Unka béka umtatta umtatta...
Kis méretű faj, iszapszürke, szemölcsös hát jellemzi, hasoldala sima, élénk citrom vagy narancssárga színű és nagyobb szürke, szürkéskék vagy feketés foltok tarkázzák.
A sárgahasú unka szinte egész életét a vízben, vagy annak közvetlen közelében tölti. Ha megzavarjuk, az iszapba bújik, ahol láthatatlanná válik.
Ha a szárazon lepjük meg, hanyatt fordul, gerincét meggörbíti, mellső lábait tenyérrel fölfelé a fejéhez szorítja, míg a hátsókat a hátoldalára kulcsolja. Ezt nevezik unkareflex-nek.
Ez a póz lehetővé teszi, hogy a riasztó színű hasoldala teljes pompájában kitáruljon, figyelmeztetésképpen, csípős, mérgező hatású mirigyváladékára.
Mérgének és az unkareflexnek köszönhetően a kifejlett állatoknak kevés ellensége van, azonban a lárvákat előszeretettel fogyasztják a különféle vízirovarok és azok lárvái, gőték és más békák is. A mérget fertőzésekkel (baktérium, gomba) szembeni védelemre is használják.
Kézbevétel után ajánlott az alapos kézmosás, addig kerülni kell a nyálkahártyák érintését; a hazai fajok közül különösen igaz ez a foltos szalamandrára, az unkákra és a varangyokra.
Április elején jön elő a telelésből és a hónap végén, illetve májusban kezdődik a szaporodási ideje.
Ekkor hallatják a hímek jellegzetes hagjukat. A nőstények a hangokat követve találják meg a párzóhelyet.
A hímek hangja az alábbi Sos Tibor készítette videón hallgatható.
Romániában a sárgahasú unka védett!
Hogy miért szorul védelemre ez a faj erről többet olvashattok Hartel Tibor kétéltűeket kutató biológus cikkében.