2013. június 30., vasárnap

Lencsevégen a búbos banka

Sokadik próbálkozásunk eredményeként a tegnap sikerült lencsevégre kapni ezt a dekoratív kinézetű, csapongó röptű, a Ion Creangă "Gyermekkorom emlékei" művéből már régóta ismert, izgalmas életmódú madarat: a búbos bankát (pupăza) (Upupa epops). Nagy sikerként könyveltük el a fogást, mert habár a faj nem veszélyeztetett státusú, mégsem lehet úton-útfélen bele botlani.... és az,  hogy még fotózható is legyen a közelsége, az ennél is ritkább esetben fordul elő. Legtöbbször a távolról felcsendülő, mély hang­zá­sú ’hupp-hupp’ kiáltásával kell beérje a banka-vadász fotográfusnak. 
Egyúttal azt is kijelenthetjük, hogy a Rétyi Nyír, nem csak nekünk nagy kedvencünk, hanem bankáéknak is, hisz soha annyit egy helyen nem láttunk mint itt, legalább 6-7 példány keresgélt a földön, vagy figyelőzött a fák hegyén. 
fotó: Nicu Barb
Vándormadár, márciustól szeptemberig van Európában, Afrikában telel. Üregekben, fák odvában fészkel, és úgy hírlik, hogy a higiénia nem az erőssége, mivel a fészekből nem hordja ki a fiókák ürülékét, így a fészek a lakóival együtt, egy idő után kellemetlen szagot áraszt... ezért sok helyt, nem túl hízelgően, büdös bankának is hívják.
fotó: Nicu Barb
Rovarokkal táplálkozik, melyeket leginkább a földön keresgélve kap el.
Hazánkban az állományát 20-40 ezer  párra becsülik.

Read more...

2013. június 22., szombat

Szomszédaink a sarlósfecskék

Madarat fotózni nem könnyű, rengeteg türelem és jó felszerelés nélkül kár is belefogni. Ha úgy gondolnánk, hogy a faágakon izgő-mozgó cinege társaság fotózása nálunk már kiveri a biztosítékot, akkor van egy faj amelynek megörökítéséről inkább tegyünk le, mintsem végül a felszerelésünk lássa kárát az akciónak... megeshet, hogy a hosszas, sikertelen próbálkozásaink eredményeként az a diabolikus terv pattan ki a fejünkből, hogy  hozzájuk vágni az egész  fotós cuccot talán mégis könnyebb, mint lencsevégre kapni e fajt.
Május közepe táján fedeztük fel, hogy hétemeletes tömbházunk körül a megszokott molnárfecskés, denevéres életteret egy új faj gazdagítja, a sarlósfecske (Apus apus). Nosza neki, a határozás és a távcsöves megfigyelés után egyből elkap a konzerválási hév, hogy megörökíteni menten szükséges, mert új faj a blognak, új faj nekünk... na, csak azzal nem számoltunk, hogy a sarlósunk "röhögve" (sátáni vijjogva-síró hang a fotós bosszantására...) fog kikerülni minden próbálkozást. 
A végeredmény sok-sok felhő, nagyon kevés sarlós:

 felhő1
 felhő 2
 felhő 3
oh ez már szinte jó, csak az a fránya zoom ne lenne...

sarlósfecske 1
sarlósfecske 2
Így utólag beláttuk, hogy kemény fába vágtuk a fejszét, hisz egyik leggyorsabb madárfajunkról van szó, aki mestere a repülésnek, fészkelési időn kívül szinte soha nem száll le, erre a fejletlen lába sem teszi alkalmassá (innen a tudományos nevében az Apus- ami lábatlant jelent).
Megjelenésének, habár fecskére emlékeztet, nem sok köze van a rokonsági kapcsolatokhoz, hisz a kolibrikkel áll rokoni viszonyban.
Vándorútjáról csak április-májusban tér vissza és leginkább emberi településeken fészkel, magas épületek repedéseiben.

Read more...

2013. június 18., kedd

Boszorkányos nagyezerjófű

Ezerjófűből is van kis meg nagy is, elnevezés alapján azt hinné az ember, rokonokról van szó, csupán méretbeli különbséggel, de nem ez a helyzet: legfeljebb köszönő viszonyban van egymással ez a két növény, hiszen a kis ezerjófű a tárnicsvirágúak rendjének tárnicsfélék családjába tartozik, míg a nagy a szappanfavirágúak rendjének rutafélék családjának tagja. Az azonban már valóban közös bennük, hogy a népi gyógyászatban ezer bajra kínálnak gyógyírt mindketten.



nagyezerjófű (Dictamnus albus) Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában honos, néhol tömegesen is megjelenhet. Azonban mifelénk nem túl gyakori, olyannyira nem, hogy Háromszéken egyetlen lelőhelyéről idén értesültünk volt biológiatanárnőnktől. A helyszín egyértelmű leírása alapján könnyedén rá is leltünk a Sepsiszentgyörgytől nem is távoli helyre.

És mondhatni, élmény volt a találkozás, hiszen impozáns növényről beszélünk a nagyezerjófű esetében: 40–120 centiméter magasra is megnő, és – a szaknyelven végálló fürtvirágzatnak nevezett – bordón, bíborosan erezett rózsaszínes, fehéres, halványlilás virágait mintha a szépség iránt különösen fogékony kedvében alkotta volna meg a természet.



Persze a hangulatot fokozta a búcsúzó nap fényének narancsszín simogatása és az erdő madárlakóinak esti, visszafogott hangoskodása. A nagyezerjófűhöz hasonlóan a rutafélék családjába tartoznak még a citrusfélék is, így nem meglepő, hogy ezen délibb rokonokhoz hasonlón, főként frissítő nyári záporok nyomán maga is citromillattal bódítja szagolgatóit. Az illatanyagot szárán, levelein, virágzatán lévő fekete mirigyszőrök választják ki. Ez az illóolaj fölöttébb gyúlékony (állítólag Carl Linné lánya is lángra lobbantotta), anélkül, hogy a növény maga elégne.


Ezen tulajdonság alapján feltételezik, hogy a Bibliából ismert égő csipkebokor nagy valószínűséggel nem gyepűrózsa, hanem inkább a nagyezerjófű lehetett. Azért senki ne kísérletezzen lángra lobbantásával, mert kevés van belőle, meg erdőtüzet is könnyen okozhat. Május végén, júniusban virágzik, és bár nem gyakori tájainkon, Romániában nem védett, Magyarországon viszont az.



Nevéhez illőn sokféle nyavalyára használták a népi gyógyászatban: izzasztószerként, reuma ellen, sebek kezelésére, de váltóláz, hasmenés, epilepszia és köszvény ellen is hatékonynak tartották. Számos gyógyhatásának köszönhetően nevezik még erősfűnek és boszorkányfűnek is.


Páratlanul szárnyalt, bőrnemű levelei a kőrisére emlékeztetnek, erre utal kőrislevelű ezerjófű megnevezése is. A már említett mirigyszőrök által kibocsátott anyagoknak köszönhetően allergén is: a bőrön lassan gyógyuló, fájdalmas, hólyagos kiütéseket okoz, így leszedése ellen magát is remekül megvédi.

Read more...

2013. június 11., kedd

Gólyaváró akció - második évad gólyafiókákkal

A sepsikőröspataki gólyák élete az elmúlt két évben izgalmasan zajlott. Gyors kronológia a történtekről:

2011 őszén a Polgármesteri Hivatal tetőzetét javították, ahonnan lekerült a falu egyetlen gólyapárjának fészke.

2012. március 22. - Felkerült a fészektartó állvány egy villanyoszlopra (persze nem arra, amelyre mi szerettük volna... ). Népes gyereksereg követte az állvány és a gólyák sorsát, de sajnos nem tetszett a helyszín, így máshol kezdtek fészekrakásnak.

2012. április 27. - Hosszas utánajárással az állvány a gólyák által kiválasztott oszlopra került, kissé idegenkedtek, de aztán nekiláttak a fészekrendezésnek. Persze megkéstek, és kis gólyák nélkül indultak Afrikának.


2013. március 31-én megérkezett az első gólya, hamarosan a társa is követte, és nekiláttak a fészekrakásnak. 

2013. április 24-én elkezdték a kotlást :-) Közben iskolánk nyolcadikosai nevet is adtak a párnak, a kisebbek is rábólintottak a döntésre így hivatalosan: Csinszka(♀) és Csinszki (♂) a gólyapárunk.

2013. június 11-én elindultunk iskolánk ötödikeseivel megszámolni, hány kis gólya lapul a gólyafészekben. Napsütés, csendben várakozó gyerekseregek, és a gólyafiókák mintegy begyakorolt koreográfia szerint mutatkoznak. Számoltunk közösen:

egy

kettő

három
itt már mosolyogva meg is álltunk a számlálással, mert 3 gólya fiókáról kaptunk hírt

négy
:-)
Hosszasan elidőztünk a fészeknél, és izgalmas nyár vár ránk a gólya fiókák életét követve!

Read more...

2013. június 9., vasárnap

Pásztormadár-invázió

Valahányszor Nagyajtára indulunk, szép vagy meglepő eseményre, látványra, találkozásra mindig számíthatunk. Így esett tegnap is: a közelben magasló domboldalra szamócázni indulva, még mielőtt az apró, piros zamatosságnak egyáltalán átadhattuk volna magunkat, a falu vége felé máris szokatlan élményben részesültünk. Seregélyszerű zajongás, mozgolódás, lármás forgatag vette körül az egyik ház tetejét, udvarát. Távcsövek, határozók előkerítése után kiderült, különleges találkozásra került sor: először futottunk össze ugyanis pásztormadarakkal (Pastor roseus, régebbi nevén Sturnus roseus).


Hogy seregélyeket juttatták eszünkbe, nem meglepő, hiszen azokkal egy családba tartoznak, sőt régebben ugyanabba nembe is (Sturnus) sorolták őket.
De hangjuk, csapatos, zsivajgó jelenlétük és megjelenésük is hasonló, bár jól látható különbség azért, hogy a pásztormadár mellének és hátának tollazata rózsaszínes színezetű. Farka, szárnya és feje fémesen fekete. A fején hátralógó tollbóbita a nászjátékok során tölt be fontos szerepet. Csőre rózsaszín. A seregélyhez (Sturnus vulgaris) méreteiben is hasonló: testhossza 21-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 37-40 centiméter, tömege 67-88 gramm.
A faj elsősorban Közép-Ázsia sztyeppejellegű, vagy félsivatagos, köves vidékein él, és csak ritkán, száraz, sáskajárásos években érkezik inváziószerűen tájainkra.
Az országból Dobrudzsában való megjelenésükről olvastunk, ott fészkelésüket is leírták, Erdélyi megjelenésük kivételesebb.
Védett is a faj, Magyarországon csakúgy, mint Romániában.

Read more...

2013. június 3., hétfő

Első nyárelői csokor

Június első két napján, kihasználva a napsütötte órákat, mezőn és erdőben jártunk. Elsőként kerékpárral egy Sepsiszentgyörgy közelében levő mezőre látogattunk el, ahol színárnyalat- és illatkavalkád varázsolt el bennünket. Aztán a Sepsikőröspatak környéki erdők-mezők következtek. Volt ott minden, s persze csak a szemünk és a fotótárunk csokra gazdagodott!


réti margitvirág vagy margaréta (Leucanthemum vulgare)


 
pipacs (Papaver rhoeas)


réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi)

barátszegfű (Dianthus carthusianorum)


mezei varfű (Knautia arvensis) poszméhet vendéglátva is

kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta)


 
koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris)




előző évekhez képest, elenyésző számban találtunk zergeboglárra (vagy pünkösdi rózsa) (Trollius europaeus) - védett

Előzetes útmutatás alapján, az erdő szélén rátaláltunk a már régen keresett nagy ezerjófű néhány példányára:

 
nagy ezerjófű (Dictamnus albus)

Erdő mélyén is találtunk virágba borult szépségeket:



 fehér madársisak (Cephalanthera damasonianum)



bódítón illatozó kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)

mesebeli vadrózsa (Rosa canina)

bár mindeme látvány is szemgyönyörködtető, az alábbi faj neve alapján is szemvidító:
orvosi szemvidító (vagy szemvidítófű) (Euphrasia rostkoviana vagy Euphrasia officinalis)

S mielőtt visszatértünk volna a város forgatagába...

első szamóca kóstolónk is bőségesre, zamatosra sikeredett :-)

sőt, idei első ízletes vargányánkra (vagy medvegomba) (Boletus edulis) is ráakadtunk.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP