2010. július 29., csütörtök

Valami bűzlik

Rövid gombás vacsora alapanyagot beszerző utunk során a Vadas-i fenyves sötétjében csodálgattuk a szép számban kialakult boszorkányköröket.
Valami bűz ütötte meg orrunkat . . . hm . . . ismerős . . . igen, ez a erdei szömörcsög vagy szemérmetlen szömörcsög, (Phallus impudicus) az egyik legismertebb és egyben legbüdösebb is. . . ez a huncut gomba szemérmetlen alakjával, de még szemérmetlenebb szagával váltotta ki az emberek elnevezését
Nini! Ott lesz!
Nos lássuk közelebbről is:

- a fiatal példányok burokkal körülvéve, a föld alatt, tojásszerű képződményben, a boszorkánytojásban fejlődnek
boszorkánytojás
boszorkánytojás metszett
- a burok felrepedése után, néhány óra alatt előbújik a hosszú, fehér, szivacsos állagú, belül üreges tönk, a csúcsán gödörkés felszínű süveggel, melyen nyálkás, zöldesbarna bevonat (gleba) található (ez tartalmazza spórákat)
fotó: wikipedia
- a nyálkaréteg alatt a süveg méhsejtszerű és fehér- undorító szagukkal csalogatják magukhoz a rovarokat, melyek a spóratermő szövetből táplálkoznak és közben terjesztik a gombák spóráit- a boszorkánytojás az a része, amelyből később a tönk alakul ki, valamint a süveg nélküli tönk ehető (mi még nem kóstoltuk)

csoportkép
- az ókorban és a középkorban afrodiziákumként használták, valószínű a fallosz-szerű (Phallus) termőtest adhatta az ötletet
- Thomas Mann így ír róla a Varázshegy című regényében: " . . . latin nevében az impudicus melléknév szerepel, s alakja a szerelmet, szaga azonban a halált idézi."

A rövid fotózás után folytatódott a beszerzés, került bőven a kosárba: rókagomba, keserűgomba, ízletes vargánya és őzlábgomba is.

Read more...

2010. július 26., hétfő

Mikor a fehér gólya repülni tanul

Igazi megpróbáltatásokkal teli időszak elé néznek a fészkekben felcseperedő gólya ifjak.
A tegnap szerencsénk volt bepillantani első repülési próbálkozásaikba.
Első helyszín Oltszem: már távolról látszik, hogy ebben a fészekben nagy a tolongás, 4 gólyaifjonc állingál egyik lábáról a másikra, gondolom izgatottan várja, hogy melyik alkalmas pillanatban tegye meg próbakörét.

A fészek közelében, rendszeresen állomásozó forgalmista rendőröktől megtudjuk, hogy 2 óra körül kezdődik a szárnypróbálgatós, magasugrós gólya-tanfolyam. Szerencsére addig mégsem kellett várni, hisz egyszer csak feltűnt egy próbaútról visszatérő kis gólya, az 5-dik.


Lélegzet visszafojtva figyeltük a fészekbe landolási kísérleteket, elsőre nem ment... még egy kör következett, megingott a levegőben, szélesre tartott szárnyakakkal himbálózott, és félő volt, hogy most fog lezuhanni.


Végül sikeresen előrenyújtott lábakkal beérkezett a fészekbe.

Második helyszín Mikóújfalu: itt gólyaifjonc sétafikál az út közepén, sehogy sem sikerül a fészekbe való visszarepülése, helybeliek is próbálják terelgetni a forgalom útjából.


Még egy nekirugaszkodás, egy kör a fészek fölött, de a célt ismét elvétette, ezt az aszfalton való nem túl elegáns kényszerleszállás követte... A gólya-tesók s helybeliek figyelő tekintetétől kísérve, maradék méltóságát összeszedve bicegett ki az út melletti zöld fűre.


Valószínűleg nem fogja feladni...

Read more...

2010. július 23., péntek

Tipp kiránduláshoz - Hűsülés a Hargitán

Végre kisütött a nap, s már a napi egy-két kiadós eső sem állíthat meg, irány a Hargita. A kiszemelt helyszín Csíkmadaras közelében található.
Innen könnyen, egynapos túrával megközelíthető a Madarasi Hargita csúcsa, a Székelyek Szent Hegye a maga 1801 méterével. A merészebbek kétnapos portyával megkísérelték, és sikeresen meg is hódították a közelben található Egyeskövet. Ennek megközelítése, a túra pontos leírása, hasznos információk ITT olvashatók.
Mi a Madarasi Hargita csúcsának meghódítását választottuk. A csúcshoz vezető út hosszasan patakok, bővizű források mellett halad. A nyugtató csobogás végigkísérte egész napos utunkat.

A fenyők birodalmában, a kék ég alatt igazán jól lehet felejteni a zajos hétköznapok kisebb- nagyobb problémáit.
Nem győztük csodálni az elénk táruló gombákat, virágokat, állatokat, csak kapkodunk fejünket. A beporzás zajlik, mindenfele szorgalmas rovarokkal találkozhattunk.


Utunk tovább borókás és áfonyás mellett-között vezetett. Érik már az áfonya, így nem lehetett csak úgy elsétálni, bőségesen belakmároztunk, sőt gyűjtöttünk teának valót is a téli napokra.


A csúcshoz közeledve már borult az égalja, és sejtettük a kiadós eső közelgését. El is eredt, így fotók már odafent nem készülhettek, siettünk a menedékházhoz, ahol elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket, és indultunk is vissza sátrainkhoz, ahová már a csillagok megvilágításában érkeztünk.

Aztán a kiadós túra, a sok látnivaló, és a patak hűsítő vize után jól jött a lazítás.

Read more...

2010. július 17., szombat

Pillangó a napsütésben

Mai erdei-mezei csatangolásunk, az áhított napsütés ellenére rövidre szabatott. A mezőn a tűző napot bírtuk nehezen, az erdőben meg a szúnyogok kóstolgattak elviselhetelen gyakran belénk. Azért a csapkodás, izzadás közepette néhány felvétel készítésére is sort kerítettünk. Bár ez sem volt egyszerű, mert az "alany" nem volt éppen készséges. Ezért az első képek röptében vagy zárt szárnyakkal készültek, aztán egy látványosabb, kitárulkozóbb a pihenés pillanatában.
És akkor áruljuk el, hogy az alany egy fecskefarkú lepke (Papilio machaon), mely nevét az ívelt hátsó szárnyait díszítő farokszerű nyúlványról kapta.

szép fekete rajzolat a sárga alapszínű szárnyakon, a megvastagodott
végű csáp: csápbunkó és a kicsi fej a "zárkózott" állapotban is láthatóak


a kitárulkozás pillanatában a hátsó szárnypáron jól láthatóak a fecskefarkak,
a szárnyszegéllyel párhuzamosan futó kékes szalag és a pirosas szemfolt


Magyarországon a faj védett; Romániában nem találtuk a védett fajok listáján, ha valaki védettségi státuszáról infót tud, várjuk jelzését.

Read more...

2010. július 13., kedd

Le a kalappal

A sok eső sokunknak nem kedvezett, de annál inkább a gombáknak. Egy hiedelem szerint, ha sok a gomba, kevés lesz a tengeri - reménykedjünk, nem így lesz idén.

A valódi gombák törzsébe tartozik a gombák országának nagy része, mi az alábbiakban csak kettővel foglalkozunk: a tömlősgombák és a bazídiumos gombák törzsével.

Táplálkozásukat tekintve heterotrófok: szaprofiták (elpusztul élőlények maradványait fogyasztják), paraziták vagy mikorrhizások (szimbiózisban élnek egy gazdanövénnyel). A gomba a növénytől enzimeket és szénhidrátokat kap, míg ő vizet és ásványi sókat ad.

A tömlősgombák közé soroljuk a: csészegombákat, kucsmagombaféléket, szarvasgombaféléket, ...

A bazídiumos gombák a leginkább "gombáknak" ismert és mondott valódi gombák. Ezen gombák fonalainak szövedéke teleptestet alkot, mely része a kalap és a tönk.
A kalapban található gombafonalak végén alakul ki a bazídium, amely termeli a spórákat. A spórák határozzák meg a lemezek színét. Közel 30.000 fajuk ismert. Egy bejegyzésben bemutatni őket lehetetlenség volna, így most csak pár kerül a terítékre, de lassan-lassan a kéz alá került példányokat részletesen is bemutatjuk.

Taplógombák
lepketapló (Trametes versicolor) - étkezésre nem alkalmas
fotó: Okos Zsolt, Mikes Kelemen Líceum

Tinórúfélék
ízletes vargánya (Boletus edulis) - ehető

Galócafélék
párducgalóca (Amanita pantherina) - mérgező

tüskés galóca (Amanita solitaria) - feltételesen ehető, de nyersen mérgező

Agancs vagy korallszerű gombák
narancsszínű enyveskorallgomba (Calocera viscosa) - nem ehető
fotó: Okos Zsolt, Mikes Kelemen Líceum

Fülőkék
gyűrűs fülőke (Oudemansiella mucida) - ehető

Tintagombafélék
gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) - ehető

Szömörcsöggombák
"boszorkánytojás"
erdei szömörcsög (Phallus impudicus) - ehető
fotó: Klárik Lóri, Székely Mikó Kollégium

Gombászni indulás előtt jó, ha nálunk van: egy gombászásra alkalmas kosár, bicska, gombahatározó könyv, fényképezőgép, figyelmes szemek. Csak a fiatalabb és ép példányokat gyűjtsük.

A gombák beazonosításánál fontos bélyegek:
- termőhely
- termőtest alakja, mérete, színe, ...
- illat

A gombák osztályozása a fogyaszthatóságukat tekintve: mérgező, ehetetlen, feltételesen ehető, ehető, étkezésre nem alkalmas.

Ha kérdés merülne fel a gombát illetően, inkább be se tegyük a kosárba, vagy vegyük igénybe gombaszakértő véleményét. A sepsiszentgyörgyi központi piacon a László Kálmán Gombászegyesület tagjai biztosítanak ingyenes gombavizsgálatot.

Az ehető példányokat fogyaszthatjuk frissen elkészítve, vagy szárítva, fagyasztva, savanyítva, . . .

Téves hiedelmekből válogatva:
- ha a csiga megkezdte, a gomba jó - HAMIS
- ha leforrázzuk, bármely gomba fogyasztható - HAMIS
- a színváltó gombák nem ehetők - HAMIS

Jó gombászást!

Read more...

2010. július 11., vasárnap

Kőbánya blues

Péntek délután elhagyott kőbányába tévedtünk, igazából nem volt véletlen, ennél jóval tudatosabban kerestük. Rövid útbaigazítás után - a helybéliek részéről - kiderült, hogy a baglyokat hiába is keressük, főleg a "nagyfejű " itt nem tanyázik, egyéb ragadozók talán lehetnek.
Utólag beigazolódott, hogy mennyi igazság volt a szavaikban....
A Málnásfürdő és Mikóújfalu határában levő, több mint 10 éve elhagyott kőbánya keskeny szurdokvölgye, a lassan lenyugvó nap fényében megteremtette az alaphangulatát az egész kitérőnek.


Hatalmas sziklatömbök hevertek itt-ott, valamikori részei a magas sziklafalaknak, a kövek közt feltörő források, csobogva teremtettek zenei hátteret ebben a zord környezetbe.


A szétszórt kőtömbökön házi rozsdafarkúak végezték kora esti foglalatosságaikat, cinkecsapatok rovarok után kutatva, kalákában röpködtek fától-fáig.

Rövid kaptató után a nagyobb feltárás tetejére érve csodálatos látvány fogadott, hatalmas kiterjedésű kőfejtő, magas falakkal, változatos színű kőzetekkel. Letelepedtünk a tetőre és belefeledkezve a látványba, elméláztunk a természet nagyszerűségén, - és a zöld növényzet térhódítását látva az alig pár éve elhagyott bányában- a legyőzhetetlenségén.


Előbb a hangjukat hallottuk meg, majd feltűntek a szereplők is, több pár vörös vércse körözött a bánya fölött.

A tetőn végigsétálva, rövid kitérővel terveztük a lekászálódást, egészen addig, amíg az első előttünk feltárult völgyben, meg nem jelentek ők... békésen cammogva egy medve mama, a kis boccsal. Egyik megdöbbenésből a másikba esve, próbáltuk meggyőzni magunkat és egymást, hogy melyik a jobb: egyből rohanni, amerre látunk, vagy annyi időt adni a látványnak, hogy pár fotó készülhessen. Végül a futási reflex lett kordában tartva :)...


Mondanom sem kell, hogy a rövid kitérő tervét elvetve, gyors léptekkel, nagyon rövid idő alatt jutottunk vissza a civilizációs oltalomba.

A lenyugvó nap fényében az a hely a zord sziklafalaival már a barna medve királysága volt, ott mi a betolakodók voltunk...

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP