2013. december 31., kedd

BÚÉK természetesen - 2014

Gyors visszapillantás a 2013-as évünkre:


Aztán máris jöhet az új esztendő:

didergő tél
varázslatos tavasz
lélekmelengető nyár 
színpompás ősz


Minden kedves olvasónknak kívánunk
Boldog Új Évet!

Read more...

2013. december 27., péntek

Sólyomkőre

A nehéz ünnepi menüt ledolgozandó vagy csupán sima mozgásigényből fakadóan is felkerekedhetünk egy-egy rövidebb hosszabb túrára, sétára. Szokatlanul ereszcsöpögtető napok kicsalogathatják a fagyoskodókat is. Sepsibükszád északi határában magaslik a Sólyomkőnek, vagy az azonos nevű tusnádi sziklától megkülönböztetendő, Alsó-Sólyomkőnek is nevezett szikla. Régebben vár állott rajta. Erről, valamint környékéről Orbán Balázs Székelyföld leírásában is lehet olvasni.



A sepsibükszádi vasútállomástól zöld háromszöggel jelzett túraösvény vezet a 717 méter magas csúcsig. A terep a szikla aljáig teljesen laza sétára alkalmas, aztán a kapaszkodó valamelyest nehezebb, viszont rövid. Összességében, havas úton sem telik az egész egy óránál többe. Felérve a Sólyomkő-vár romjaira és csodálatos kilátásra lelünk.



Utunkat az Olt kíséri és bükkök, erdei fenyők, gyertyánok, nyírfák szegélyezik.

Állatok tekintetében viszont jobbára eseménytelen volt, leszámítva a havon meglepőnek ható rovarjelenlétet:


a téli szúnyogokat is a napsütéses, enyhe idő csalogatta elő (Trichocera sp.)

Télen járva arra külön csemege volt a fagy csípte csipkebogyókból szemezgetni.

Read more...

2013. december 21., szombat

Bagolyfák

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület már ötödik éve koordinálja a romániai telelelő erdei fülesbaglyok felmérését. 2010 óta mi is részt veszünk a felmérésben meglátogatva Sepsiszentgyörgy, Uzon, illetve Kökös általunk is ismert bagolyfáit. Vagyis az olyan településeken található fákat, melyeket az erdei fülesbaglyok (Asio otus) téli szálláshelyül használnak.




Ezek a baglyászós napok november végén kezdődnek és márciusig tartanak. Ebben a periódusban felkerekedünk és az ismert bagolyfákon megszámláljuk az erdőkből azokra télire behúzódó füleseket.


Akik rejtőzködésből kitűnőek, hiszen még akkor is nehezen fedezhetőek fel az ágak közt, ha már tudjuk, hol keressük őket. Általában békésen szunnyadoznak, mígnem ők is felfedezik, hogy ezek az emberkék tovább ácsorognak a fák alatt, mint az megszokott. Ekkor nagy narancssárga szemeikkel álmosan ránk pislognak, majd éberebben, fejüket forgatva lesnek ők is utánunk.



Egyes közismerten bagolyfás helyeken kedves élmény, amint érkezésünkre, nézelődésünkre reagálva az ott lakók már tudják/sejtik, mi járatban vagyunk, és adják is hírül a baglyok jelenlétére, viselkedésére vonatkozó infókat.



Vidékünkön a napokban a mesebeli hangulatot idéző zúzmarás fák is vonzák a tekintet:




Read more...

2013. november 29., péntek

Még egy sarkvidéki meglepetés a Rétyi-tónál

Pár nappal ezelőtt került lencsevégre és adtuk hírét egy fagyos vidékről érkezett szárnyas vendégnek, a sarki búvárnak. Ebben az ingerszegény novemberi télben igazi szenzáció tud lenni egy új faj jelenléte, s ha ez ráadásul egy téli vendég, akkor kérdés nem fért hozza, hogy csapatunknak az a fele, amelynek korábban nem volt alkalma sarki búvárt megfigyelni, beöltöztetve a család apraját-nagyját, sebbel- lobbal "búvárkodni" igyekezett. A helyszínre érve végigpásztázzuk a nagy tőkésréce csapatot, keressük a sorból kilógót, a messziről érkezettet, de hiába, itt csak az időnként gúnyosan ránk hápogó kompánia szeli a víz tükrét. Már- már logó orral távoznánk, amikor a zajos társaságtól távolabb feltűnik egy magányos halász... halásznak halász, de nem a beharangozott, megírt, lefotózott sarki különlegesség, hanem egy másik... mint kiderült a sarki búvárunk tovább állt és helyét átadta egy északi búvárnak (Gavia stellata).


Szintén egy hideg elől menekülővel van dolgunk, sarkvidéki faj ő is, aki a teleket délebbre költözve igyekszik átvészelni.  Ez a faj valamivel ritkább a sarki búvárnál, de nagyobb vízfelületeken gyakran fordulnak elő együtt.

Karcsú testű, törékeny madár, csőre kissé felfele hajló. A legkönnyebb és legfürgébb faj a búvárfélék között, szárnyai nagyok és szélesek. Az általunk lencsevégre kapott téli ruhájába öltözött, jellegzetes a fejen és a nyakon a nagy kiterjedésű fehér szín, illetve a hát  fehéren pontozott mintázata, erre utal a latin nevében is a "stellata" "csillagos" kifejezés.


Halakat fogyaszt, melyeket a víz alá merülve üldöz és kap el. Egy merülés 90 másodpercig is eltarthat, ezalatt több 100 métert haladhat és 10 méter mélyre is lehatolhat.

Fotó: Nicu Barb

Romániába 20-300 példány látogat telelés céljából.

Read more...

2013. november 28., csütörtök

Ősz végére őszapó

Erdőszélen, patak- és folyóparti fűzeken, bokrokon az ősz végére lecsupaszult ágak közt könnyebben feltűnik egy játékos, izgő-mozgó, jellegzetesen hangicsáló madárcsapat, az őszapóké (Aegithalos caudatus).
Ha kinézetük alapján szeretnénk a madarakat megkedveltetni, mindenképpen jó választás volna az őszapó, annyira tipikusan aranyos megjelenésű. Fotográfus kúszott-mászott s így mindenki bizonyítva láthatja a kijelentés igazságtartalmát :)




Részletesebben korábbi bejegyzésünkben is olvasható róla.
A faj mind Romániában, mind pedig Magyarországon védett.

Read more...

2013. november 25., hétfő

Sarkvidéki meglepetés a Rétyi-tónál

Rendszeres természetjárás, -figyelés során kialakulhat bennünk egy, a mesterségesnek ható mindennapi életviteltől eltérő, a természet változásaihoz alkalmazkodó ritmusunk. Ennek folyománya, hogy késő ősszel a vonuló madarakra terelődik figyelmünk. Ugyanis így október-november környékén, számos északon élő madárfaj vonul a zord tél elől délebbi vidékekre. Ezek némelye csak megpihen átutazóban vidékünkön, mások meg ki is telelnek, hiszen a fagyos, táplálékszegény északhoz képest már a mi vidékünk is barátságosabb számukra. Sok köztük a vízimadár, így nem meglepő, hogy az akár több ezer kilométeres útjuk során tavainkat használják pihenőhelyül. Így esett, hogy a napokban a Rétyi-tónál egy ilyen ritka vándorral, a sarki búvárral (Gavia arctica) találkoztunk.


A nyár folyamán oly zajos és sűrű Rétyi-tó partja a mégoly enyhe időjárás ellenére is novemberre szépen lecsendesül. A tóparton már csak elvétve sétálgatnak emberek. Annál népesebb viszont maga a tó: érkezésünkkor legalább száz egyedből álló tőkésréce-csapat ringatózk a vízen. A viszonylag kompakt csoporttól távolabb is úszkál egy madár. A sorból kilógó persze mindig feltűnő, így a távcső ráirányul és kiderül, ez bizony nem vadréce. De mert ismeretlen számunkra, előkerül a madárhatározó, melynek böngészésébe való belemerülésünkből riaszt fel egy hang, melynek tulajdonosa szintén a kiszemelt madár látványától izgatott. Ő világosított fel, hogy milyen fajt is látunk, közben kiderül, maga is megszállott madarász.
Első találkozásunk a sarki búvárral megörökítendő, következik hát a lefényképezés madarak esetén gyakran küzdelmes feladata. Aztán a tó lesben állással, osonással-rohanással fűszerezett körüljárásával végül sikerül elfogadható felvételt készíteni a feladatot, nevéhez méltón még víz alá rejtőző búvárkodással is, nehezítő madárról.

A rendszertanilag a búvárfélék családjába tartozó sarki búvár Eurázsia északi részén fészkel és az októberben kerekedik fel dél fele, hogy majd áprilisban térjen vissza fészkelőterületeire. Ha szerencsések vagyunk, ilyenkor láthatjuk minálunk is, bár meglehetősen ritkán, hiszen a megfigyelések alapján Romániában összesen 50-500 egyed fordul elő egy tél során. Hozzá hasonlóan a család más tagjai, a jeges és az északi búvár is előfordulhatnak vizeinken ebben a periódusban. S bár télen kisebb csapatokba verődnek, a mi sarki búvárunk magányos merülgetett a Rétyi-tóban.
Találó a több nyelven is búvárnak való elnevezése, hiszen akár harminc méter mélységig is lemerül a víz alá, ahol akár két percig is marad, hogy majd egészen más helyen bukkanjon föl. Ha sikeres volt az alábukás, akkor hallal a szájában, hiszen ezt és rákokat meg békákat fogyaszt leginkább. Szóval nem csak úri passzióból búvárkodik. A hangoskodóbb tőkés récék társaságától csendességével is különbözött, ám kiderült csak télen ilyen visszafogott, nászidőszakban hangos, jajongó, sejtelmes füttyentéssel csalogat párt. A sarki búvár Romániában és Magyarországon is védett, ugyanakkor Natura 2000-es jelölő faj is.

Read more...

2013. november 18., hétfő

Novemberi színkavalkád az árkosi dendrológiai parkban


Hihetetlen, de november is bőséges napsütéses pillanattal lepett meg, s talán nemcsak a természetben találtunk tavaszi jeleket, hanem lelkünkben is. Egy rövid sétát tettünk az árkosi Szentkereszty-kastély körül elterülő dendrológiai parkban, ahol az őszi színpalettát a kora tavaszi egészítette ki.
őszülő lombkorona

  tiszafa (Taxus bacatta)

magnólia (Magnolia sp.)  

 fekete dió (Juglans nigra)

 éger (Alnus sp.)

 bánáti sáfrány (Crocus banaticus)

 közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii)

verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus)

 ibolya (Viola sp.)

 vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)

 fehér árvacsalán (Lamium album)

erdei szamóca (Fragaria vesca)

 százszorszép (Bellis perennis)

kívánságteljesítő tavacska

A park fajlistája számos különleges fát is tartalmaz. Minden alkalom egy újabb találkozást is rejt számunkra, hisz mindig akad újabb felfedezés, most épp a keleti hemlokfenyőre (Tsuga canadiensis) találtunk rá. A fa örökzöld tűlevelű, széles ágakkal.


A faj Észak-Amerika keleti részéről származik (eredetileg csak Észak-Amerika keleti részén fordult elő, Kanadától Alabamáig). Tűlevelei laposak és 8-18 mm hosszúak. A levélfelszín sötétzöld, míg a fonákon két fehér sáv található. 
Kérge vörösesszürke, pikkelyesen repedezett. Tobozai tojásdadok, hosszúkásak, lecsüngők, kb. 2 centiméteresek. Magjai időszakosan képződnek, általában 3 évente. Faanyaga lassan nő, forró nyarakat igényel.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP