2011. szeptember 29., csütörtök

A köpeci szil lehet az Év Fája Romániában

A Polgártárs Alapítvány által tavaly először meghirdetett Az Év Fája Romániában című vetélkedő idei, második kiadásában nekünk, háromszékieknek külön okunk van szavazni, hiszen most már a köpeci mezei szil (Ulmus minor) révén „saját” fánkra szavazhatunk, azt juttathatjuk győzelemre.

A nyeremény szimbolikus értékén túl konkrét anyagi haszonban is megmutatkozik, hiszen az Év Fája címmel 3000 lej díj is jár, melyet a fára és annak közvetlen környezetére kell költeni. Mindezt a szilt benevező baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület titkárától, Demeter Zoltántól tudtuk meg. A tavalyi megmérettetésen háromszéki fa nem szerepelvén, idén az egyesület, Antal Jenő nyugalmazott erdész- és vadász technikussal, Lőrincz Sándor nyugalmazott biológiatanárral, illetve a Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesülete képviselőivel közösen választotta ki hét erdővidéki jelölt közül a végül versenybe szállt szilfát.

Azért esett rá a választás, mert Erdővidék egyik legnagyobb fája – kerülete 7,3 méter (1,3 m magasságban), magassága 35 méter – továbbá, mert egy néhai vízimalom udvarán állva, számos történelmi eseménynek volt a „tanúja”. Tisztes kort is megélt, hiszen a szakirodalom szerint a szilek legöregebbjei 500 évet élhetnek, a köpeci pedig, legalábbis Antal Jenő erdész becslése szerint 300 év körüli lehet.

A fát Köpec Barót felőli határában, a Barót-patak partján lehet megtekinteni, ahol egy kis tábla máris jelzi, hogy a szil az Év Fája címért versenyez. A nyertest online szavazással jelölik ki, mely a www.evfaja.ro internetes oldalon történik, egészen október 30-ig lehet voksolni. Tehát mi magunk dönthetjük el, hogy szilünk győztesen kerül-e ki a „küzdelemből”. Mégpedig úgy, hogy az oldalon a szilfa fotója alatt található „szavazok” gombra kattintva, majd e-mail címünket megadva és arról szavazatunkat megerősítve növeljük győzelmi esélyét.

Jelenleg 2500 fölötti vokssal szilünk vezeti a mezőnyt! Szavazzon mindenki, hogy ez így is maradjon, s ezáltal szűkebb környezetünk egy részlete ismertté, széppé, ápolttá váljon, mi magunk is csokornyi tudást szerezzünk természeti értékeinkről, sőt a fa történetét megismerve múltunkról is.

Read more...

2011. szeptember 25., vasárnap

Szemétszüretelő gyurgyalagok

Tavalyhoz hasonlóan idén is megrendezésre került a Let's Do it, Romania! elnevezésű egy napos országos "szemétszüret". Lényege, hogy szeptember 24-én országszerte összehangolt önkéntes csapatok takarítsák meg környezetünket a, sajnos mindig újra meg újra felhalmozódó szeméthegyektől.
Mi, 'gyurgyalagok' kettéoszolva, egyrészt Kőröspatak környékén, másrészt Szentgyörgy és Előpatak között zsákoltuk a természetbe nem illő hulladékot. Mindkét helyszínen túlnyomórészt diákok lendültek munkába, néhány tanár és rettentően kevés 'külsős' felnőtt vett még részt.
Az ember által zöld környezetében hátrahagyott szemét mennyiségén kívül, annak változatossága is elképesztő, de mindenképpen a műanyag csomagolások, tárolóeszközök viszik a prímet.
Következzen néhány beszédes fotó az akcióról:

a Mikes Kelemen Főgimnázium csapata

a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola csapatának egy része

szemétmagány, de a kanyar után több vár

mint fentebb mondottuk...

... de rávetjük magunkat

van, akik nagy tételben fogyasztanak, aztán nem bírják elcipelni

ezt sem véletlenül ejtették el...

telnek a zsákok

végül ennyit összegyűjtöttünk

Read more...

2011. szeptember 21., szerda

Veszedelmes szépség: őszi kikerics

Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe „Őszikék”,
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és - csibék.
Ha virágok: a deres fű
Hantját szépen színezik;
Ha csibék: ez is megjárja,
Ki olyanra éhezik.
A virágnak nincs illatja,
Ha megcsapta őszi dér;
De csibének húsa, vére -
S a konyhában többet ér.
(Arany János: Őszikék)

Arany János kései versciklusának fenti, címadó költeménye tette közismertté őszike szavunkat, mely az őszivirággal együtt az őszi kikerics (Colchicum autumnale) itt, Székelyföldön elterjedt megnevezése.

Az őszi kikerics rendszertanilag a liliomvirágúak rendjének, kikericsfélék családjába tartozó kikerics nemzetség elterjedt tagja.
Gyakoriságára mi sem jobb bizonyíték, mint hogy a különböző nyelvjárásokban neveinek se szeri se száma. Kriza János jegyzete fel például itt, Háromszéken a guzsalyvirág, guzsalyütő nevét, mely arra utal, hogy „elé lehet venni a guzsajat, mert kijött a guzsajüllőfű”. Ugyancsak Háromszéken „Gu'sály-ülö virág” alakban Benkő József is közli már 1783-ban. Szűkebb hazánkban maradva, csóka terebúza néven Árapatakon illették. Más vidékeken vetővirág, tücsökkoma, őszi kakasmandikó néven ismert.

Ezek és a magyar tudományos, továbbá a latin nevének utótagja is (autumnale) is mind arra, a kikericsfélékre jellemző sajátságra utalnak, hogy a leveleik és terméseik mindig tavasszal fejlődnek, de a virágzási idő néhány fajnál, így az őszi kikericsnél is őszre jön el. Így hát, ha így szeptemberben utunk nedves réteken visz keresztül, helyenként tengernyi halványlila, lilásrózsaszín őszi kikericsben gyönyörködhetünk. És Szentgyörgyről ez egész közel, az Olt partjára kisétálva megeshetik velünk.

Azonban maradjunk is csak a látvány élvezetével, mert kecses kikericsünk bizony legmérgezőbb növényeink egyike. Egyértelmű, hogy e tulajdonságával is számtalan névre rászolgált: kutyadöglesztőfű, kígyóhagyma, gólyabors. El is kerüli a jószág is, merthogy mérgező alkaloidja, a colchicin rájuk is hat, még megszáradva, szénaként is. A kecskék és a juhok kivételesen érzéketlenek e mérgező anyagra, viszont, ha közülük olyannak issza az ember a tejét, mely berágott kikericsből, rá már ismét károsan hat.

Említett hatóanyaga, a colchicin az emberi szervezetre nézve sok káros hatása ellenére újabb kutatások eredményeként, mégiscsak hasznos lehet a gyógyászatban, hiszen brit orvosok nemrégiben kezdték el egy biztatónak ígérkező rák elleni gyógyszer klinikai próbáit.
Mint megtudtuk, az Őszike női névként is előfordul, bár a statisztikák szerint meglehetősen ritkán, és hamarosan (szeptember 23-án) van a napja, hát Isten éltesse e szép nevűeket.

Read more...

2011. szeptember 19., hétfő

Vendégünk Imádkozó Sáska sógor...

Ma végre sikerült összehozni egy személyes találkozót az álcázás és vadászat nagymesterével, az imádkozó sáskával. Régóta nagy a vágyódásom utána, de valószínűleg nem volt bennem elég áhítat, ájtatosság, ezáltal a légyott helyén vagy én nem voltam vagy ő nem, az összeférhetetlenség végett.


Az ájtatos manó, másképpen imádkozó sáska (Mantis religiosa) első pár lába ragadozó fogókészülékké módosult. A 4–6 centiméternyi sárgászöld vagy barna rovar ezeket a lábait általában előre és fölfelé nyújtja, mintha imádkoznék. Ezt látva felidéződhet az imádkozást kísérő kéz-, illetve karmozdulat (innen a megnevezés).

Táplálékuk elsősorban röpképes rovarokból áll, nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó, megfigyelték, hogy a rovarok mellett kisebb gyíkokat, kígyókat, madarakat és apró emlősöket is elfogyaszt. Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad (bár ilyenkor néha az is előfordul, hogy hosszú lábain „hintázni” kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye).

Az érdeklődésemet még a nőstények "nagy férfifaló" híre is fokozta - amely szaporodási és túlélési stratégiájának része csupán és nem valami radikális rovar-feminizmus hozadéka...- ugyanis a nyár végi párosodási akciók sok esetben tragikusan végződnek a hímek számára. A nőstények felfalhatják a hímet párzás után, de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha feje vagy más testrészei már hiányoznak). A frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok).

Az imádkozó sáskához, több babona is fűződött, pl., hogy veszedelmet hoz a többi állatra, ha rátekint vagy, hogy megmutatja a hazafelé vezető utat az eltévedt gyereknek.
Az arab kultúrában azt tartják, hogy az imádkozó sáska testével mindig Mekka felé fordul.

Kínában a sáskákkal gyakran harci játékokat rendeztek, ahol a két harcias nőstény rövid időn belül szétmarcangolta egymást. A kalahári sivatag busmanjai az ájtatos manónak köszönik a tüzet, amelyet a strucctól lopott el.


Kiegészítésképpen ITT egy nagyon jó cikk Markó Bálint tollából.

Read more...

2011. szeptember 17., szombat

Őszapó, a nyeles gombóc

Ki hinné, hogy a címbeli megnevezéssel egy édes, pici madárkát illetnek? Pedig így van: az őszapónak (Aegithalos caudatus) jutott e tréfás név és még jó néhány hasonló. Ilyenképpen, a különböző nyelvjárásokban, nevezik még: hosszúfarkú cinkének, dorongos őszapónak, rudas cinkének, póznafarkú cinegének, póznáscinkének, durungfarkú vagy dorongosfarkú cinegének, egyszerűen hosszúfarkú cinegének, képzeletdúsabban kalánfarkú cinegének, néhol egérmadárnak vagy ösztönfarkúnak is.

Mindezen nevek előtagja a madár 13-15 cm-es hosszának több, mint felét kitevő, 7-9 cm-es farkára utalnak.

A második tagként gyakori cinege, cinke sem véletlen, hiszen a cinegefélékhez hasonlít és régebben rendszertanilag ebbe a családba is sorolták. És bár a rokonság még az újabb kutatások alapján is bizonyos szinten megmaradt, jelenleg az őszapóknak a verébalakúak rendjében már saját – őszapóféléknek nevezett – családjuk van.

További neveket ihletett még hangja is. A barátcinegével közösen viseli például a bába cinke nevet, ami talán a hívóhangjára vezethető vissza, és a kimpics neve is hangutánzó eredetű.
A névadás vonalon még egy pillanatig elidőzve megemlítendő, hogy az őszapó megnevezés is az erdélyi, tiszántúli tájszóból lépett elő tudományos névvé. Magyarázataként Herman Ottót idézzük „feje fehér, nagyon emlékeztet a galambősz apóra, innen (…) van az őszapó (…) neve.”

Gazdag aljnövényzetű, pusztuló vagy elhalt fákkal és bozótos helyekkel tarkított lombos erdőkben és lombelegyes fenyvesekben érzi jól magát. Állandó madarunk lévén, télen a kertbe kihelyezett mogyoróval teli etetőket látogathatja meg, hiszen a rendes táplálékául szolgáló rovarok, lárvák, pókok, peték ugyancsak szűkösen állnak rendelkezésre, így ráfanyalodik a növényi menüre is.

Fészekrakás ügyében az őszapó kiváló építésztehetségről tesz tanúbizonyságot: 1-2 méteres magasságba, sűrű ágak közé, mohából, zuzmóból, háncsból, állatszőrből, pókhálóból építi szokatlan, palack alakú, belülről tollakkal melegen kibélelt fészkét, melyen csak egy szűk bejárónyílást hagy, nagy hidegben pedig még ezt is eltakarja egy-egy nagyobb madártollal. 12 tojásán 13-17 napig kotlik, a fiókák pedig 14-18 naposan repülnek ki.

Nagyon társas madarak: a rugalmas fészekben egymást melegítve, az egész család együtt alszik, együtt röpülnek fától-fáig élelem után kutatva.

A faj Romániában és Magyarországon is törvény által védett.

Read more...

2011. szeptember 11., vasárnap

A teknős ebédje

A nyár végén mintegy a vakáció megkoronázásaként, alkalom adódott egy törökországi utazásra. Az útikönyvek ajánlotta fő építészeti, kulturális, vallási emlékek mellet, minden utunkba kerülő izgő-mozgó lény számbavétele is megtörtént. Így akadtunk rá a mór teknősre (Testudo graeca), egy észak-törökországi városkában.
Nem volt könnyű rálelni a dús növényzettel árnyékolt kertben, ahol épp aktuális déli sziesztájának nyugalmában múlatta az idejét, de mivel a felderítő bizottság kiegészült pár éles látású, a déli napsütés álmosító hatásával mit sem törődő gyerkőccel, a teknősnek esélye sem volt inkognitóban maradni.

Ezután szegény pára kénytelen-kelletlen főszereplője lett egy "fotó-szessönnek",

majd az etetést sem úszta meg, mert a gyerkőcök, a teknős enyhén rosszalló ábrázatját az éhség megnyilvánulásának könyvelték el. Akkor úgy tűnt, hogy a lakoma nincs ellenére, remélhetőleg utána sem feküdte meg a gyomrát az ebéd.

A mór teknős szárazföldi életmódot folytat, száraz, ritkás erdők és homokos területek lakója.
Európában, a Pireneusi-félsziget déli részén, Szicília tengerpartján, Olaszország déli részén, a Balkán keleti részén, ezen kívül Észak-Afrikában és Ázsia délkeleti területein honos. Romániában Dobrudzsában fordul elő, ez az előfordulásának legészakibb határa.


A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, de a farok feletti pajzsa osztatlan, farokcsúcsán nincsenek nagy pikkelyek, combján jól fejlett sarkantyúk vannak. Páncélja 20-22 centiméter.

Mór teknős
Görög teknős

Általában növényevő (gyermekláncfű, lóhere, bogyós-, csonthéjas termések), de állati eredetű táplálékot is megeszi. Októbertől márciusig téli álmot alszik.
Romániában szigorúan védett!

Read more...

2011. szeptember 8., csütörtök

Erdei szín(játszó)tér nagy gyöngyházlepkével

Mielőtt még az ősz beköszöntével teljesen aktualitását veszítené, egy lepkés bejegyzésre is illendőnek tartottuk sort keríteni.
A szín(játszó)tér a málnási vasútátkelő fölött jobbra a dombhátán kerekedő sűrű lombhullató erdő. A befele vezető ösvény, szekérút egyik kedvenc közeli kiruccanási, erdei sétálóhelyünkké avanzsált, miután tavaly először rátértünk. Bár Szentgyörgy nem a legiparibb hangulatú s nem is a legzajosabb városok közé sorolt be, azért az erdőbéli csavargások csöndje, nyugalma még ehhez képest is más világ. A sorompó környéki feltúrt-feldúlt aszfaltútszakasz képe után a poros erdei út látványa – legalábbis napsütésben – barátibb, hívogatóbb. S hogy akár mezítláb is végigporoszkálhatunk rajta, csak emeli az augusztus végi séta örömének fokát.

Rendes fogadóbizottsági tagok az egérészölyvek: a fák közé kanyarodva, már az első néhány lépés után őket hallani, vagy látni őket a magasban keringeni, ami nem meglepő, merthogy otthonosan mozognak az erdőszélen. Legutóbb néhány méternyi közelségből láthattuk, amint majdhogynem orrunk elől, módszeres szárnycsapásokkal emelkedett fel és tűnt el a fák koronái közt. A meglepetés miatt, fotográfiák a felszállást csak tökéletlenül örökítették meg, így ölyvünk elesett a főszereptől ebben a „darabban”.
De folytatva utunkat a napfény és az ágak, levelek árnyjátékában hamarosan újabb jelöltekre bukkanunk: lepkék pillegnek körülöttünk. Hangulatos színkavalkádjukkal azonnal magukra vonják a figyelmet. Játékos röptükkel meglepő magasságokba kalandoztatják el a tekintetet, kecsességükkel elbájolják a nézelődőt. Virágon, levélen és a földön pihennek meg, sokkal több alkalmat kínálva így a fényképeken való szerepeltetésükre. De mert a mesés környezet ellenére is fölöttébb valószínűtlen, hogy fotómodell ambíciókat dédelgetnének, hát hasznára válik a türelmesség az őket lencsevégre kapni vágyóknak is.
Hosszas szemlélés és határozólapozgatás után a színkavalkádból végül a sárgásvörös nagy gyöngyházlepkét (Argynnis paphia) ragadtuk ki. Ő Eurázsia mérsékelt égövi tájain, így nálunk is általánosan elterjedt. Mint nevének előtagja is mutatja, a tarkalepkefélék családjába tartozó gyöngyházlepkék nemének a Kárpát-medencében ő legnagyobb méretű képviselője. Szárnyfesztávolsága 6,5-8 cm.
A gyöngyházlepkék közös jellemzője a hátulsó szárny fonákjának ezüstös, gyöngyházfényű foltozottsága, sávozottsága. A nem tagjaként a nagy gyöngyházlepkéét ezek közül a sávok díszítik. A nőstény a hímnél halványabb színezetű, enyhén barnás vagy zöldesszürke. Mindkettejük szárnyát sötét foltok pöttyözik, vonalkák rajzolják ki.

Erdőszélen, erdei utakon, tisztásokon fordul elő, leginkább bogáncs- és aszatféléket nektárját szívogatva. De nyári orgonás kertekben is üdvözölhetjük látogatását.

Augusztus végi sétánkon éppen csak láthattuk még, hiszen egyetlen nemzedéke júniustól a nyár utolsó hónapjáig röpül.

Read more...

2011. szeptember 6., kedd

Tipp kiránduláshoz: Kolozsvári botanikus kert

Ha utunk a kincses Kolozsváron vezet át, érdemes pár órát megállni a város központjához közel eső botanikus kertben (Republicii/Majális utca 42 szám). Egy zöld sziget a nagy város szívében, amely bármely évszakban látogatható, és számos meglepetést rejteget.
A 14 hektáron elterülő kertben a világ minden földrészéről származó mintegy 10.000 növényfajt láthatunk. Ha már arra járunk, érdemes kényelmes cipőt választani:-) és több időt szánni a kert meglátogatására.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó botanikus kert területén található a Növénytani Intézet, amely magába foglalja a Növénytani Múzeumot és a Növénytani Gyűjteményét.

A hatalmas üvegházak 1960-ban épültek, bennük számos trópusi és szubtrópusi növénnyel találkozhatunk.

Nehéz lenne egy bejegyzésben a sok látnivalót besűríteni, így csak ízelítőként következzen néhány kép:

- japán kert


- üvegházak
amazóniai tündérrózsa (Victoria amazonica)

flamingó (Anthurium sp.)

szarvasagancs páfrány (Platycerium bifurcatum)

kancsóka (Nepenthes sp.)

hibiszkusz

pompás papagájvirág (Strelitzia reginae)

banánfa

- kaktuszerdő
- rózsák minden színben
További hasznos információk még ITT és ITT is találhatók.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP