2010. június 28., hétfő

Ha éhes a kiránduló... : szamóca

A nyári természet nem csak szépségével nyűgöz le. A látvány-, hang- és illatélményeket kiegészítheti az íz, aromák élménye is. Szűkebb környezetünkben szinte nem is lehet olyan helyre bóklászni, ahol egy két falásnyi, csipetnyi, kortynyi természet adta finomságra ne bukkanánk.
S bár ezek közül számos sokak számára ismert, mégis érdemesnek gondoltuk egy sorozatocska formájában bemutatni, megosztani, megemlíteni őket.
Elsőként a már és még aktuális szamócára (Fragaria) esett választásunk, melynek három faja fordul elő a Kárpát-medencében: csattogó szamóca (F. viridis), fahéjillatú szamóca (F. moschata) és erdei szamóca (F. vesca).

Ez utóbbi az erdőbéli, erdőszéli séták, túrák (bár ez azért ennél tápanyagigényesebb lehet:D) egyik leggyakoribb finomsága. Vidékünkön május-júniusban kezd teremni, az élőhely magasságának függvényében; minél magassabban járunk, annál későbbig kereshetjük sikerrel.

Azonban a keresés gyakorta mellőzhető is, hiszen a zöld, hármasan összetett, fogazott levelek szőnyegéből hivalkodó-vidáman kukucskálva a kis piros gyümölcsszemek maguk csalogatják a tekintetet, csábítva a zamatos ízre és csöppnyi hűsülésre vágyókat.

És ha ízlelés alapján észrevettük, hogy az erdei szamóca édesebb, igazibban eperízű, mint a termesztett eper, akkor a szakirodalomból azt is megtudhatjuk, hogy ez nem csak magasabb cukortartalmának, de alacsonyabb víztartalmának is köszönhető. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a szamóca fogyasztott része nem valódi, hanem áltermése a növénynek, egy húsos vacok, vagyis a virágkocsány megvastagodott folytatása.

Csipegetés közben a friss levelekből is szedhetünk, megszárítva ugyanis finom tea készíthető belőlük, mely a népi gyógyászatban enyhe hasmanés, májbetegségek, légúti hurutok kezelésére, nyálkahártyagyulladás esetén pedig öblögetésre használatos.
Érdekességként az is megemlíthető, hogy, Carl Linné állítólag szamócával gyógyította meg köszvényét.
Kellemes sétát, jó szedegetést-eszegetést, persze csak, ha alábbhagy ez a fránya eső.

Read more...

2010. június 26., szombat

Illeg s billeg a billegető

A billegetőfélék kis testű, karcsú, hosszú farkú, hegyes csőrű énekesmadarak. A család képviselői a pityerek és a billegetők, most az utóbbiak közül néhány képviselő mutatkozik be, hiszen ők akadtak lencsevégre az utóbbi hetekben.

A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakori faj vidékünkön. Lakott területeken, legelőkön és rétek közelében, sziklás területeken, vízpartokon is költ. Vonuló madár (idén az első példánnyal Kisbaconban március 19-én találkozhattunk, bővebben itt). Tollazata fekete, fehér és szürke színekből áll. Hosszú, keskeny fekete-fehér farkát folyamatosan fel-le billegeti (neve is erre utal). Hullámos röpte közben mindig hallatja hangját. Áprilisban már kezd költeni, másodköltése leginkább júniusra tehető. Táplálékát rovarok képezik.
Vadas-tető

Szent Anna-tó

Vizenyős legelőkön, mocsárréteken, tavak és szennyvíztelepítők környékén találkozhatunk a sárga billegetővel (Motacilla flava). Szintén vonuló madár, Afrikában telel. Farka rövidebb a barázdabillegetőnél. Feje hamvasszürke színű fehér szemöldöksávval. A hím alsóteste élénk aranysárga, a tojóé kissé fakóbb, főként a mellén.

Sepsikőröspatak - bányató

A hegyi billegető (Motacilla cinerea) gyors folyású, hegyi patakok mentén költ, néha tópartokon és lassúbb folyóvizeknél is megtelepszik. A billegetők közül neki van a leghosszabb farka. Jellegzetessége, hogy hasoldala élénksárga. A hím torka fekete, a tojóé fehéres.
forrás: wikipédia

Erdőfüle (köszönet a fotóért Imrének)

Zárásként egy fotó bizonyítékul, hogy ők "elolvassák" az ember által kihelyezett jelző- és figyelmeztető táblákat :-)

Read more...

2010. június 23., szerda

A gőgös pillangó

Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,
hogy nem oly egyszerű repülni az égig.

Atalanta lepke (Vanessa atalanta)
Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette,
s a Törékeny kis fecskét ő biz kinevette.

Ördögszem csüngőlepke (Zygaena osterodensis )
Nektek az elég, ha látjátok a napot?
Én látni fogom az összes csillagot!

Bogáncslepke (Vanessa cardui)
Nekiveselkedett, s csapdosta szárnyait,
hogy valóra váltsa esztelen álmait.
Olyan gyorsan repült, ahogyan csak tudott,
s a földtől távolodva egyre feljebb jutott.

boglárkák (Polyommatus sp., Plebejus argus)
Gőgös pillantással a rétre letekintett,
s elkacagva magát a világra legyintett.

Hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines)
Aztán nagy robajjal megdörrent az ég:
Szent szűzanyácskám, eljött hát a vég?

gyöngyházlepke (Argynnis sp.)
A megvadult szél úgy el kezdett fújni,
hogy a pillangónak nem volt hova bújni.

Vörösszélű medvelepke (Diacrisia sannio)
Dobálta kis testét biz ide, meg oda,
szegény erőlködött, de nem jutott sehova.

Kerekfoltú szerecsenlepke (Erebia medusa)
S mikor már érezte, vesztét itt meglelé,
az éjszürke felhőkből egy gólya repült felé.

Kis színjátszó lepke (Apatura ilia)
Meglátván pillangót, baját megértette,
s meggyötört kis testét hátára feltette.

Tarkalepke (Meliteae sp.)
Hazaviszlek téged te buta álmodozó,
hisz hol virágaid, élned csak ott a jó!

Gyöngyházlepke (Argynnis sp.)
S bármilyen magasra is vinnének vágyaid,
csak addig repülj fel, mit elbírnak szárnyaid. (Bernát János verse)

Nagy színjátszólepke (Apatura iris)

Read more...

2010. június 21., hétfő

Virágzik a fehér tavirózsa is

A Rétyi Nyír egyik ritka és védett növényfajának, a fehér tavirózsának vagy tündérrózsának (Nymphaea alba) virágait egész nyáron át megcsodálhatjuk. A megközelítés kicsit körülményes lehet, hisz magánterület és körbe van építve, de a látvány megéri. A kis vizes és nádas kaland után elénk tárulnak a tavat behálózó levelek közül kicsit kimagasló mesébe illő fehér virágok:
E vízinövényünk kerekded levelei bemetszettek, a víz felszínén úsznak vagy kissé kiemelkednek. A levélnyél hossza elérheti a 3 métert is. A fehér virágok csak napsütésben nyílnak ki. Bennük 20-nál is több húsos, tojásdad sziromlevél és 4-6 zöldes fonákú csészelevél található.
Rovarbeporzású növény. Megporzástól függően 3-5 napig nyílnak (ezért is nem érdemes vázába gyűjteni) majd a víz felszíne alá merülnek, és a bibircses tokban számos mag fejlődik ki.

Dísznövényként is telepítik, többek közt a városunk szívében levő Erzsébet parkban kialakított tó fenekére tavaly ültették el a a Hollandiából származó fehér virágú tavirózsákat, így nem kell nagy utat megtenni ahhoz, hogy szemügyre vehessük.A kis hídról igazán közel kerülhetünk hozzájuk:
Ha rávettük magunkat és felkerestük valamely élőhelyet, és elkészült néhány fotó is akkor otthon majd számolhatjuk hány béka is rejtőzött el a levelek között :-)

Read more...

2010. június 19., szombat

Virágzik a turbánliliom

Ma megint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a természet kifogyhatatlan tárháza a meglepetéseknek.
Csak annyi kell hozzá, hogy összeszedd magad, picit kiélezd az érzékszerveidet, betérj a Málnás falut körbevevő erdőségek egyik, szemnek és hangulatnak tetsző, erdei útjára úgy, hogy nem keresel konkrétan semmit, de bármire nyitott vagy, és 10-15 perces bámészkodó, andalgó sétafika után hirtelen rád köszön egy nagyon ismerősnek tűnő növény. Az egyből rémlik, hogy egy viszonylag ritka, esetleg védett növénnyel van dolgod és számtalanszor lapoztál már rá a képes növényhatározóban... és akkor a felismerés: turbánliliom (Lilium martagon).


A nálunk élő virágos növények egy másik koronázatlan királynője...

A liliomfélék családjába tartozó 1 m magasra is megnövő hagymás növény.

Jellegzetes a turbánszerűen visszahajló, 6 rózsaszínű, pettyezett lepellevele.


Speciális alakú virágait csak szenderek (hosszú pödörnyelvű, kolibrire emlékeztető lepkefajok, akik röptükben szívogatják ki a virágban levő nektárt) képesek beporozni. Egyes források szerint ezeket a szürkületkor, éjjel repülő lepkefajokat ebben a napszakban eregetett édeskés illatával csalogatja magához a turbánliliom. Személyes tapasztalat, hogy a déli órákban illatuk nem volt nekik, talán estig kellett volna várni a szagolgatással...

Romániában a növény védettségi státuszáról konkrét információt nem sikerült begyűjteni, az egyik Romániai védett fajok listáján nem találtuk meg. Ha erről bárkinek információi vannak, várjuk egy megjegyzésben. Magyarországon a faj védett.

Read more...

2010. június 18., péntek

Még mindig szitakötő...

Az előző bejegyzés apropóján befutott és előkerült szitakötős fotókból következik még egy csokorra való.
-Elsőnek egy feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus).


-majd egy Duna Deltában fotózott csodaszép példány: Déli szitakötő (Crocothemis erythraea). Jellegzetes lapított potroha és hátsó szárnyának sárgás foltja.

Fotóért köszönet Köllő Zsoltnak

- itt egy vesztébe rohant közönséges acsa (Libellula depressa), avagy miként húzhatja a rövidebbet egy ragadozó...
A gyurgyalag ebédje.

Fotóért köszönet Ladó Attilának

- ugyanaz a történet folytatódik a szereplők változtak... terítéken a fekete szitakötő???
Második fogás.
Fotóért köszönet Ladó Attilának

-Jöttem, láttam, győztem és ennyi maradt utánam... lárva levedlett bőre.

Read more...

2010. június 14., hétfő

A szitakötő tánca

A elmúlt napok kánikuláját csak víz közelében lehetett elviselni. Ezt a körülményt az úszás vagy az egyszerű vízparton ücsörgés is tökéletesen enyhítette. Szerencsére könnyen elérhető, vizes élőhelyek vannak környékünkön úgymint: Olt folyó, Réty-i tavak, Szent Anna tó...
A hétvégi Szent Anna tónál tett látogatás legszembetűnőbb szereplői a rengeteg hűsülni vágyó turistán kívül a szitakötők voltak.

Négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata)

A szitakötők a rovarvilág egyik legősibb, legkecsesebb, legérdekesebb életmódú képviselői. Mindannyian találkoztunk már velük vízpartokon, amint a víztükör fölött cikáznak, majd elsuhannak mellettünk, hogy majd megpihenjenek egy ingó nádszálon.

Sávos szitakötő (Calopteryx splendens) az Olt partjáról.

Ez a rendkívüli repülési sebesség, manőverezés, és az érdekes testfelépítés a ragadozó életmódjukkal van összefüggésben.

Négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata)

A szaporodásuk a nászrepüléssel kezdődik, majd a párzással folytatódik mely során a pár jellegzetes párzási kereket formál ( a nyakszirtnél megragadott nőstény előhajlítja potrohvégét a hím párzószervéhez),

légivadászok párzásban

a párzást a peterakás követi vízinövények szöveteibe vagy közvetlenül a vízbe.


A lerakott peték tavasszal lárvává fejlődnek. Ez a bizarr külsejű forma szinte semmiben nem emlékeztet a majdani kecses imágóra amivé alakulni fog. A lárvaállapot eltarthat akár több évig is. Ez idő alatt vérszomjas ragadozóként éli mindennapjait, vízi rovarokat, férgeket, ebihalakat vagy halivadékokat is zsákmányolva.

acsa lárva

Legendák is keringenek e kecses lényekkel kapcsolatban, hogy összevarrja az ember száját, hogy a fülön át az agyba mászik, hogy megcsíp, hogy megharap, innen eredhetnek népi megnevezései is (ördög stoppolótűje, lócsípő, kígyópásztor, kígyóőrző, ördöglova) ezek mind a rémült, tudatlan emberek agyszüleményei, hisz nincs neki fullánkja, sem más szúró fegyvere, nem is kedvelt elfoglaltsága a fülben való mászkálás, egyszóval ha nem vagyunk legyek vagy más repülő rovarok, tartanunk a szitakötőktől nem kell.
Vízparton üldögélve, szitakötőket figyelgetni meg senkire nem veszélyes...

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP