2010. április 30., péntek

Unka béka umtatta umtatta...

Ebben a tavaszban úgy felgyorsultak az események, annyi a látnivaló... olyan sok élőlény mutatja meg magát nekünk, hogy alig lehet győzni a bemutatást, pedig hárman tesszük-vesszük, szerkesztjük és mégis vannak témák, melyek napok óta a sorukra várnak.
Ma ismét egy kétéltű faj kerül a terítékre. Tudom sokan idegenkednek tőlük, de annyira hétköznapi és izgalmas fajról van szó, hogy érdemesnek találtuk kiemelni őt a névtelenségből, megmutatni alulról, felülről, csodás hangjukat, mely hihetetlen, hogy kitudja tölteni a teret és mennyire ismerősen cseng.
Ő a sárgahasú unka (Bombina variegata). Ő az a béka akivel minden kis pocsolyában, keréknyomban találkozhatunk.


Kis méretű faj, iszapszürke, szemölcsös hát jellemzi, hasoldala sima, élénk citrom vagy narancssárga színű és nagyobb szürke, szürkéskék vagy feketés foltok tarkázzák.

A sárgahasú unka szinte egész életét a vízben, vagy annak közvetlen közelében tölti. Ha megzavarjuk, az iszapba bújik, ahol láthatatlanná válik.


Ha a szárazon lepjük meg, hanyatt fordul, gerincét meggörbíti, mellső lábait tenyérrel fölfelé a fejéhez szorítja, míg a hátsókat a hátoldalára kulcsolja. Ezt nevezik unkareflex-nek.


Ez a póz lehetővé teszi, hogy a riasztó színű hasoldala teljes pompájában kitáruljon, figyelmeztetésképpen, csípős, mérgező hatású mirigyváladékára.
Mérgének és az unkareflexnek köszönhetően a kifejlett állatoknak kevés ellensége van, azonban a lárvákat előszeretettel fogyasztják a különféle vízirovarok és azok lárvái, gőték és más békák is. A mérget fertőzésekkel (baktérium, gomba) szembeni védelemre is használják.
Kézbevétel után ajánlott az alapos kézmosás, addig kerülni kell a nyálkahártyák érintését; a hazai fajok közül különösen igaz ez a foltos szalamandrára, az unkákra és a varangyokra.

Április elején jön elő a telelésből és a hónap végén, illetve májusban kezdődik a szaporodási ideje.

Ekkor hallatják a hímek jellegzetes hagjukat. A nőstények a hangokat követve találják meg a párzóhelyet.
A hímek hangja az alábbi Sos Tibor készítette videón hallgatható.



Romániában a sárgahasú unka védett!
Hogy miért szorul védelemre ez a faj erről többet olvashattok Hartel Tibor kétéltűeket kutató biológus cikkében.




Read more...

2010. április 29., csütörtök

Cserebogár újratöltve... avagy pillanatképek életükből

A tegnapi bejegyzés kiegészítéseként még pár fotó következik cserebogarunk mozgalmas életéből.
-Fűszálon himbálózva...
-szemérmesen falatozva

- párzásban ketten...
-párzásban hárman...
Összességében elmondható, hogy egy élvezetekben gazdag napot zártak cserebogaraink.

Read more...

2010. április 28., szerda

Miből lesz a cserebogár?

Miközben tombol a tavasz, a kertek teljes pompájukban díszelegnek

és mi egyik ámulatból másikba esünk e csoda láttán, elzúg mellettünk a cserebogár...

Előbújtak és elkezdik leélni életük szenvedélyes, de tragikus végű utolsó szakaszát.

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) teljes átalakulással fejlődő bogár. Ez a hosszadalmas átalakulási folyamat melyben a pete, lárva, báb, kifejlett bogár állapotok váltakoznak 3-4 évig is eltarthat.

Forrás: internet
A kifejlett formák (imágók) április végén, májusban rajzanak. A rajzás a reggeli napsütés melegében és az esti szürkületben a legerőteljesebb, napközben csak néhány repülő bogarat látni. Éjszaka a bogarak a fákon, bokrokon pihennek.

Alig 5-7 hétig élnek az imágók, eközben friss hajtásokat eszegetnek a kertészek és mezőgazdászok nagy '' örömére'', párzanak, majd befejezik életüket.

A mezőgazdaságban okozott károk ellenére nem elhanyagolható tény az sem, hogy sok védett állatnak szolgálnak táplálékul a cserebogár különböző fejlődési stádiumai (vakond, vaddisznó, denevérek, rigók , seregélyek...)

A 20. században a rovarirtószerek erősen megritkították a faj létszámát, de a vegyszerhasználat korlátozása miatt számuk ismét emelkedik (ehhez hozzájárulhat az éghajlat melegedése is).

A fotók elkészüléséért köszönet a lelkes gyerekseregnek, akik szép számban gyűjtöttek számunkra mintapéldányokat :-)

Read more...

2010. április 26., hétfő

Madárlesen – Városi seregélyek

Mint már februári bejegyzésünkben jeleztük visszatértek a seregélyek környékünkre is, pontosabban a rendelkezésünkre álló adatok szerint: Sepsikőröspatakra február 24–én és Ikafalvára február 22-én (bővebben itt olvasható).

A hetekben Sepsiszentgyörgy egyik forgalmas és zajos főútján, az 1 December 1918 úton, seregély (Strunus vulgaris) párokat figyelhettünk meg és hallhattuk hangos éneküket. Fészket raknak épp. Felmerül a kérdés, hogy hová is építhetnek?

A fészek kialakítására a villanyoszlopok tetejét választják, a tetőn levő kis lyukon át berepülnek és birtokukba veszik a „villanyoszlop-lakot”.

Aránylag korán kezdenek fészket rakni, a fészekalj 5-8 világos zöldeskék tojásból áll. A mesterséges kihelyezett odúkban is előszeretettel fészkelnek. Mindkét szülő kotlik, de főképp a tojó, napközben rövid időre a hím helyettesíti. A fiókák 12-13 napra kelnek ki, mindkét szülő táplálja, kb. három hét múlva repülnek ki. A nemek hasonlóak (a hím melle tavasszal pettyek nélküli és az alsó csőrkáva töve kékesszürke, a tojónak megmarad néhány petty alul és az alsó csőrkáva töve sárgásfehér).

Táplálékuk rendkívül változatos: sok rovart fogyasztanak főleg tavasszal és nyárelőn, fiókáikat ízeltlábúakkal, lárvákkal, pókokkal, férgekkel táplálják, de rájárnak a cseresznyére, szőlőre is.

Az alábbi fotók a közelünkben levő seregélypár fészekrakásának néhány pillanatát mutatja be. A közelben levő zöldövezeten összegyűjtött füvet lassan és megfontoltan szállítják be a kiválasztott oszlop tetejébe, alapos munkájukat nem zavarják a gyalogosok vagy az autók sem.

Remélhetőleg a seregélypár városi életének egyéb érdekes pillanatát is bemutathatjuk majd.

Read more...

2010. április 24., szombat

Zöld levelibéka (Hyla arborea)

A múlt hétvégén a sok csodaszép madáron kívül egy másik rendszertani kategória izgalmas képviselője is az utunkba került, a zöld levelibéka.
Kis filigrán formájával és üde tavaszi színével úgy gondoltuk megérdemel egy külön bejegyzést.


A zöld levelibéka a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák rendjébe és a levelibékafélék családjába tartozó faj.

Kis termetű béka, színe legtöbbször zöld, de a környezettől vagy hangulattól függően barnásra , sárgásra változhat (homokromia). A bőr felül sima, hasoldal szemcsés. A hím torkán sárgásbarnás torokzacskó van.


A lábujjak végén tapadókorong van, mely a sima felületeken a megkapaszkodást segíti elő. Már figyeltek meg levelibékákat melyek rovarok után vetve magukat akár egyetlen ujjukkal is képesek megtapadni és felkapaszkodni egy másik levélre. Ennek az érdekes szerkezetnek a felépítéséről és élettani sajátosságairól ITT lehet olvasni.

Fotó forrás: a fent említett cikk

Főként éjszaka tevékeny, napközben a leveleken, nádszálakon sütkérezik. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemző, a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi időjárásjóslás szerint ilyenkor esőt jeleznek. Az alábbi Sos Tibor készítette videón hallgatható a hím béka hangja.




A nőstények 150–300 petét tartalmazó petecsomóit napsütötte sekély vizekbe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek.

Az apró, mindössze 1 cm-es békácskák 3–4 hónappal később hagyják el a vizet.
A zöld levelibéka hazánkban védett.

Read more...

2010. április 22., csütörtök

Április 22 - Föld napja

A Föld Napja mozgalom, a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet.
Elindítása Denis Hayes egyetemi hallgató nevéhez fűződik. Amerikában 1970-től, Magyarországon és Romániában 1990-től rendeznek mindenféle Föld napi megmozdulást.

Nagyjából mindannyian részt vettünk már valami Föld napi rendezvényen: faültetés, kirándulás, szemétgyűjtés, versenyek... hogy kire ragad valami ezekből ez is egy jó kérdés... hisz ma is szomorúan vettem tudomásul, hogy hiába a hangzatos szavak, a sok figyelemfelkeltő jelmondat, az elméleti tudás, hogy mitől lesz jobb és szebb környezetünk, saját meggyőződés nélkül az egész semmit nem ér... a Föld napi rendezvények után is szemetet szedegettem az üresen maradt széksorok között. Pedig valószínű mindenki egyetért azzal, hogy olyan világban élni ahol ilyen kép fogad,

meg ilyen
meg ilyen
meg ilyen

meg ilyen
sokkal kellemesebb, mint ez


vagy ez,

vagy ezvagy ez

Rajtunk múlik!!!

Read more...

2010. április 19., hétfő

Mindennapi madaraink

A Mindennapi Madaraink Monitoringja program egyik találkozóját elmúlt hétvégén tartották a Gyergyói-medencében, Szenétén. Nagy örömünkre a gyurgyalagok csapatát is meghívták. Örömmel és kíváncsisággal vágtunk neki az izgalmasnak ígérkező hétvégi programnak.
A kora reggel kihelyezett madárhalókba igen sok madár berepült, gyűrűzésük után közelről is megismerhettük őket.

A lencsevégre kapott madarak:
- citromsármány
- csilpcsalp füzike
- vörösbegy
- barátposzáta
- széncinege
- őszapó
- barátcinege
- erdei pinty
- házi rozsdafarkú
A terepmunka nagy kihívást jelentett számunkra: tájékozódás GPS segítségével, néhol csak hang után kellett felismerni a madarakat. A látott, hallott madarak fajlistája nagyon bő és változatos: kígyászsas, békászó sas, vörös vércse, dolmányos varjú, hantmadár, karvaly, kék galamb, örvös galamb, füsti fecske, kakukk, sárgafejű királyka, kékcinke, fenyves cinege, mezei veréb, búbos banka, fogoly, egerészölyv, fekete rigó, léprigó, erdei pityer, fenyőszajkó, szajkó...

füsti fecske

fenyőszajkó
kakukk

A tartalmas és izgalmas hétvégéért még egyszer köszönet a szervezőknek. Zárjuk a bejegyzést egy szenétei pillanatképpel.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP