2012. november 30., péntek

Tatai vadlúd sokadalom

November utolsó szombatján a Komárom-Esztergom megyei Tatán 2001 óta kerül sor a Tatai vadlúd sokadalom elnevezésű rendezvény megszervezésére. A helyszín adta magát, mivel az itt található Öreg-tó az északról téli szálláshelyükre érkező vízimadaraknak „kedvenc” pihenő- illetve telelőhelyük. Tata egyébként is természetbarát város: az „Élővizek városának” is nevezik és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa címet is viselte. Székelyföldön egy ugyancsak taváról is híres település, Szováta a testvértelepülése.
A Vadlúd sokadalom a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom Megyei Csoportja és a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság közös szervezésében megvalósuló országos természetvédelmi fesztivál a tatai Öreg-tó partján. Pár éve már mi is hallottunk az eseményről és idén sikerült is eljutnunk. Első megállapítás, hogy a „sokadalom” mindenképpen találó kifejezés, mind a vízimadarak, mind pedig az azokat megtekinteni vágyók számát illetően. Idén a negyvenháromezer vadludat számoltak meg a tavon, ami a sokadalom rendezése óta rekordnak számít. Vadludak közül legnagyobb számban nagy liliket (Anser albifrons), nyári ludat (Anser anser), vetési ludat (Anser fabalis) lehet látni, de ritkaságként berepül még ide kis lilik (Anser erythropus), rövidcsőrű (Anser brachyrhynchus), indiai (Anser indicus), kanadai (Branta canadensis), apáca- (Branta leucopsis), sarki (Chen caerulescens), örvös (Branta bernicla) vagy vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) is.
A ludak reggel elhagyják a tavat, táplálkozni indulnak a környéken, estére pedig ide térnek vissza pihenni. A Sokadalomnak ez a leglátványosabb része, hiszen a szürkületben még látható, amint nagy csapatokban szállnak vízre a madarak. A szervezők által a parton felállított távcsövekkel meg egészen közelről is megfigyelehetőek. A gágogó-hápogó zsivaj hangélménynek sem az utolsó.
Bár a Sokadalom főszereplői a vadludak, a tavon más vízimadárfajok is úszkálnák: tőkés récék, bütykös hattyúk, sirályok.
S hogy ne csak nézzen a zöldfülű látogató, az eseményeket ornitológusok kommentálták, kérdésekre válaszoltak és a partmentén képes ismertető táblák voltak kihelyezve a ludakról. Családoknak, gyerekeknek szóló kísérőrendezvények is tarkították a programot, no meg a két – felnőtt és ifjúsági – kategóriában meghirdetett madármegfigyelő verseny is fokozta az izgalmakat. Természetesen a sétányon zajló vásári kavalkád is a madarakhoz kapcsolódott: szakkönyveket, vadludas ékszereket, csecsebecséket, naptárakat, játékokat kínáltak. Természetfotó kiállítást is láthattunk, és az estébe hajló novemberi időjárás kellemesebbé tételéről forralt bor is gondoskodott.

Read more...

2012. november 22., csütörtök

November a Csalhó-hegységben

Újabb hegyi túránk célpontja a Keleti-Kárpátok Csalhó-hegysége (Masivul Ceahlău) volt. Kora reggel érkeztünk Durău településre (Neamţ megye), ahol a Csalhó Nemztei Park bejáratánál hagytuk autóinkat, és a belépési illeték kifizetése után már gyalogosan folytattunk utunkat. Első megállónk a Fântânele menedékháznál volt. 

Folytattunk az emelkedőt, ahol bőven találtunk szártalan bábakalácsokat.
Dél körül már elénk tárult a Toaca hegycsúcs (1900 m). Régebb a csúcson található meteorológiai állomáshoz falépcsőkön lehetett feljutni, ma már csak ezek maradványai láthatóak. 

A távolban az Egyeskőre is rálátunk.
A rövid pihenő és gyors csoportfotó után folytattuk is utunkat esti szálláshelyünk fele, de még vissza-vissza pillantottunk . . .


Utunk során végig a Békási-víztározóra volt kilátás. 


Mire a nap lemenőben volt, megérkeztünk a Dochia menedékházhoz. 





Esti vizet kereső utunk során még csemegézhettünk is a már fagyott, de még mindig pirosló vörös áfonya (kokojza vagy havasi meggy) bogyóiból.

Már kora reggel egyesek fotózásra adták fejüket, hisz az a hír járja, hogy a napfelkelte itt a legszebb. De a későn kelők sem maradtak le a csodáról: mintha tenger tárult volna elénk a felkelő napsugarak varázslatában. A völgyeket fehéres ködpaplan borította, melyet néhol egy-egy magasabb hegycsúcs átlyukasztott.

A csodálatos napfelkelte után kicsit lassan indult neki a csapat a visszaútnak, amely a Duruitoare vízesés fele vezetett és néhol már hó borította az ösvényt . 

Kétnapos túránk végén megérkeztünk kiindulópontunkhoz, ahonnan fáradtan de élményekkel tele indulunk haza. Túrázó csapatunk először járt ezen a vidéken, de a táj szépsége elvarázsolt minket, és biztosan akad még közülünk visszatérő vendég.

Read more...

2012. november 20., kedd

A békászó sas egy napja

Az alábbi "A day like another" című rövidfilmben a békászó sas egy napját követhetjük végig.


A kisfilm rendezői beneveztek a Green-Go Fest filmfesztiválra. A teljes stáblista:
rendezte: Benkő Zoltán és Szabó D. Zoltán
fényképezte: Gábos Ede, Szabó D. Zoltán, Székely Róbert
vágó: Mihat Konrád

Ha valakinek megtetszett a film, ITT lehet szavazni rá.

Read more...

2012. november 17., szombat

Találkozás a nagy lilikkel

November és napsütés - majdhogynem összeférhetetlen fogalmak, ám éppen ennek az ambivalenciának köszönhetjük, hogy ma, engedve a napsugarak csalogatásának, első ízben volt szerencsénk a valódi ludak nemzetségének egyik tagjához, a nagy lilikhez (Anser albifrons).


Picit furcsa, hogy bár gyakori átvonulóként, téli vendégként számontartott fajról van szó, mi mégsem 'botlottunk bele' ezidáig. De annál nagyobb volt az öröm, mikor Uzon mellett a Feketeügy partjára leereszkedve, két tőkés récével együtt egy nagyobb testű madarat is megpillantottunk, mely utóbb a nagy liliknek bizonyult. Sajnos, érkezésünkre mindhárman rögvest tovaszálltak, de a lilik csak amúgy kényelmesen: a töltésen túl, a holtág vízben hamarosan landolt is.


Óvatos partmenti közelítésünket figyelmesen követte, nem talált eléggé tapintatosnak, így néhány fotó után innen is továbbállt. Egyelőre maradtunk hát a nem túl közeli ismerősők fázisban...
A nagy lilik a lúdalakúak rendjének récefélék családjába tartozó lúdformák alcsalád valódi ludak nemzetségének tagja.


Az öreg madarak világosbarnák, hasukon fekete keresztsávokkal, széles sötét farokszalaggal, a fiatalok egyszerűbb színezetűek. A csőr körüli fehér folt - a kis lilikkel ellentétben - nem ér fel a fejtetőre. Lába narancssárga, csőre narancssárga/rózsaszín. Hossza 65-78 cm, a szárnyfesztávolsága 130-170 cm, testtömege 1,8-3,1 kg. Gyakran élénk, ideges. A tundrákon fészkel, délre vonulását már augusztusban megkezdi, nálunk október-március folyamán tartózkodik.
Röptükben hallatják "lilik-lilik" kiáltásukat, melyről nevüket is kapták. A faj hangját itt hallhatjuk.

Read more...

2012. november 13., kedd

Színes őszi lombok

Zelk Zoltán: Ez már ősz

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

A lombhullató fák leveinek a sárga és vörös különböző árnyalataiba való átváltozása adja az emberi tekintet számára az őszi táj egyik legszembeötlőbb szépségét. A kontinentális éghajlat hegyes-dombos vidékeinek erdei közt kanyarogva meleg színekben tarkálló lombkoronák vonzzák és tartják fogva pillantásunkat. Az aranyló levelek mintha csak a napsugaraknak segítenének, hogy bár színükkel fokozzák annak egyre fogyatkozó erejét. Ám ez csak a pompás látványnak az emberi lélekben keltett hatása; a magyarázatra a növényélettani szakirodalomban bukkanunk, innen ismerhetjük meg a jelenség biokémiai okát.


A levél különféle színeit adó vegyi anyagok, pigmentek mind részei annak, de csupán adott körülmények között tűnnek elő hatásaik. Így például, tavasszal, nyáron a levelek a zöld színét a klorofill adja. Ez az anyag a napfényből felvett energiát alakítja át a növény táplálékává, ezt az anyagcserefolyamatot nevezzük fotoszintézisnek. A mi égtájunkon az ősz kezdetével a nappalok fokozatosan és számottevően rövidülnek, azaz egyre kevesebb napfény éri a növényeket, így egyre kevesebb klorofill termelődik, következésképpen a zöld helyett – a levelekben ugyancsak fellelhető és lassabban lebomló – karotinoidok sárga színe érvényesül.


Az őszi színpalettát kiegészítő vörös levelek színe az antociánoknak köszönhető. Egyik magyarázat szerint a levelek sárga helyett vörösbe fordulása egy védekezési stratégiája a növényeknek. Eszerint a sárga szín vonzó a petéiket faleveleken elhelyező levéltetvek számára, melyek károsítják azokat, így a növény vörös pigmenteket szabadít fel, mert ezt már kevésbé találják megfelelőnek a levéltetvek.

Szóval, ilyen növényélettani folyamatok eredménye az őszi erdők színpompája, mely finom hangolója az emberi kedélynek, és amely költőket és festőket egyaránt ihletett buzgó alkotásra.

Read more...

2012. november 5., hétfő

A levéllábú, az invazív

Invazív fajoknak nevezzük azokat az idegenhonos fajokat, amelyek agresszíven terjeszkednek, felborítva a táplálékláncokat, megváltoztatva az ökoszisztémák összetételét, kiszorítva az őshonos fajokat.
Ma egy ilyen ártatlannak látszó, de messziről érkezett utazó került lencsevégre.
Ő a nyugati levéllábú poloska ( Leptoglossus occidentalis), igaz, hogy a jártasság nem túl nagy a poloskák titokzatos világában, de  feltűnő mérete, illetve a zöld pólón mászkálás során tapasztalt nyugalma gyanúba keverte, s a fotózást ezek után már nem úszta meg.
Itthon meg kiderül, hosszas határozós böngészde után, hogy bejegyzésünk szereplője Észak Amerikából jött. Kontinensünkre  1999-ben  érkezett,   először Olaszországból jelezték. Romániában meg egészen új faj 2008 ban találták az első példányát.



Akár örvendezhetnénk is, hogy van egy új fajunk, ha nem állna olyan rossz hírben. Ez a 1,5-2 cm hosszúságú rovar kizárólag a tűlevelű fajokat kedveli, és jelentős károkat okoz a fenyőerdőkben. Alapszíne vörösesbarna, barna, a fej a lábak és a csápok sötétbarnák. Jellegzetes az első szárnyak közepén haladó fehér cikkcakkos rajzolat, illetve a  hátsó pár láb combrészének levélszerű kiszélesedése (innen ered a levéllábú neve is).
Kora tavasszal rakja le petéit, az első ivarérett példányok szeptember körül jelennek meg. Késő ősszel meg elvonulnak telelni.


Read more...

2012. november 4., vasárnap

Aranysárgába öltözött Szent Anna-tó és Büdös-hegy



Kora reggel köd, hideg és csend fogadott a Szent-Anna tónál. A turistáktól mentes tóparton az erdő színkavalkád csodálatát csak néhány igen barátságos tőkés réce közeledése szakította meg. 



Szintén köd borította a Büdös-hegyet is, mikor nekivágtunk őszi portyánk további célpontjaihoz: Büdös-barlang, Gyilkos-barlang, Madártemető, Buffogó-láp. (útleírások ITT és ITT)


Végig a turistaösvényeket borító avarszőnyeg, a lombkorona őszi színpalettájában gyönyörködhettünk. Dél körül már a napsugarak is bearanyozták a napunkat.





 


Első megálló a Büdös-barlangnál volt, ahol egy rövid ismertető után rögtönzött kémia óra következett. 



Folytattuk utunkat a Gyilkos-barlanghoz, majd a Madártemetőhöz. A Buffogó-lápnál már egy kiadós pihenő következett. Itt a nyírfák, buffogó tavacskák, tőzegmoha, áfonyák birodalmában kipihentük az idevezető út fáradalmait, és erőt gyűjtöttünk a visszaúthoz.


Mire visszaértünk kiindulópontunkhoz, a nap is lemenőben volt. Egy rövid bálványosfürdői megálló a Vasas borvízforrásnál, és indultunk is haza.  Népes őszi portyázó csapatunk között akadtak bátor óvodások és kisiskolások is, akik első Büdös-hegyi túrájukon voltak. 


Köszönet a fotókért Matyinak!

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP