2012. június 30., szombat

Kérészélet

Még sosem kerültek minálunk lencsevégre, most meg egy délutáni erdőmelléki séta alkalmával, - miközben többfelé a tiszavirágzásról látunk-hallunk - elkaptunk egy kérészt.
A kérészek a legősibb szárnyas rovarok közül valók. Finom testalkatú, törékeny rovarok. Jellegzetes 2-3 hosszú fartoldalékban (cercus) végződő potrohuk.
Ha a rovart még nem is látták sokan, a kérészélet fogalom jelentésével már mindenki tisztában van....szenvedélyes, de röpke lét jutott e kis rovarnak.
Tökéletlen átalakulással fejlődő rovarok: több fejlődési stádiumot járnak végig vedlésekkel tarkítva, amíg kifejlődnek (imágó). És ekkor kezdődik a visszaszámlálás a legtöbb faj ivarérett példányainál. Pár órás, napos életük alatt a nőstények, párt találnak, násztáncot járnak, megtermékenyülnek és petéiket vízbe rakják. S mivel szájszervük táplálkozásra alkalmatlan, elpusztulnak, tömeges rajzások esetén fehérre festve a  folyóvizek tükrét, testük hervadt, fáradt maradványaival.

imágó
Az imágó életénél már csak a lárva stádiumok titokzatosabbak. A lárvaállapot fajtól függően néhány hónaptól, néhány évig is eltarthat. Vízben élnek, tracheakopoltyúval lélegeznek és táplálkoznak. Sok család képviselői érzékenyek a víz szennyezésére (pl. erezett kérészek), ezért a folyóvizek tisztaságának méréséhez indikátornak használhatók. 
erezett kérész lárva
Híres képviselőjük a Tiszavirág  .

Read more...

2012. június 24., vasárnap

Virágzik a turbánliliom

Sem a fényviszonyok, sem a csípős kedvű szúnyog nemzetség nem kedveztek ennek a túrának, de megvan a bizonyosság, picit reszketeg fotókkal dokumentálva, hogy az erdők, ebben az esetben turbánnal koronázott királynője, bontogatja szirmait. Tavalyelőtt így írtunk róla.


Fotó: N.B.

Fotó: N.B

Read more...

2012. június 20., szerda

Lepkeszárnyon lepkeálom

Tavasszal hallottam a hírt, hogy az székelyudvarhelyi székhelyű Vulticulus Földrajzi Társaság április végén Trópusi Lepkeházat nyit Parajdon. S mert a lepkéket varázslatos lényeknek tartom, s mert az utazás igencsak nagy vonzalom, készültem az eddig sosem látott-hallott hely meglátogatására. És barátaim apraját-nagyját is csábítottam. Nem is bánta meg senki, a végül június első napjain megejtett utazást. Parajdról feltehetőleg a sóbánya ugrik be elsőként sokaknak, ám ez a lepkés élmény is, színes lenyomatot hagyva ivódik bele a lelkébe annak, kinek része lehet benne.

 
 
 
 

Az Földrajzi Társaság honlapjáról helyszínt, jegyárakat, nyitásrendet, mindenféle gyakorlatias adatot megtudhatunk még indulás előtt, ám ha ennyire nem készülünk fel, akkor sem csalódunk: Parajdon hamar útbaigazítanak, óriásplakát hirdeti a félreeső, csendes helyen felépült lepkeházat, a jegyek ára a mai világban aprópénz (hat lej gyermekeknek, hét lej felnőtteknek).
Kedves, baráti a fogadtatás. Belépéskor a trópusi páradús hőség nyomban megcsapja az embert – ezt kimentkor fagyival majd enyhíthetjük – szóval a lepkeszárnyin lenge öltözék az ideális. Trópusi eredetű növények itthon is fellelhető egyedei bujállanak körös-körül. Középen pici tavacskát aprókaviccsal felszórt ösvény övez. Ezen sétálhat körbe a látogató, kapkodva a fejét a szebbnél-szebb, kisebb, de főként nagyobb lepkék után pillantva.

 

Akusztikai hangulatkeltésül zebrapintyek zajonganak, akik az ember közeledésére ugyanolyan bátran megmaradnak helyükön, mint a lepkék. Mindkettő meglepő, hiszen madaraink közül legfennebb a verebek, parkbéli parlagi galambok ilyen közvetlenek. Pillangókról már nem is szólva, óvatos megközelítés ellenére is hamar tovalibbenek rendszerint. Itt a trópusi lepkéknek – színpompájuk és, egyesek esetében, méretük után – rögtön nyugalmuk a legfeltűnőbb tulajdonságuk. A lepkeház kb. 300 egyede tizenegynéhány faj közül kerül ki. Szárnyuk mintázata ámulatba ejtőn változatos, színes, díszes.
 
 
 

A méretesebbek majdhogynem lomhán, suhogva szárnyálnak, a kisebbek könnyedén pillegnek. Némelyikük zárt szárnyakkal pihen, mások szárnyuk belsejének díszítőmotívumait villantják fel, imitt pödörnyelvükkel nektárt szívogatnak, amott nászt ül éppen egy pár. E mozgalmas színkavalkád közepette a látgatónak azonban nem árt a lába alá is figyelnie, hiszen a lepkék a kavicsos ösvényt is uralmuk alá veszik alkalmanként. A bejárat mellett pad-páros áll az üldögélve álmélkodni vágyóknak. Szemben színes fényképes lepkeismertető tábla igazít el az itt látható lepkefajok között.
 
 

 

De a kecses rovarok – mert a lepkék az állatvilág ezen osztályába tartoznak – egyedfejlődésének folyamatáról is képet kaphatunk, megismerve annak egyes szakaszait: elsőként pete, majd lárva, aztán báb, amiből varázsütésre bukkan elő meseszép imágó, vagyis felnőtt lepke. A hangulatos-tarka élmény után színes pillangós apróságokat, csecsebecséket is vásárolhatunk. Ezen exotikus lepkék feltűnő látványa talán a nálunk előforduló apróbb, de ugyancsak szépséges fajokra is ráirányítják figyelmünket.

Read more...

2012. június 18., hétfő

Uzonka Tanösvény

Szép júniusi vasárnap mire is lenne alkalmasabb, mint természetjárásra. Megengedjük :), másra is, de mi ezt választottuk és nem csalódtunk. A frissen kijelölt Uzonka Tanösvényt jártuk be, némileg távolodva megszokott blogtémáinktól is, hiszen ezen a tanösvényen Uzonkafürdő környékének botanikai jellegzetességein kívül, sőt elsősorban, geológiai információkat gyűjthetünk.






Így, most tudtuk meg, hogy a hely jellegzetes hegye, a Nagy-Murgó egy vulkáni dóm, az üregkitöltő ásványok kifejezés is, bár meglehet iskolai tanulmányaink során is előfordulhatott, volt melyikünknek teljesen újdonságként hatott. A biotit, amfibol, piroxének, stresszfiziológia, shoshonit, autökológia bizony kattogásra késztette az agyamat.

Adatolva, a tanösvény 8,8 km hosszú, de mert mindenféle kitérőkkel megtoldottuk, kb. hat órába tellett bejárni. E túra nélkül nem tudnám még, milyen is az olivin zöldje, micsoda szépség egy mésztufa, nem bókolt volna búcsúzóul az elvirágzó zergeboglár, intett volna simogatón a gyapjúsás s köszöntött volna - egyelőre csak leveleivel - először a szibériai hamuvirág. Továbbá, sem uzonkai borvízes bodzalével, sem poénos meghatározással: "enyhén arzénezett" borvízforrásból sem oltottuk volna szomjunkat. Ez persze csak a ráadás, mint ahogy a "holland strandon" való csobbánás is, a csapat külsőleg is vízfüggő részének.





Volt olyan is, hogy egy teljes juhnyáj vezetett utunkon, azt meg őrzőik csaholása előzte meg, némelyikünk számára túlságosan is közelről. Került egy-két medvegomba (ízletes vargánya) is (nálam az köménymagos rántottás alakban végezte:).
Madarakat illetően volt csak szerény a 'felhozatal': induláskor illegő barázdabillegetők, később kimérten szárnyaló szürkegém, a faluban cikkázó füstifecskék, porfürdőző háziverebek és faház falába beköltözött seregélyek, az erdő széle fölött lomhán köröző egerészölyv, kitartóan csilp-csalpoló füzikék, erdőből kiszóló pintyeken kívül mást nem is láttunk-hallottunk, bár figyelmünk sem teljesen csak rájuk irányult.


Read more...

2012. június 11., hétfő

Nyárelői színes csokor

Hétvégén kis csapatunk teljes létszámmal a Sepsikőröspatak határában levő mindennapi madár monitroing területét járta be. A korai napsütésben daloló madarak mellett igazi színkavalkáddal fogadott a határ. Néha annyira elvarázsolt, hogy a szembe szaladó, s épp pózoló, karnyújtásnyira fülelő nyúl koma sem keltette fel fotósunk figyelmét. Ebből a színes kavalkádból ragadtunk ki párat:

 réti bakszakáll (Tragopogon pratensis)

 kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum)

 mezei varfű (Knautia arvensis)

                                                        mezei szarkaláb (Consolida regalis)

koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris)

 hegyi here (Trifolium montanum)

  réti margitvirág vagy margaréta (Leuchantemum  vulgare)


fekete varjúköröm  (Phyteuma nigrum)

Az erdők mélyén pedig néhány példány kétlevelű sarkvirágra (Plathanthera biofolia) bukkantunk.

Read more...

2012. június 7., csütörtök

Lencsevégen a békászó sas

Habár nemzetségének legkisebb képviselője, mégis hatalmas megtiszteltetés, hogy hagyta pár kép erejéig fotóztatni magát - ennyi színes, szárnyas, csiripelő, nyikkanó, csattanó, fecsegő, tollas népség után- egy király is...
A békászó sas (Aquila pomarina) egy ritka, veszélyeztetett madárfaj, világállományának 22%-a Románia területén költ.  


Európa középső és keleti részén honos, telelni Afrikába vonul. Erdőkben, nedves területek közelében él. Testhossza 60–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 135–160 centiméteres, testtömege 1100–1600 gramm közötti. A két nem egyforma, azonban a tojók nagyobbak. Békákat, rágcsálókat, madarakat és ízeltlábúakat fogyaszt. Fára, gallyakból építi fészkét. A fészekalja 2 tojásból áll, melyen 38-40 napig kotlik. A kikelt fiókákról még 55-60 napig a szülők gondoskodnak.




Románia területén a  Daróczi – Zeitz szerzőpáros (bibl. 2.) 2001 - ben 1800 - 2000 pár fészkelését feltételezte. Az Európai Unió támogatásával a Szebeni Regionális Környezetvédelmi Hivatal, a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Román Madártani Egyesület életbe léptetett egy LIFE projektet, amelynek célja ennek az állománynak a fenntartása/megőrzése azáltal, hogy megfelelő körülményeket biztosítanak a faj számára. A védelmi intézkedések között műfészkek kihelyezése, az érintett területeken élő lakosság tájékoztatása, információs táblák kihelyezése stb. szerepel.


Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP