2012. október 27., szombat

Vadgesztenye fehéret virágzik

Közismert fa a gesztenye – még népdalba is foglaltatott – így azt hihetnénk, mindenféléket tudunk róla. Aztán mégis kiderülhet, bizony alapvető tévedésektől sem menetes ez a tudás. Azon lepődtem meg ugyanis nemrégiben, hogy a vadgesztenye és a szelídgesztenye, miket elsősorban gesztenye megnevezésük miatt „testvéreknek” tartottam nem is egy családból valók, sőt mégcsak nem is ugyanazon rend tagjai. A vadgesztenye a szappanfavirágúak rendjének szappanfafélék családjába, míg a szelídgesztenye a bükkfavirágúak rendjének bükkfafélék családjába tartozik.
A megnevezés etimológiája után kutatva látom, nem vagyok egyedül a köznyelvi névből adódó tévesztésekkel a gesztenyét illetően, hiszen a 17. századig gesztenye szavunk, minden jelző nélkül a szelídgesztenyét (Castanea sativa) jelentette, aztán a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) elterjedésével ennek jelölésére is használták. Később a zavar elkerülése végett kaptak egy-két jelzőt, hogy meg lehessen különböztetni őket. Így az ehető termésű gesztenye lett a szelíd, vagy édes, esetleg jóféle, a másik pedig a vad vagy ló előtagokkal bővült, pontosíttatott.
Mindenesetre egyikőjük sem őshonos faja vidékünknek, mégis a sepsiszentgyörgyieknek például mindkettő az Erzsébet parkhoz köthető: a szelídgesztenye termése, mint ott árult téli finomság, a vadgesztenye pedig a parkban nagy számban előforduló – és jelenleg elég meggyötört állapotban lévő – díszfaként.
Gesztenye szavunk német eredetű és első írásos említése „geztenyefa” alakban 1364-ből való. A vadgesztenyét jelölő lógesztenye szavunk a latin név – hippocastanum – tükörfordítása és a középajtai Benkő József botanikusnál jelenik meg először.
A közönséges vadgesztenye nagy, tompa kúp alakú koronájú, erősen vízszintesen fejlődő ágú, sötétbarna, vaskos pikkelyekben leváló kérgű fa. Levelei sötétzöldek és 5-7 levélkéből tenyeresen összetettek. Feltűnően nagy, felálló bugavirágzatát ötszirmú, sárgás később vöröses foltos fehér sziromlevelek alkotják, és tavasz végén nyílik. Ennek köszönheti bokrétafa elnevezését. Makktermése zöld, tüskés burkú, háromrekeszű tok, ebben rejlik fénylő barna magja.
Gyógynövényként valamennyi részét felhasználják visszérgyulladás, aranyeres bántalmak, mozgásszervi panaszok, hajhullás és korpásodás kezelésére. De magját takarmányként, sárga festékanyagként, magas keményítőtartalma miatt a könyvkötők csirizként, vízzel felforralva pedig mosásra is használták.

Read more...

2012. október 22., hétfő

Ha ősz, akkor ismét Homoródszentpál

Őszibe öltöző erdős tájak mentén száguldva hétvégén ismét Homoródszentpálra látogattunk. Lassan már ősz nincs is számunkra egy homoródszentpáli látogatás nélkül. Meglepetésünkre kevés vizű tavak fogadtak, de élményben és látványban most is volt bőven részünk. Fotósok ismét megpróbáltak becserkészni minden látható madárfajt, kisebb-nagyobb sikerrel.

 


A madaras listánkra felkerül fajok: danka sirályok, foglyok, bibícek, népes seregély csapatok, kék cinegék, barkóscinegék, szarkák, dolmányos varjak, egerészölyvek, sárszalonkák, szürke gémek, nagy kócsagok, szárcsák, tőkés récék.

A fotósok albuma meg az alábbi fotókkal gazdagodott:








 



Volt ahol halk lépteink riasztottak el nagy kócsagokat, szürke gémeket, vagy épp egy fogoly csapatot. De volt példa rá, hogy a halk léptű "gyurgyalagokat" két eléggé zajosan menekülő sárszalonka hagyta szó nélkül pár másodpercre.


S bár sokszor megfordultunk már e vidéken, s mindig nyitott szemmel s kihegyezett füllel jártunk-keltünk, mégis mindig akad valami, amire rá tudunk csodálkozni: ezalkalommal épp egy érdekes alakú dombon akadt meg szemünk. 

Read more...

2012. október 16., kedd

Első találkozás a holdszarvú ganéjtúróval

Az elmúlt héten madármegfigyelés céljából a Rétyi Nyír és Uzon-Szentivánlaborfalvi tavak természetvédelmi területre látogattunk.
Impressziók:  már-már kánikulává tornázott meleg (meghazudtolva októberi önmagát) , madárból csak  a leggyakoribbja, szinte tunyává lustul a lelkesedés mikor előbukkan mint aki dolgát jól végezte a holdszarvú ganéjtúró (Copris lunaris). Első találkozás, első fotók.


20-25 mm hosszú,  kékesfekete bogár. A hím torán kinövések láthatók, fejpajzsának tetején pedig egy hátrafelé hajló  kinövés van. A nőstények nagyobbak, zömökebbek, a színük tompább, és a fejpajzs, szarva középen, ívelten kimetszett. 


Életmódja eltér a ganajtúró bogaraktól. Nem készít  galacsinokat, ehelyett ötven-hatvan centiméter mély,  függőlegesen lefutó hosszú csatornákat ás a talajba, és ezek végébe helyezi el a lárvák táplálására szánt  trágyát. Mivel nappal vagy a trágyában található, vagy a föld alatt tevékenykedik, és csak éjszaka, repülve keres fel újabb trágyakupacokat, ritkán kerül az ember szeme elé.




Read more...

2012. október 11., csütörtök

Hódok Sepsikőröspatak határában

Épp Állatok Világnapján, október 4.-én lelkes tanítványok azzal a hírrel fogadtak, hogy hód nyomokra bukkantak Sepsikőröspatak közelében. Leírásaik alapján már valósnak tűnt a hír, figyelembe véve azt a tényt is, hogy az Oltba visszatelepítették őket, és a patak, amelyben rátaláltak az Oltba torkollik.

Régebbi bejegyzéseinkben már beszámoltunk jelenlétükről Sepsiszentgyörgyön, az Olt folyóban  ITT és ITT

Gyorsan a lelkes csapat fényképezőgépet kerített és indult is a hódvadászat. Egyelőre még csak a nyomaikat kapták lencsevégre, de reménykedünk, hogy előbb-utóbb róluk is készülhet fotósorozat.







Köszönet az információkért és a fotókért  Zsoltinak és Levinek! Várjuk az újabb hódos történeteket és fotókat!

Read more...

2012. október 8., hétfő

Októberi vasárnap

A mai borongón-haragvón viharos időben hihetelennek tűnik már a tegnapi arcsimogató napsugár, a hajlibbentő szellő. Pedig ebben volt részünk néhány órás Rétyi Nyírbeli sétánk során, melyet az Európai Madármegfigyelő Napok apropóján ejtettünk meg. A Birdlife International által 1993 óta rendezett, minden év októberének első hétvégéjére időzített madármegfigyeléseket nálunk a Román Madártani Egyesület szervezi. Mi magunk tavalyelőtt óta veszünk részt benne.
S bár ezeken a napokon valahogy éppen madarakat nem nagyon sikerül fotózni :), azért látvány, élmény nélkül sosem maradunk:








És persze néhány gyakoribb madárfaj azért mégiscsak megszámláltatott: erdei pinty, egerészölyv, széncinege, csilp-csalp füzike, szarka, szajkó, búbos pacsirta, nagy fakopáncs.

Read more...

2012. október 2., kedd

Izzik a galagonya ruhája

Októbert a népi kalendárium Mindszent, az Arvisurák Magvető havának, a nyelvújítók mustonosnak nevezik. Ez utóbbi, gondolom, a szőlőszüreteléshez, a musthoz kapcsolódik. De a szőlőn kívül sok más termésnek is ekkor örülhetünk. Így októberben gyönyörködhetünk a galagonya tájvidító színében is például.
 
Ha napsütéses, van az ősznek egy keserédes lágysága, puhasága. Egy csalogató finomsága, mely épp úgy adódik az enyhülő szögben beeső napsugarakból, az ezüstösen szállingózó ökörnyál fonalakból, mint a fák, cserjék, terméseinek meleg színeiből, azok zamatosságából. Ehhez a hangulathoz teszi hozzá magáét a galagonya piroslása, ízének savany-édessége.


Vidékünkön őshonos galagonyafajok az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a csere- vagy kétbibés galagonya (Crataegus laevigata), fekete galagonya (Crataegus nigra), de ezeknek természetes hibridjei is előfordulnak. Szép és hasznos, mégis rossz híre volt a keresztény világban szegény galagonyának, mert úgy tartották, tüskés száraiból készült Jézus koszorúja. Más kultúrkörökben nem terhelte ilyen hiedelem, így a világ más tájain meg is becsülték, aztán lassan mégiscsak méltó helyére került a keresztény világban is.
Rendszertanilag a galagonyák a rózsafélék családjának galagonya nemzetségébe tartoznak. A fent említett fajok sűrűn ágas, tövises cserjék, melyek akár tíz méter magasra is megnőhetnek. Ágas-bogas mivoltuk különösen alkalmassá teszi őket élősövény kialakítására. Viráguk fehér bogernyős, az egyes fajok többek közt a virág bibéinek számában különböznek egymástól.


Az egybibés és kétbibés fajok termései piros, a feketéé pedig értelemszerűen, fekete almatermés. A termések ehetőek, régebben ínségeledelnek számított, ekként kapta „istengyümölcse” nevét, ám pálinka is készülhet belőle.


Gyógynövénynek használva leveléből, virágából, vagy terméséből főznek teát, mely elsősorban szívgyógyszerként ismert. Lombhullató erdőkben, erdőszéleken egészen 1500 méter magasságig gyakran előfordulnak.
Galagonya szavunk szláv eredetű és első írásos említése 1327-ből való, „Galagynya” alakban, szűkebb környezetünkben 1783-ban Benkő Józsefnél jelenik meg „galagonyafa” alakban. Egyéb érdekes nevei: tüskefa, istenalma, szamártövis, májusvirág.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik, Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP