2011. február 28., hétfő

Havas percek a Bucsecs-hegységben

Pár elszánt, időjárásjelentéstől nem megrettenő túrázó az elmúlt hétvégén célul tűzte ki a Bucsecs-hegységben található Omul-csúcsot(2506 m). Szombaton reggel esőben indult a csapat, majd Brassóba érve már sűrű havazó nehezítette meg a közlekedést. Nem megszokott útvonalat választottunk a csúcs meghódítására, hanem Rozsnyó felől próbálkoztunk.
Első napi célunk a Mălăiesţi-menedékház (1720m) elérése volt. Egész utunk során sűrű havazó és köd kísért. A menedékházban kellemes hangulat fogadott, ahol kipihenhettük az első nap fáradalmait, és gyűjthettünk erőt a következő napra.
Második nap a kora reggeli indulást halasztani kellett az időjárás miatt. Ahogy annyira kiderült az ég, elindultunk. Nehezítették a tájékozódást a hó által beborított jelek. Néhol combig érő hóban haladtunk a csúcs fele. Elérve a Turnurile Mălăişti-hez, pár perc gondolkodás után úgy döntött a csapat, hogy most már nem folytatjuk utunkat az időjárási viszonyok miatt, hisz tudtuk, hogy a Bucsecs-hegység még vár ránk :-)

Read more...

2011. február 26., szombat

Doktor harkály

Valószínűleg a gyermekek által is egyik leginkább ismert madár a fakopáncs, már csak azért is, mert táplálékát fák törzsét kopácsolva, onnan rovarokat, lárvákat eltávolítva, szerzi meg, így a fák doktoraként viselkedik, emiatt aztán sok kedves gyermekvers szereplője.

Utassy József: Doktor harkály

Kertünkben egy madár tarkáll,
ismeri mindenki: harkály.
Kerttől kertig, fától fáig,
nem is röpül: áthullámzik.
Kopogtatván a fakérget,
fülön csípi mind a férget.
Hálálkodik meggyfa, dió,
gátoszlop és szőlőkaró.
De ő hálát nem vár soha,
siet: ő a fák doktora.

Európában az erősen specializálódott harkályfélék családjának tagjaként öt fakopáncsot, vagy más néven tarkaharkályt tartanak számon: kis fakopáncs, középfakopáncs, balkáni fakopáncs, nagy fakopáncs és a fehérhátú fakopáncs. Ezek közül mifelénk a nagy fakopáncs a leggyakoribb, egész évben látható: nyáron erdőkben, parkokban, télen a madáretetők vendégeként is.
A specialitásuk abban rejlik, hogy lábaikon két ujj előre, kettő pedig hátra irányul a fák törzsén való megkapaszkodást szolgálva. Továbbá, hogy nyelvük feltűnően hosszú, rugalmas, csúcsa kemény és recézett, ennélfogva ragadós, csőrük kemény, vésőszerű, nyakizmaik nagyon erősek. Minderre étkezési szokásaik miatt van szükségük, ugyanis a fatörzsek kérge alól vésik ki a rovarokat, hiszen ezek teszik ki táplálékuk nagy részét. Fenyvesekben járva, a fák alatt sok üres tobozra találva, valószínűleg nem tévedünk, ha arra tippelünk, harkályok ebédeltek, hiszen fenyőmagvakat is szívesen fogyasztanak. Télen a madáretetőknél napraforgót és faggyút is csipegetnek. Folyadékigényüket szintén a fakéregbe vésett lyuksorokból kicsordogáló nedvekből elégítik ki.

Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

Hangokat illetően a kopácsoláson kívül – a nagy fakopáncs esetében – rövid, éles „csikk” a többiekében lágyabb „csükk” hangjukkal fedik fel jelenlétüket.
Röpte is jellegzetes, egyenesvonalú, de mélyen hullámzó, ezért kicsit bukdácsolónak tűnik.
„Öltözködés” tekintetében, madárhoz illően a hímek feltűnőbbek: csinos kis piros sapkát hordanak, amilyenhez a tojók közül csak a közép fakopáncsné jutott hozzá.

Régebbi bejegyzés a nagy fakopáncsról ITT.

Read more...

2011. február 18., péntek

A tavasz első jeleinek nyomában

Az elmúlt napokban hallhattuk-olvashattuk, hogy elkezdték visszaútjukat már a gólyák és a békászó sasok is. Blogunk tavaszszámlálója szerint már csak 30 napot kell várnunk a tavaszig. Ezek tudatában nem csoda, hogy nagyon vártuk már az első napsugarakat, hogy megejthessük az idei első tavaszi szemlénket. Elszánt kis gyereksereg elindult felderíteni a tavasz első jeleit. Lágy napsugarak érintették meg arcunkat miközben a cinkék tavaszi dalait hallgattuk. A távolból még egy zöld küllő is hallatta magát.
A kék eget csodálva a távolban valami fehéres fára lettek figyelmesek a kis szemek, rohantak is oda, félve nehogy elszaladjon... aztán a felismerés: Hát ez a piszuka! (mifelénk így ismerik)
Jobbról-balról, fentről-lentről megvizsgálták, simogatták aztán tovább folytatódott a felderítő utunk. Az ismert lelőhelyeket imitt-amott még hó vagy jég borította, így itt még nem találtunk rá a tavasz hírnökeire.
Visszafele utunkon egy népes verébcsapat fürdőzésének, tollászkodásának lehettünk szemtanúi. Míg készültek a fotók az apró sereg szótlanul figyelőzött.
Iskolánkba visszatérve még megnéztük mi a helyzet a kiskertünkben. Itt is hófoltok találhatók még,
de itt már ébredezik a:
- hóvirág
- tőzike

- pirosló hunyor

Read more...

2011. február 12., szombat

Február 12- Darwin nap

"A biológiában semminek sincs értelme, ha nem az evolúció fényében vizsgáljuk." Dobzhansky
A Darwin-nap az evolúció és az emberré válás ünnepe. Az evolúció tudományos elméletének alapjait Charles Darwin fektette le, és bár azóta az elmélet sokat fejlődött és - elsősorban a genetika révén - új megalapozást is nyert, Darwin nemzetközileg ismert, emblematikus figurává vált, akinek a modern tudomány és gondolkodás fejlődésére gyakorolt hatása vitathatatlan. Ezért választották az ő születésnapját a tudomány vívmányainak és az evolúció elméletének megünneplésére.


Régebbi bejegyzéseink ebben a témában ITT, meg ITT.

Read more...

2011. február 9., szerda

Pocok Palkó palotája

Hogy mit keresett ez a talán szerencsésen mezei pocoknak meghatározott pocok a hó tetején, egy olyan nap amikor ölyv számlálásra indultunk, azt nem tudni, de hogy mindenkiben beindította a bujtassuk el, vigyük haza, rejtsük el az éhes ölyvek elől reakciót, az tény. Talán azért, mert nem a megszokott fürgeségű, magát megvédeni képes rágcsálóval volt dolgunk, hanem egy ügyefogyott, álmatag, kissé beteges kinézetű gombóc lénnyel, aki szürkeségével szinte felkínálta magát a környéken állomásozó, nem kevés ragadozó madárnak.
Lehet, hogy megunta biztonságos kis üregét és felcserélte a havas mező üvegpalotájára, mint a mesében...






Read more...

2011. február 8., kedd

Időjóslás

A Dorottya-napi langyos, tavaszias időjárást nem csak mi, de ez, a barkáit bontó fűz is örömmel fogadta.
Dedikáljuk az alábbi képeket minden Juliannának, azzal a feltétellel, hogy a hiedelemmel ellentétben: "Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog" vagy más verzióban, "Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja" maguk is megenyhülnek és nem fognak túlságosan kopogni, hanem annak ellenére, hogy Dorottya nem szorította, ők azért csak tágítják a földet szorító fagyot. :)


Read more...

2011. február 5., szombat

Kis virág, kis madár

Minálunk, Háromszéken nem ritka a cudar tél, erre - bánatunkra - az elmúlt hét sem cáfolt rá. A mai nap azonban délre már napos enyhülővé vált, így csalogatott is kis lézengésre a szabadban. Ahol a már-már lágy napsugarakon kívül két apró, szép meglepetéssel fogadott:
-az első a kertészbarátunk melegházában telelő pirinyó ökörszem volt, akit, bár érkezésünkre kiröppent, mégis sikerült távolról lencsevégre kapni:

-majd további tavasz-sejtetésként egy, az ugyancsak vastag hótakaró alól hősiesen előküszködött, hóvirág melegedett a napsütésben:

Read more...

2011. február 4., péntek

Híres fák nyomában - a zágoni Mikes-tölgyek

"Zágon fele mutat egy halovány csillag..."

Híres fákat felderítő utunk második állomása Zágon volt, ahol szintén híres tölgyeket kerestünk. E falu híres szülötte, Mikes Kelemen (1690-1761, II. Rákóczi Ferenc íródeákja) nevéhez fűződnek a fák. Már az odavezető út izgalmas volt, hisz ölyvekre vadásztunk, persze csak fotógépekkel.
A faluban első megállónk az ún. Mikes-kert, ahol emlékművel jelölték meg azokat a romokat, ahol szülőházát felfedezték. A kert bejáratánál rövid ismertetőt tartott egy helybéli idős bácsi, akitől azt is megtudjuk, hogy elég sokan látogatják e helyet, és ebben a nagy hóban, hidegben sem mi vagyunk az egyedüli látogatók.
Már messziről feltűntek a Mikes-tölgyek. Körüljártuk, vizsgáltuk, csodáltuk őket és persze fotók is készültek bőven.
Még egy panorámakép is összejött.
Védett fák, a közelükben található kopjafáról még azt is megtudtuk, hogy a 9/1973 számú törvény által védett természeti értékek. Mindkét fa kocsányos tölgy (Quercus robur). Míg egyesek fotóztak, volt aki a fák kerületét mérte, így pontos adatokkal is szolgálhatunk, mindkét fa kerülete: 560 cm.

Korukról nem találtunk leírást, de a segítőkész bácsitól tudtuk meg azt is, hogy a fákat Mikes Kelemen édesapja ültette, és ezek a fák láthatták a felcseperedő kis Kelement, aki aztán Törökországban élt száműzetésben, s egyik híres mondata: "Úgy szeretem Rodostót, hogy nem felejthetem Zágont!". Szintén tőle tudtuk meg, hogy egy vihar letörte az egyik fa ágát és ebből készítette 1999-ben Mónus Béla a "rodostói remete" emlékének szentelt térplasztikáját, amely a falu központjában levő Mikes-Szentkereszty kúria udvarán található.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP