2011. november 24., csütörtök

Mézgáék a fatörzseken

Enyhe novemberhez volt szerencsénk ezidáig, s bár a korán nyugvó nap röviddé szűkíti a napokat, mégis juthat idő természetjárásra, akár verőfényes délutánokon is. Szentgyörgyhöz közeli erdőjárásra többfelé is lehetőség adódik, ezek közül legutóbb a Zalán fö­lötti aranyló-vöröslő lombhullató erdőt választottuk.

Ennek aljában a felhangzó csaholás után megjelenő kutyák kissé megtorpantottak, de mivel végül letettek arról, hogy uzsonnaként elfogyasszanak, bejutottunk a fák birodalmába. Az őszi erdő színkavalkádja lenyűgöző: a ferdén érkező napsugarakat a sárga és vörös szín számtalan árnyalatában pompázó levelek szűrőjén keresztül barátságosnak, melegnek és mesebelinek érzékeljük. A csönd majdnem zavartalan, csak a talpunk alatt reccsenő faágak, a zörgő avar hallszik. Ritkán magasan köröző egerészölyv vijjog, az énekesmadarak takarékoskodnak dalukkal, vagy a fogyatkozó élelem felkutatása köti le figyelmüket, elnémítva nótázó kedvüket. Egy fatörzsön a lombok színpompájával vetekedve mézga buggyan, a látványt fotó örökíti meg, s ezzel eldőlt a sorsa: bejegyzés-hős lesz e népiesen macskaméznek is nevezett fanedv.

Etimológiáját illetően mézga szavunk szláv jövevényszó: a szerb–horvát "mezga" gyanta, nyirok, növényi nedv, a szlovák "miazga" fagyanta, nyirok, az orosz "mezga" pedig a fatörzs fiatal, lágy részét, pépes zúzalékát jelenti. A magyar szóban az é hang valószínűleg a méz szó hatására nyúlt meg. Első írásos említése 1560-ból való, „nyúlékony, sárgás gumiszerű váladék” jelentéssel. Macskaméz mellett népiesen még facsipának is nevezik, de előbbi sokkal kedvesebb hangzású, elterjedtebb használatú, sok gyerek is – legalábbis vidékünkön – inkább ezt ismeri. A mézgáról pedig meglehet, sokunknak a népszerű rajzfilm, a Mézga család jut előbb eszébe.
Nos, a szót ismerhetjük, de magáról az anyagról, annak szerepéről a növények életében érdemes néhány dolgot megtudni.

A mézgásodás leggyakrabban szilvafán, cseresznyefán, meggyfán, barackfán figyelhető meg. Többnyire sebzés, baktérium, vírusfertőzés váltja ki, de oka lényegében összetett élettani folyamatok eredménye, és biológiai jelentősége a sebelzárás. Tehát a gyümölcsöskertekre kell fokozott figyelmet fordítani. Kezelésképpen csonthéjas gyümölcsfáinkról a mézgás gócot az egészséges részig el kell távolítani, majd ecetes oldattal bekenni, aztán méhviasszal lezárni.
A mézga bonyolult felépítésű, vízben duzzadó, alkoholban nem oldódó, ragacsos poliszacharid tartalmú, levegőn többé-kevésbé megszilárduló, áttetsző, sárgás-vöröses-barnás amorf anyag. A sejtfalakban levő cellulóz, hemicellulóz enzimes hidrolízisével jön létre. Iparilag ragasztó, festék, tus, kenőcs készítésére használják fel.

Read more...

2011. november 20., vasárnap

Kilakoltatott erdei fülesbaglyok

Az elmúlt évekhez hasonlóan a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén is megszervezte a telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számlálását. Eddig is igyekeztünk az általunk ismert uzoni bagolyfa lakóit számba venni és az adatokat elküldeni a központnak, ezért nem volt kérdés, hogy az idei akcióhoz is csatlakozunk.
A mai nap azonban nem volt egy kicsit sem természetbe csalogatós... a táj kegyetlen szürkesége (sehol egy kedves szín, amibe a lélek belekapaszkodhat, hogy melegedjen, ha már a nagykabát nem elég), a csontig hatoló novemberi hideg még a szoba melegéből is önkéntelenül borzongatós, nemhogy bármi természetjárásra csábítson. De, mint kiderült ma volt a novemberi szinkron-felmérő periódus utolsó napja, ezért a korrektség kedvéért nagykabát elő, autóba be és irány Uzon.
A meglepetés csak ezután következett; megbizonyosodtunk, hogy jó helyen járunk, az utca stimmelt, a házszám is, csak az nem volt ott, amiért jöttünk... a bagolyfa.
Mint kiderült az új tulajdonos jónak látta, nem tudni mi célból, a több éve telelőhelynek használt baglyos fenyőfákat is kivágni a tatarozó munkálatok mellett.



Ezek után kicsit körülnéztünk hátha áttelepedtek valami más fára. Végül a szemközti udvar almafáján találtunk pár madarat hosszas szemmeregetés után (egyáltalán nem könnyű észrevenni őket olyan tökélyre fejlesztették mimikrijüket), de a helyiek szerint ezek talán eddig is ezt a fát lakták.


Abban reménykedhetünk, hogy bagolyfa igazi lakói találnak maguknak egy olyan fát, amely egy madárbarát ember kertjében áll és a környéke nem szorul tatarozásra...

Végezetül egy feladvány: Hány erdei fülesbagoly a lakója a fenti fotón szereplő almafának? szemmeregetésre felkészülni... rajt! (a fotóra klikkelve nagyítható) a megfejtést egy megjegyzésbe várjuk. :)

Read more...

2011. november 15., kedd

Séta az árkosi dendrológiai parkban

Néha karnyújtásnyira tőlünk igazi természeti csodák, érdekességek vannak, és alig van időnk ezeket észrevenni. Az árkosi dendrológiai park a Szentkereszti kastély körül terül el (kb. 8 hektáron). Az ültetések a XIX. század második felében kezdődtek el párhuzamosan a kastély építésével. A fajok nagy részét Ausztriából hozták. Kovács Sándor biológus 1984-ben 100 hazai, illetve egzotikus fa- és cserje fajt említ meg, 2010-ben Kisgyörgy Blanka biológus I. fokozati szakdolgozatában 49 fajt ír le.

Az árkosi gimnazistákkal rendszeresen évente ellátogatunk a kastély udvarára, és megpróbálunk minél több fajjal megismerkedni. A mai nap is ezt tettük, csak ma kicsit más volt, hisz minden osztály örökbe fogadott egy fát. A választás mondhatni nem volt nehéz, hisz az előzetes séták során már mindenkinek volt kedvence. Az örökbefogadott fák listája:

V. - tulipánfa
VI. - közönséges szivarfa
VII. - nagyvirágú magnólia
VIII. - vérbükk

Az oklevelek átvétele után ígéretet tettünk, hogy legalább évszakonként egyszer meglátogatjuk őket :-)

Következzen ízelítőnek néhány fotó:

őszlik az árkosi parkban is

hullnak a falevelek, landolnak a sétányokon vagy épp a befagyott tavon

tiszafa (Taxus baccata) és termése

nehézszagú boróka (Juniperus sabina)

közönséges szivarfa (Catalpa bignonioides)

duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii)

nagyvirágú magnólia (Magnolia sp.)

kívánság teljesítő tavacska

fekete dió (Juglans nigra) termése, melyből gyűjtöttünk bőven

novemberi hóharmatban didergő

fagyos avar között rejtőző bánáti sáfrány (Crocus banaticus)

Read more...

2011. november 13., vasárnap

Novemberi barangolás a Rétyi Nyírben

Bármely évszakban látogattunk is el a Rétyi Nyírbe a szépségélmény garantált volt. Legyen az februári tavaszkereső barangolás, a kora tavaszi, ébredős természet őzcsapatok, madarak, apró virágú növények formájában felvonul, hogy nyugalom, nincs már soká a meleg és a nyár... vagy nyári séta, a természet számbavétele a tűző napon, mert hűsölést kínál a nyírfák és égerfák lombja, ha számba vettük a gyurgyalagokat, gébicseket, és a vizes foltok fölött cikázó szitakötő nemzetséget... és az ősz, a formák, a színek és fények gyönyörű egymásra találása...

Erdőjáró vagy és ismered titkait, szabályait, lényegét az erdőnek, de a Nyír az más, itt akarva-akaratlan keresed a mesevilág szereplőit, itt őrt állnak fehér törzsükkel a hórihorgas nyírfaóriások, és elmenni mellettük nem lehet csak ha megbizonyosodtál, hogy elkápráztattak.

nyír-páros

szajkó az ágak sűrűjében

ívelt nyírek

citromlepke

És mindezt még kiegészítik Orbán Balázs szavaival élve: "Semlyékes, zsombékos égeresek vízinövényekkel és állatközösséget dajkáló tavakkal, tavirózsákkal, félénk vízimadarakkal."


természetes nyugágy

A tavak nagy részét kiszáradva találtuk, nem fogadtak a növények sem virágzó pompában, és vízimadarak közül is csak a mesterséges, nagy tó tükrén békésen himbálózó, tőkésréce csapatok képviseltették magukat. Elégedetlenkedni mégsem fogunk, mert ez a késő őszi Nyír és azt kaptuk amit kerestünk...

Read more...

2011. november 9., szerda

Kéreglakó fakúszó

Jó ideje rendszeresen a mikóújfalusi forráshoz járunk borvízért. Ebben nem csak az a jó, hogy a városi vezetékes víznél egészségesebb folyadékhoz juttatjuk szervezetünket, hanem az, hogy a forrás környéke madármegfigyelésekre is alkalmat ad. A tenyérnyi rét, kis bozótos, talpalatnyi nádas, szemben félig-meddig felhagyott kőbánya sokféle madárnak szolgál élőhelyül. Ott folyik el az Olt is, melynek fűzfák szegélyezte partja szintén ideális otthon jó néhány madárfaj számára. Így, a hasznosat a kellemessel összekötve, ásványvíz mellett – sikeres kiruccanás esetén – madárfotókkal gazdagodva térünk haza útjainkról.

Nem volt ez másként november eleji kirándulásunkkor sem. Az évnek ebben a szakában, az amúgy szomorúnak ható lombfogyás előnye, hogy kevésbé tudnak elrejtőzni a madarak :) Egy rövid séta és valamivel hosszabb, türelmes várakozás az Olt partján különféle cinegék, parányi ökörszemek, harsányzöld küllő és egy fakusz megpillantására, megfigyelésére volt elegendő. Mivel ez utóbbit most láttam először, hazaérve szakkönyvek forgatásába kezdtem alaposabb megismerése céljából.

Nos, az első akadályba hamar beleütköztem, mert ebből, a fakuszfélék családjába tartózó énekesmadárból a régióban két faj is él, melyeket – mit ad Isten – nehéz megkülönböztetni egymástól. Ugyan élőhelyük eltérő, és néhány határozókulcsként szolgáló külső jegyüket felsorolja a szakirodalom, de csak hangjuk alapján különböztethetőek meg elégséges bizonyossággal. Fotózott példányunknak persze esze ágában sem volt megmukkanni, így a két faj együttesen kerül most bemutatásra.

Egyikük a hegyi fakusz, másik a rövidkarmú fakusz. Mindkettő állandó fészkelő faj, előbbi élőhelye a magasabban lévő tűlevelűekkel elegyes lombhullató erdők, utóbbié az alacsonyabban húzódó lombhullatók. Gyakorinak mondhatóak, de csendes, nem feltűnő madarak lévén mégsem sűrűn láthatóak. Hasuk fehér, piszkosfehér, hátoldaluk barnás, fakéregszerűen mintás. A hegyi fakusz picivel nagyobb, 12,5–14 cm, a rövidkarmú pedig 12–13,5 cm hosszú.

Táplálékul kisebb pókokat, rovarokat, hernyókat fogyasztanak, melyeket a fa törzsén körkörösen felkúszva, hegyes, enyhén lefele hajló csőrükkel szedegetnek ki a kéreg repedéseiből. Nevüket is erről a jellegzetes, rángatózó felfele tartó mozgásukról kapták. A népnyelv ugyanezt a nevet a fakopáncsokra is alkalmazza, amelyekre a fakusz még a fatörzseken támasztékul szolgáló merev farktollaival hasonlít is. Fészküket a fakéreg alatti repedésekbe építik. Ide rakja 6–7 tojását a tojó, melyekből 15–16 napi kotlás után kelnek ki a további 16 nap múlva röpképes fiókák.

Romániában egyik fakusz faj sem védett, Magyarországon viszont mindkettő az.

Read more...

2011. november 4., péntek

Rozsdafarkú, a váratlan osztály vendég

Szokásos iskolai napnak indult az elmúlt hét pénteki napja is, sürgött-nyüzsgött mindenki, míg egyszer csak loholó gyereksereg törte meg a megszokott szüneti háttérzajt:

- "Tessék jönni! Madarat fogtunk!"

Nagy szemeket meresztettem rájuk, nem igazán értettem mi is történt/történik.

- "Madár repült be az osztályba, s nem találta a kifele vezető utat, így megfogtuk!" -lihegték kórusban a hetedikesek

Közben mindenki szeme egy összefogott kézre irányult, melyből félénk kis szemek néztek ránk.

Valaki a tömegből eligazított: "Ez egy rozsdafarkú."

Mosolyova bólintottam rá: "Igen, ez egy házi rozsdafarkú." Párperces rögtönzött madárismertető után gyorsan már az udvaron voltunk, és repíteni készültünk vissza a vendégünket a szabadba, mikor aggódva valaki megállított: "Nem készül fotó?" - aztán gyors fotózás következett, és repült is.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP