2012. augusztus 26., vasárnap

"Szállunk a Nyárból..."

Szép vagy, szép vagy... de augusztusban még semmiképpen sem szebb a Napnál.



Idei első őszi kikericseinkre Uzonkafürdő környékén bukkantunk, s bár látványuk megkapó, minket -  a nyár szerelmeseiként - nem ragadhatott teljesen magával.

Read more...

2012. augusztus 24., péntek

Miért a mi madarunk a fenyőszajkó?

Katrosában augusztusban nagy a nyüzsgés: Székölykök Gyermekfesztivál, harcművészeti edzőtáborok, népzene tábor – szóval minden téren zajlik az élet. Ezek egyikének kapcsán jártunk hétvégén erre, mikor egy rövid erdőalji séta nem várt meglepetéssel szolgált ’madárügyben’.
Az időjárás éppen akkor fordult a kánikulából tűrhetőbe, úgyhogy könnyebben kaptathattunk fel a domboldalon, melynek erdőszegélyezte szélén éktelen rikácsolással fogadtak a szajkók. Nos, ez nem különösképpen szokatlan, mivel a szajkók se nem ritkák mifelénk, se nem csendes madarak. Azám, de egyikőjük, nem a mátyásmadár néven is jól ismert, kékes szárnymintázatú „hétköznapi” szajkó volt, hanem a varjúfélék családjának egy ritkább tagja, a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes).


Élőhelyét tekintve, nem különleges katrosai megjelenése, hiszen, amint neve is sugallja, a fenyvesek magasságában érzi otthon magát leginkább, bár néha lennebb is kóborol. Nevének kapcsán mindenképpen megemlítendő, hogy a magyar tudományos név, a fenyőszajkó, bizony háromszéki eredetű: ezzel a névvel a mi elődeink illették, s a székely nyelvjárási név lépett elő ilyetén rangra, ’legyőzve’ a korábban használatos ’magtörő’ elnevezést. Így válaszolódik meg a címbeli kérdésünk is. Meg hát mienk, azért is, mert Romániában inkább csak a Kárpátok fenyveseiben él, de ott elég nagy számban ahhoz, hogy a 160-420 ezer párra tehető európai fészkelő állomány nagy részét – Svájccal és Oroszországgal egyetemben – az itteni tegye ki.

Katrosai fenyőszajkónk, mintha csak a névadás helyességét kívánná igazolni, egy fenyőágra telepedett, és már csak a Napnak kellett könyörögni, hogy megvillantsa arcát az egyre gomolygó felhők közül, alkalmat adva csokoládébarna madarunk megörökítésére. Mert, igen, a fenyőszajkó tollazata szép csokoládészínű, igaz sokkal inkább feltűnő az ezt tarkító fehér pöttyözés. Szárnyai és sapkája sötétebbek, farka töve szintén rikítóan fehér.

Csőre magevőhöz méltón erős; kedvenc táplálékai a mogyoró, a cirbolyafenyő magja, de más dióféléket, bogyókat, sőt, ha a szükség úgy hozza, rovarokat is fogyaszt. A magvakból több tízezret is elrejthet télire, amivel aztán az adott növény elterjesztéséhez is hozzájárul. Magfogyasztó magatartására utal a latin neve is (Nucifraga caryocatactes), de magyar népi neveit (magtörő, mogyoró szajkó, mogyorótörő szajkó) is így kapta, és angolul is diótörőnek (nutckracker) hívják. Román (gaița de munte) és német (Tannenhäher) nevei élőhelyére utalnak.
A fenyőszajkó Romániában és Magyarországon is védett faj és nálunk a varjúfélék családjából rajta kívül még csak a holló érdemelt ki ilyen státuszt.

Read more...

2012. augusztus 17., péntek

Vörösbegy fióka

Vörösbegyék (Erithacus rubecula) is szapora kis madarak: két fészekaljnyi fiókát is felnevelnek egy évben. Sőt néha kakukkfiókákat is, hiszen ők az egyik kedvenc gazdái e költésparazitának.
Az alábbi sorozat Katrosában készült és egy, rendszerint június-júliusban költött, második fészekaljból származó szeretnivalóan pufók fióka életének néhány pillantát örökíti meg.

mélázás

figyelem

betojás

legénykedés

lakomázás

szieszta

Read more...

2012. augusztus 10., péntek

Szomorú találkozás a kék vércsével

Nem ritka látvány az autók által elütött madár az úttesten... ilyenkor sehogy sem fér a fejemben, hogy ezek a legtöbb esetben levegő virtuózok, hogyan kerülhetnek az elporozó járművek útjába, mi lehet az a körülmény, ami összezavarja a tájékozódást és a nagyszerű reflexeket. Szomorú a gondolat, szomorú a látvány, ezért legtöbbször csak hátrahagyjuk őket, a tegnap azonban sikeres tolatás, autók közötti szlalomozás után szemügyre vétetett, Ő.
Ő, a kék vércse, fiatal és hím, első találkozás, igaz, hogy a kevésbé szerencsés találkozás, de a megyénkben a faj jelenlétét illetően értékes adat.  
Már csak azért is, mert mint megtudtuk Daróczi Szilárd ragadozómadár- szakértőtől ezek a fiatal, idei madarak nem igazán kalandoznak el messzire a költőhelytől, ezért joggal lehet feltételezni, hogy a közelben előfordulhat néhány költőpár.
Környékünkön, Botfaluban  (Bod) jeleztek néhány költőpárt, de az előfordulás itt is csak alkalmi jellegű. 



A kék vércse (Falco vespertinus)  Románia egyetlen telepesen fészkelő ragadozómadara. Nem épít fészket telepei ezért csak a vetésivarjú-kolóniákban tudnak kialakulni. Romániai állománya az utóbbi húsz évben csökkenő tendenciát mutatott, ez jelentős részben az emberi tevékenység számlájára írható. Az intenzív mezőgazdálkodás és a hagyományos területkezelések (pl. legeltetés) visszaszorítása miatt a kék vércsék fokozatosan elvesztik élőhelyeiket. Ugyanakkor a közúti balesetek, áramütések is bőségesen hozzájárultak az egyedszámcsökkenéshez


A kék vércsét az Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a vörös listás fajok közé sorolja, státusa mérsékelten veszélyeztetett. Romániában törvény által szigorúan védett madár.


Köszönet a faj mibenlétének kiderítésében nyújtott segítségért Daróczi J. Szilárdnak.
További érdekes infók a madárról ITT.

Read more...

2012. augusztus 8., szerda

Szártalan bábakalács a Gyimesekben


A Gyimesek meredek hegyoldalait járva találtunk rá a vidék egyik jellegzetes növényére, a szártalan bábakalácsra (Carlina acaulis). Mintha ezüstfoltos zöld szőnyegen sétáltunk volna a kerítésekben bővelkedő hegyoldalakon.


A szártalan bábakalács elsősorban hegyoldalakon, hegyi réteken előforduló, az őszirózsafélék családjába tartozó faj.  Mire a növény virágozni kezd, a belső fellevelek már elhalnak, így ezüstfehér színben csillognak a napsütésben. 


Egyes vidékeken "barométergyökérnek" vagy "időjárásbogáncsnak" is nevezik. A növény felleveleinek mozgásából megjósolható, hogy nedves vagy száraz idő lesz, hisz nedvesség hatására a virágok összehúzódnak, míg száraz időben kibontakoznak.
A lovak nyakába is kötötték, mert úgy tartották, hogy elmulasztja a fáradságot. A népi gyógyászatban külsőleg sebek és bőrbántalmak gyógyítására használták.

Read more...

2012. augusztus 6., hétfő

Bálványos

„Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni…” szól a gyermekdaldal, azért múlt pénteken nem szappankészítésre, vagy mosásra adtuk a fejünket, hanem felkerekedtünk Bálványosra. Forró nyári napot árnyas erdőben eltölteni, természetbeni élményeket szerezni, és legendás helyeken járva kicsit történelmünkbe is bepillantani. Tájainkon sokfelé adódik ilyen összetett, élménygazdag időtöltésre lehetőség, ezek közül egyik legismertebb a Báványosvár és környéke.


Kovászna megye északi határán fekvő terület meglátogatására hívogat a Bálványosvár látványa és legendája, az értékes, Natura 2000-es besorolású természeti élőhelyek és azok változatos élővilága. Ami azonban visszafogó tényezőként hat az ide kirándulni vágyókra, az helyet megközelítő út rossz minősége, melyen aznap éppen javítgattak is, és mely mindenképpen meg is érdemli a jobbítást, hiszen a megfelelő infrastruktúra alapértelmezett követelmény, ha egy táj turisztikai értékét „kihasználni” kívánjuk. Mindenestre, azért az országból is és Magyarországról is voltak ottjártunkkor turisták.

A Bálványosvárhoz egy kék sávval jelzett túraösvényen lehet feljutni, mely ösvény ugyan nem hosszú, de az erdőben vezető szakasza jócskán emelkedő, vegyünk hát mély szusszot nekiinduláskor. És a vékonykán csordogáló Ibolya borvízforrásból is kortyoljunk néhányat, finom, felüdítő íze egy darabon elkísér majd.


A kaptató fáradalmait amúgy rögtön elfeledjük, mihelyst a várromok közé felérkezve körülpillantunk az elterülő tájon és azt is azonnal értjük, hogy, a szájhagyomány szerint, óriások és tündérek építette vár nem hiába épült épp erre a helyre. Gyönyörű az erdős hegy- és domboldalak hullámzó látványa. A romok közt egy magyar-román-angol nyelvű ismertetőtábláról tudhatjuk meg történetét és leírását.

Akik mélyebben érdeklődnek a vár iránt azok Jókai Mór Bálványosvár regényét, ha eddig nem tették meg, olvassák el, Orbán Balázs Székelyföld leírását és Kisgyörgy Zoltánnak a nemrégiben kiadott Háromszéki vártura kalauz című könyvét is lapozzák fel. Hogy természeti szempontból is jelentős, érdekes terület ez, mi sem mutatja jobban, mint hogy Csomád-Bálványos megnevezéssel része a Natura 2000-es természetvédelmi hálózatnak. Az ebbe való besorolást olyan itt élő növények és állatok miatt nyerte el, mint például a szibériai hamuvirág, a kárpáti gőte, a tarajos gőte, a sárgahasú unka, a siketfajd, a császármadár, a medve, a farkas vagy a hiúz.

Ha a vidéken járunk, a Büdös-barlangot, a Buffogó-lápot, az Apor-fürdőt és a Gyógyvizeket is ejtsük útba.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP