Tárnicsok és tárnicskák
Az alábbiakban néhány, e családba tartozó fajt mutatunk be, melyekkel nemrégiben találkoztunk.
Augusztus közepétől már megfigyelhettük a Vadas tetőn a fecsketárnicsot (Gentiana asclepiadea). Lágyszárú, évelő, akár egy méteres magasságot is elérő növény.
Hegyi réteken, kaszálókon, patak menti cserjésekben nő. Keresztben átellenes levelei tojásdadok vagy elliptikusak, nagyon hosszasan kihegyezettek.
A csésze és a párta 5 cimpájú. A tölcsér belül világosabb, vöröseslilán pettyes vagy csíkos.
A gyökérdrogját a gyógyiparban felhasználják.
A prémes tárnicskára (Gentianella ciliata) a Vargyasról a szentpáli tavak fele vezető út mentén találtunk rá szeptember elején.
E kis termetű növény pártája 4 cimpájú, melyek aljukon pillásak.
Hegyi rétek, erdőszélek, nyílt erdők és cserjések, főleg köves, meszes talaján fordul elő, 2250 m-ig. A faj védett.
A fenti Szent László- vagy kígyótárnicsot (Gentiana cruciata) a bodosi Bükk alatt kaptuk lencsevégre. Ennek az arasznyi fajtának levelei általában 3 erűek, lándzsás-tojásdad alakúak és a 4 tagú virágok a legfelsők hónaljában nyílnak. Őt Arany János is megénekelte Szent László füve című, népmondát feldolgozó költeményében.
A több ezer fajból röviden most csak ennyi fért bele, de még visszatérünk rájuk.