2012. július 31., kedd

Gólyafa

Bár a hiedelemhez kapcsolódó jó tanácsot megfogadva – mely szerint a Szent Anna-tóban való évi első megmerítkezés hatására a vízbe mártott testrésszel életünkben nem lesz gondunk-bajunk – már májusban belegyalogoltunk, az akkor még nem igazán fürdőzőbarát tóba, azért így júliusban ismét felkerekedtünk, menedéket keresve a hihetetlen kánikula elől a hűs magashegyi vizekben. És mint rendesen a tó és erdőgallérja csodálatos volt: látványként szemgyönyörködtető, élményként felüdítő.

Ám a Szent Anna-tavi kiruccanásunk most (sem) csak önmagában bizonyult varázslatosnak, hanem a hazafele út is tartogatott számunkra meglepetést. Történt ugyanis, hogy a szemérmetlenül kátyús, gyatra kanyargós úton a bükszádi tetőre kiérve egy gólya szárnyalt át méltóságteljesen fölöttünk. Ami persze szép kép, főként az estéhez közeledő, majdhogynem vízszintesen betűző napsugarak festői hatására is, de annyira nem szokatlan látvány, hogy mindenáron, minden alkalommal autóból kipattanóan álmélkodva fotóznánk azt. Csakhogy tekintetünkkel követve őt, majd leszállóhelyét meglátva, ez alkalommal mégiscsak fényképezőgépek után kapott a társaság. Az a nem szokványos látvány tárult ugyanis elénk, hogy gólyánk az útszéli fák egyikén landolt, ahol további, közelítőleg harminc társa álldogált, mintegy búcsúzón tekintve az ereszkedőben lévő Nap után.



Nos, csapatokba gyülekező gólyákat látni augusztus végén, szeptemberben nem annyira különös, hisz akkor már az Afrikába való visszatérésre készülnek. De júliusban, erdőszélen csapatosan fán ülő gólyák figyelemre méltó jelenségnek tűnnek. Tavaly júniusban Kőröspatak határában találkozotunk szénaboglyák tetején tanyázó, kb. ötven fős gólyasereglettel. Már akkor is próbáltunk magyarázatot keresni, e nagyszámú, nem fészkelő, kóborló gólyacsapat jelenségére, de igazán megalapozott magyarázatra nem leltünk. Találtunk olyan véleményeket, melyek szerint az Afrikából visszatért fiatal gólyák lehetnek ezek, melyek azelőtt még nem költöttek és még most sem kezdtek fészekrakáshoz, így aztán a téli szállásukon bevetthez hasonlóan viselkednek itt is, azaz fészekhez, fiókaneveléshez nem kötve, kisebb-nagyobb csoportokba verődve kedvükre járnak-kelnek. Bármi legyen is a jelenség magyarázata, a látvány mindenképpen megosztásra méltónak találtatott.

Read more...

2012. július 28., szombat

Sut, a kurta farkú róka

Csomád-Bálványos egy titokzatos hely: a magas szálfás bükkösök, medvegyanús bozótosok, a nyírfás- nyárfás foltok, napfényes gyepek, a medvebarlangos sziklás lankások, és a sok ritka fajnak otthont adó lápvidék, akarva-akaratlan a mesék, regék, mendemondák világának hangulatát idézi, hétköznapi racionalitás ide vagy oda. 
És ha adott a hangulat és a megfelelő környezet, akkor már nem is kérdés, hogy miért változik át, bármilyen kurta farkú róka egy szempillantás alatt Suttá, Vukot kifosztani szándékozó, opportunista képviselőjévé a rókanemzetségnek. 

Szerencséjére, a lenyugvó nap fénye szelíddé ízesíti a jelenetet, és hamar visszaváltozik gonosz Sutból, egy zsákmányát kereső és megtaláló, kurta farkú rókává...





Read more...

2012. július 26., csütörtök

Legurolós-domboldalas Gyimes

Egy fénykép alapján már rég óta el kívánok látogatni Gyimesbe. Ugyan nem nagy kunszt, hiszen közelben is van, mégis eddigelé nem alakult ekképpen. A múlt hétvégét aztán eldöntöttük, Gyimesben töltjük el, kelljen akár a szabad ég alatt is hálni, hiszen kánikula volt, így fagyveszély kizárva, vadállat támadások ellen meg úgy képzeltem, valamely gazda kertjében húzni fel a sátrat megteszi. De semmi ilyen vadregényes dologra nem került sor: simán egy kedves vendégházban töltöttük az éjszakát. Azaz simánál valamelyest döcögősebben, lévén hogy enyhén magasnak tűntek az szállásköltségek. Ám, ez úgy-e mindig relatív, hogy kinek mi drága…


Na, de térjünk az anyagiakról a gyimesi szerpentinekre, melyeken lekacskaringózva egyre csak bomlik ki a táj. Mind újabb és újabb, jellemzően meredek és kopár, csak néhány, többnyire magányosan elszórt fát hátukon hordó dombok bukkannak elő. Csíkszereda felől közelítve meg a Gyimeseket Gyimesfelsőlok az első település, majd, amint végighaladunk, egyszerre csak feltűnik, hogy a mi falvainkban gólyákhoz szokott szemünknek valami bizony hiányzik: nincsenek gólyák, gólyafészkek egész Gyimesben. Ezen meglepődünk. De másik kedves madarunk a füsti fecske vidám cikkázással itt is jelen van. Később volt biológia szakos tanárnő szállásadónktól azt is megtudjuk, hogy szirti sas pár is fészkel a környéken. Védett növényekről érdeklődve, mondja, hogy e tekintetben június a leglátványosabb a Gyimesekben: a kosborfélék családjának több tagja is színesíti a mezőket, az ezen a vidéken is pünkösdi rózsának nevezett zergeboglár bókol aranysárga fejecskéivel és nőszirmok is előfordulnak.

Azonban a Gyimesek meredek domboldalainak legjellemzőbb élőlényei a két rövidebb mellső lábú tehenek. Persze ez csak a mókás válasza a helyieknek a kapaszkodót alig szolgáló domboldalakon legelő tehenek látványán elcsodálkozó turisták azon meglepett kérdésére, hogy ezek itt, hogyan bírnak megállni? Hidegségen szálltunk meg, ezért itt olyan részleteket is észrevettünk, hogy a falu utcái mind egy-egy patakról vannak elnevezve. Ugyancsak innen közelíthető meg a Csíki-havasok egyik legmagasabb pontja a Naskalat-tető.
Természetesen, a Gyimesekben járva az ezeréves határhoz is ellátogattunk felkapaszkodva a Rákóczi-vár romjaihoz vezető, a dombokhoz hasonlóan, szintén meredeken emelkedő lépcsőkön.


Ezzel szemben pedig, a Tatros túlsó partján, a Kontumác nevű helyet látogattuk meg, ahol néhány 17. századi épületrom és Gyimesbükk legrégebbi temploma áll.
Gyimesi hétvégénk alatt szentgyörgyi ismerősökkel is találkoztunk, szóval szívesen járnak azért ide földijeink, amit ezennel meleg szívvel magam is ajánlok, hiszen a táj szépségein kívül az emberek is közvetlenek, segítőkészek és történelmi múltunkba is pillantást vethetünk.

Read more...

2012. július 22., vasárnap

Vendég a teraszon: kacsafarkú szender

A városi kánikula elviselhetőbbé válik, ha a virágokban dús, árnyékos teraszon keressük a hűsülést.  Mindennapos vendégünk a kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum):

Napok óta próbáljuk lencsevégre kapni, de első próbálkozásokra csak a liliomról és muskátliról készültek fotók.


De kitartóan folytatódott a nesztelen vadászat a virágok között remekül manőverező szenderre, és végre ma sikerült lencsevégre kapni:




Körülbelül 2-2,5 cm hosszúságú szenderféle, legfeltűnőbb határozóbélyege a potrohvégi "kacsafark", amely fekete-fehér szőrpamacsokból, megnagyobbodott pikkelyekből áll. Elülső szárnyai barnák, fekete keresztvonalakkal, míg a hátulsók aranysárgák. Pödörnyelve feltűnően hosszú.
Erdőszélek, tisztások, kertek lakója. Nappal rajzik, előszeretettel a tölcséres virágokat látogatja. Vándorlepke, május és november között találkozhatunk vele.

Read more...

2012. július 16., hétfő

Aranka: egy fojtogató nyomában

Tévedés ne essék, a cím szenzációhajhász, de  nem változtunk át bűnügyi titkokat boncolgató oldallá,   bejegyzéseink továbbra is a közvetlen környezetünk természeti adottságainak a  bemutatásáról fognak szólni. A címszereplő, habár kedvesen csengő nevet visel, tagadhatatlanul "hétpróbás bűnöző". Rossz híre van, de mégiscsak kuriózum a növények között, mert életmódja, megjelenése mind-mind iskolapéldája az élővilág változatosságának.

Az aranka (Cuscuta) az összenőtt szirmú szulákfélék (Convolvulaceae) családjába tartozó nemzetség. Több faja (nagy, herefojtó, komlóképű, lenfojtó) él nálunk. Közös jellemvonásuk, hogy paraziták (élősködők), a gazdanövény nedveit szívják ki és ezzel pusztítják el azt. Gyökerük igen csökevényes, csupán a gazdanövényre kapaszkodásukat szolgálja. Levelei jelentéktelenek, pikkelyszerűek nem tartalmaznak klorofillt, sárgák. Narancssárga száruk imbolygó mozgást végez, keresi a támasztékot, amelyre rátekeredve szívógyökereket fejleszt, melyek a gazdanövény szárára erősen ráilleszkednek, s attól a kész táplálékot elvonják.

Apró virágaik tömött fejecskében, ritkábban laza fűzérben állnak.


Számos gazdanövénye van. Legnagyobb kárt a lucerna és lóhere táblákon okozza, de károsítja a paprika, a paradicsom, a hagyma, a sárgarépa és a burgonya állományt is. Elszaporodva az aranka 10-20 cm vastag, nemezszerű szövedéket képez.

Read more...

2012. július 11., szerda

Gyógypatika réten s erdőben

Július alkalmas jó néhány gyógynövény begyűjtésére. Mikor, mit, mire és hol gyűjtsük - kérdésekre a választ sokan tudják, hisz a gyógynövények gyűjtése, alkalmazása mifelénk igencsak elterjedt. Az elmúlt hetekben erdőkben s réteken járva az alábbi népi gyógyászatban is alkalmazott növényekre találtunk. 

- lómenta (Mentha longifolia)


A növény bármely részét megdörzsölve érezhető mentolos illata. A menta tea tisztító és izzasztó hatású, szabályozza a gyomorműködést.

- orbáncfű (csengőfű, Szent Antal virága, Jézus füve) (Hypericum perforatum)


Lyukas levelű fűnek is nevezik, ritkás erdőkben, száraz dombvidéken feltűnnek sárga virágjai. Ha virágjait szétmorzsoljuk sötétpirosas levet ereszt. A növény virágos hajtását gyűjtik. Teáját idegesség, alvászavarok ellen, sebek kezelésére használják. Gyomorfekély, vese- és epebántalmak esetén is ajánlott.

- kis ezerjófű (epefű, cintória) (Centaurium minus)

Réteken, tölgyesekben találhatunk rá e rózsaszín virágú kis növényre. A növény föld feletti részét gyűjtik. A drog keserű glikozidokat, gyantát, viaszt, nikotinsavat tartalmaz. Teája gyomorműködés-javító hatású, serkenti az epeműködést, enyhíti a puffadást. A keserű tinktúrák állandó alkotója. Használják még keserű italok, likőrök gyártásánál is.

- közönséges cickafark (cickafarkkoró) (Achillea millefolium)

Réteken, legelőkön találhatunk rá e közönséges gyógynövényünkre. A teljes virágzásban levő növény föld feletti részeit és virágzatát gyűjtik. A drogban keserűanyagok és flavonoidok is találhatóak. Gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító és fertőtlenítő hatása révén külsőleg égési sebekre, belsőleg tea formájában fog- és szájgyulladásra, gyomorfekély gyógyítására használják. Petefészekgyulladás esetén  már az első cickafark-ülőfürdő enyhíti a gyulladást. A növény érintésre allergiás reakciót válthat ki.

- szurokfű (vad majoránna) (Origanum vulgare)


Hegyvidékek füves, bokros helyein találunk rá erre az illatos gyógynövényünkre. Régebb e növény segítségével festették a gyapjút rozsdabarnára. Zamata, íze a majoránna és a kakukkfű keveréke, így fűszernövényként is használják. Teája étvágygerjesztő, köhögéscsillapító hatású, szélhajtó, epehajtó, görcsoldó,  puffadás csökkentő.

Read more...

2012. július 9., hétfő

Gomba szemlén

A nagy kánikulában a Vadas-tető erdeinek árnyékában hűsülve gombák után is kutattunk, de alig találtunk néhányat. Aztán, a fekete felhők közeledése és egy kiadós eső után, gombás kosarunkba már gyűlt néhány ínyenc gombaféle.

Lássuk, mi is került a kosarunkba:
- nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)


Nagy termete, jellegzetes kalapszíne, csuklósan kifordítható tönkje, tologatható gyűrűje teszi egyedivé és könnyen felismerhetővé e gombát. A fiatal, dobverő formájú példányok nyersen is fogyaszthatók, igazi csemegék.

- piruló galóca vagy borsgomba (Amanita rubescens)


Nyersen nem fogyasztható, de hőkezelés után nagyon ízletes gomba. A tönk alját megvágva vagy törve a kukacrágások mentén mindig megvörösödik, nevét is erről kapta.

- kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha)

Neve ellenére kalapszíne változatos. Kellemes dióízű, nyersen is fogyasztható gomba.

- sárga rókagomba (Cantharellus cibarius)

Kellemes illata minden más gombafélétől megkülönbözteti.

- erdei szömörcsög (Phallus impudicus)


boszorkánytojás - a föld alatt fejlődik, külső burka bőrszerű, fehéres, puha tapintású

kifejlett példány

A boszorkánytojásból néhány óra alatt a tönk magasba emeli a süveget. A süveg olívzöldes színű, gödrös felületű. A tönk vastag hengeres, szivacsos állományú, alsó részén bocskor található. Már messziről felismerhető ez a gomba intenzív dögszagáról. A büdös, olívzöldes nyálkába ágyazott spórákat rovarok terjesztik. Fiatalon, tojás alakban ehető a szakkönyvek szerint, de mi még nem kóstoltuk.

Read more...

2012. július 4., szerda

Jazzre fürdőző erdei pinty

Mondhatni, gyakran előfordul velünk, hogy bármilyen céllal indulunk is útnak, azért madarászás, növényészés, bogarászás, szóval valami ilyen természetes dolog azért csak megesik velünk. Na, nem úgy, hogy lépteink nyomán ritka, fokozottan védett növények sarjadnának, és sosem látott ragadozók csapnának le ránk vagy hasonló, csak éppen ilyen kis apróságok, mint ez a fürdőző erdei pinty.
Akit a Csíki Székely Múzeumnak is helyet adó Mikó-vár - ahová Mini Jazz Fesztiválra indultunk - előtti park sziklaforrásában kaptunk lencsevégre.

 a terep megközelítése

a kis hős - városi madárhoz méltón - a locskotoló gyermekekre
majdhogynem fittyet hányva, de azért körültekintően mártózott meg a hűvösségben.

aztán a pörgőssé váló fürdőzés közben pintyünk gyors, színes ecsetvonások nyomaként hat

végül kis pintyőke nedvesen felborzolt tollaival ugyancsak méretesnek hat

emberpalántákon kívül balkáni gerlékkel és házi verebekkel is osztozott a felfrissülés élményében.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP