyett – a levelekben ugyancsak fellelhető és lassabban lebomló – karotinoidok sárga színe érvényesül.


Az őszi színpalettát kiegészítő vörös levelek színe az antociánoknak köszönhető. Egyik magyarázat szerint a levelek sárga helyett vörösbe fordulása egy védekezési stratégiája a növényeknek. Eszerint a sárga szín vonzó a petéiket faleveleken elhelyező levéltetvek számára, melyek károsítják azokat, így a növény vörös pigmenteket szabadít fel, mert ezt már kevésbé találják megfelelőnek a levéltetvek.

Szóval, ilyen növényélettani folyamatok eredménye az őszi erdők színpompája, mely finom hangolója az emberi kedélynek, és amely költőket és festőket egyaránt ihletett buzgó alkotásra.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP