2013. szeptember 29., vasárnap

Terítéken a gomba: Nagy őzlábgomba

Szeptember őszies, esőzős időjárással érkezett hozzánk. Sirathatjuk is a tovatűnt nyár tündöklőn napfényes melegét, de meg is élhetjük az őszülő természet gazdag, termékeny szépségét. Úgy is, hogy borúra következő langyos napokon felkerekedünk s erdő, mező gombavilágát számba véve kosarunkat finomságokkal megrakjuk. Ilyen ideális időjárási viszonyok közt, még csak fel sem kell kelnünk pirkadatkor, gombászáshoz illőn, hogy eredményes legyen kirándulásunk. Mi is déli órákban értünk fel a Vadas-tetőre, s bár az elsők, akikkel találkoztunk azzal fogadtak, a környéken több a gombász, mint a gomba, mégis egy-két órányi járkálásunk során megtelt, a kosárnál kevésbé stílusos, de a feladatnak többé-kevésbé megfelelő, vászonszatyor.
Legnagyobb számban nagy őzlábgombát (Macrolepiota procera) lehetett találni, de ezt aztán helyenként oly mennyiségben, hogy akár teljes boszorkánykörnyit is felszedhettünk. Boszorkánykörnek azt a gombák alkotta kört nevezik, melyet, régi hiedelem szerint, boszorkányok éjjeli táncainak nyomán kinőttek gombák hoznak létre. Valójában a gombák szaporodási módjához van köze.
A kalaposgombák rendjének csiperkefélék családjába tartozó nagy őzlábgomba vidékünkön, de másutt itt egyik legismertebb, legkedveltebb gombafaj. Sok más, nehezen összetéveszthető gombával ellentétben kezdő gombászok számára is viszonylag könnyen felismerhető és – nevéhez illőn – van annyira méretes, hogy tapasztalatlanabb szemek is felfedezzék. Mégis előfordulhat olykor, hogy a mérgező párducgalócával (Amanita pantherina) vagy az ehető piruló őzlábgombával (Chlorophyllum rhacodes vagy Macrolepiota rachodes) tévesztik össze.
A fiatal példányok dobverőre emlékeztetnek, a felnőttek kalapja már ernyőszerűen szétterül. Ez utóbbi formájára utal „ernyőgomba” népi neve, de más nyelvek névadóit is megihlette: angolul például „parasol mushroom”-nak, vagyis napernyő gombának hívják. Népi nevei közül Zsigmond Győző Népi gombászat a Székelyföldön című munkája a következőket is említi: fenyőaljgomba, kígyókalap, gyűrűsgomba, kalapgomba, őzgomba, ülügomba.
Kalapjának átmérője és tönkjének magassága egyaránt elérhetik az akár 30 centimétert is. A kalap barnás bőre, a csúcs kivételével, pikkelyekre szakadozik fel. Fehér lemezei sűrűn állnak, nem érintik a tönköt, mely üreges, karcsú és barnán mintázott, bizonyára innen az őzláb megnevezés. Kislányokkal gombászva elképesztő, mennyire magától értetődő számukra, a tönkről lehúzható gallér gyűrűként való felpróbálása. Szaprofitaként, azaz korhadékbontóként, sokféle élőhelyen megtaláljuk: legelőktől erdőszéleken át az erdők mélyéig. Időnk is van még bőven gyűjteni, hiszen májustól kezdődően akár novemberig terem.
2012-ben a Magyar Mikológiai Társaság a nagy őzlábgombát választotta az év gombájának. A gombafogyasztással kapcsolatban néhány szabályt fontos betartani: csak friss, szakértők által ellenőrzött gombát együnk meg, estére és nagy mennyiségben lehetőleg ne fogyasszuk.

Read more...

2013. szeptember 16., hétfő

Négy évesre cseperedtünk

Utóbbi időben senki nem foghatja ránk, túlzottan termékenyek lennénk :), ezért hát ünnepeljük negyedik évfordulóját blogunk beindításának, környezetünket színpompássá tevő, és ez idő tájt éppen gazdagon termő növények termésével.

galagonya (Crataegus spp.)

hamvas szeder (Rubus caesius)

hóbogyó (Symphoricarpos)

kökény (Prunus spinosa)

csipkebogyó (gyepűrózsa (Rosa canina))

Read more...

2013. szeptember 15., vasárnap

Őszi elsők


Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
(Kányádi Sándor: Valami készül)

Az elmúlt héten még láttunk néhány fecskét s gyurgyalagot, de már megjelentek az első szeptemberi lila foltokat kialakító őszi kikericsek (Colchicum autumnale) és bánsági sáfrányok (Crocus banaticus). Még csak az első képviselők kerültek lencsevégre hétvégén, előbbi az Olt mentén, Kálnok fölött, míg utóbbi a Vadas-tetőn.


 



őszi kikerics





bánsági sáfrány

A sárguló lomb is arról árulkodik, hogy valóban valami készül!

Read more...

2013. szeptember 8., vasárnap

Őszülő Vadas-tető

Még néhány fecskét látni így Fecskehajtó Kisboldogasszony napján (szeptember 8.) az őszülő Vadas-tetőn. Napsütés, szél, szárazság, csend, s mégis újra elvarázsolt a táj.


  Pár perc alatt megtelt a gombás kosár is, került  bele:


 nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

  pikkelyes pöfeteg (Calvatia utriformis)

s még volt idő egy kis gombás-bábozásra is.

Volt makk, nincs makk:



Valami készülőben van itt, hisz lassan-lassan:

sárgul-barnul

piroslik 

feketedik

lilul-kékül a táj.    
 
  
"Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van."
(Juhász Gyula: Szeptember aranya)

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP