2011. július 31., vasárnap

Az erdő arcai

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett..." (Wass Albert)









Read more...

2011. július 24., vasárnap

Teleki-virág

Ebben a felhőktől, esőtől és széltől terhes időben jól esik visszagondolni az elmúlt napok aranyló melegségére. Ezek egyikén kerekedtünk fel Uzonkafürdőre egy kis úszkálásra, napfürdőzésre és természetesen élővilág-szemlére.
Előbbiekre a fürdőhely kis strandján kerítettünk sort, majd bátorságát összeszedve még a majdhogynem jéghideg borvízes medencében is csobbant egyikünk, másikunk csak lábait lógázta meg benne, volt, aki csak flakonba gyűjtött a közeli forrás borvízéből vagy simán csak fotózta az eseményeket.
Az élővilág-szemle - ami ez esetben sem alapos, sem kimerítő nem volt - eredménye a teleki-virág (Telekia speciosa) megörökítése volt.



Az őszirózsafélék családjába tartozik, akár két méter magasra is megnő és vidékünk vízpartjainak gyakori, szemvidámító színfoltja. Magyarországon viszont a Bükk hegységben maradtak fenn kisebb állományai.

Johann Christian Baumgarten erdélyi flórakutató ismerte fel, hogy egy önálló nemzetségbe tartozik, és ő nevezte el gróf Teleki Sámuel erdélyi kancelláról.


Különféle rovarok nagy számban látogatják; ezek közül egyik legszebb látványt a fészkes virágzaton kecsesen pillegő lepkék nyújtják.

Read more...

2011. július 19., kedd

Fióka szemle

Júliusi hőségben rövid Kis-Küküllő menti látogatásunk során kedves vándormadaraink kelepelése, ficsergése tette szebbé a tájat.

A fehér gólya fiókák lassan-lassan kinövik a fészküket, a szorgalmas szülők alig győzik ellátni az éhes szájakat.

Dróton ücsörgő füsti fecskék zajos ficsergése,
tollászkodása,
repülni tanulása meg-megállítja a rohanó, fáradt embereket pár pillanatra s néhány mozdulattal el is kápráztatják őket a nagy hőségben,


jobb oldali tollászkodás

bal oldali tollászkodás

egyedül

alulnézet

közben feltűnik egy molnárfecske fióka is a közelben,


fotósorozat is elkészül, aztán folytatódhat a nap/a nyár tovább.

Read more...

2011. július 16., szombat

Daloló vörösbegy

Legkorábbról, 1590-ből adatolható neve a csipkemadár, mellyel a kis poszátával és rozsdás csukkal együtt illették, részben begyének az érett csipkebogyóhoz hasonló színe miatt, részben mert csipkebokorban is fészkelt. További megnevezései is leginkább melltollazatának színére utalnak veresbegyű dalár, veres begyű billegető, vérpinty, sármályú, aranybegy, sárgabögyike, kivéve a csacsogó, melyet hangja ihletett.

A vörösbegy (Erithacus rubecula) a madarak osztályának, a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Kedveli az erdőket, parkokat, kerteket, majdnem mindig sűrű aljnövényzetben költ.

Általában néhány évet él, de a legidősebb elérte a 13. évét. Rovarokat, férgeket, bogyókat, magvakat fogyaszt.

A skandináviai, a kelet- és közép-európai populációk télre Nyugat-Európába vagy a Földközi-tenger vidékére vonulnak. A tojók gyakran vonulnak hosszabb távra, mint a hímek. A romániai populációk vonulnak, nagyon kevés telel át.


Hazánkban mindenhol gyakori fészkelő faj, 1,850,000-2,670,000 pár költ Romániában.
Hívóhangja rövid, kemény "cett", amikor ideges akkor hosszan cettereg: "cett-ett-ett...". Éneke: néhány magas, elnyújtott vékony hanggal kezdődik, majd mélyül, gyorsul, remegve izgatott és gyöngyöző, tiszta, éles.

Read more...

2011. július 12., kedd

Igazi színfolt a sárga billegető

Egy valódi július alapszínével, a napsárgával remekül harmonizálónak találtuk a sárga billegetőt (Motacilla flava), így ő lett a kiválasztottja e bemutatónak. S mert az utóbbi, lassan két hét méltatlan volt egy igazi Szent Jakab havához a napsütés melegségét és aranylását tekintve, hát viruljon bár ezen billegetőféle tollazata, ami nevéhez illően aranysárga.
A nálunk gyakran előforduló barázdabillegető, a ritkább hegyi társával és a világ más tájain előforduló fajtákkal a billegetőfélék családjának Motacilla nemébe tartozik. A sárga billegető a két másik említett fajhoz képest a legkevésbé nyújtott alakú, hiszen farka – melynek billegetése e fajok látványos produkciója – mindkettőénél rövidebb. Földrajzi változatossága rendkívül nagy, és az alfajok is meglehetősen sokfélék; egyik romániai alfaj a dombrowski.


Én ugyan oda sem pillantok...

Hosszúsága 15–17 cm, tömege 14–22 gramm, szárnyfesztávolsága 23–27 cm. Az énekesmadaraknál megszokott módon, a sárga billegető esetében is a tojó fakóbb a feltűnő színezetű hímnél. Ennek alteste aranysárga, a dolmánya és a háta szürkészöld vagy szürkésbarna, alig észrevehető olíva árnyalattal. Lába fekete, szárnya barnásszürke, vékony halványsárga vagy piszkosfehér szárnycsíkokkal. A különböző alfajok hímjei eltérő megjelenésűek; az Európa nagy részén és nálunk is költő sárga billegető feje kékesszürke. További jellemzője feltűnő fehér szemöldöksávja, a sötétszürke pofa, a sárga torok közti fehér bajuszsávja és a szem alatti apró fehér folt.


Ááá, a 'gyurgyalagoknak' készül a fotó
Az mindjárt más. Kezdem is a produkciót: farokbillentés fölfele...

Az egyik legegyszerűbbnek számító, általában két reszelős hangból álló énekét gyakran alacsony oszlopok, bokrok tetejéről, drótkerítésekről hallatja. Leggyakrabban vizenyős legelők, mocsárrétek, víz közelében fordul elő, így nem meglepő, hogy magunk is az Olt Kilyén melletti szakaszán láttuk. Amúgy is szereti juhok, marhák által rövidre legelt füves helyeket. Másik sárga billegetős helyszínünk a Rétyi Nyír és a szentivánlaborfalvi tavak védett területének Uzon mögé eső része, ahol az illusztrációul szolgáló fotóhoz állt modellt a mocsári nősziromszáron egy nyugis hím. Nos, ilyen területek fűcsomóiba, kis mélyedéseibe építi a tojó a tollakkal, fűszállal, szőrrel bélelt, 4–6 tojást tartalmazó fészket. A fiókák 11–13 napra kelnek ki, és 16 naposan röpképesek, de már ezelőtt néhány nappal elhagyják a fészket.

Jellegzetes táplálkozása miatt is a legelőkhöz kötődik: a legelő állatok közt csapatosan szaladgálva szedi, kapkodja össze – akár röppenő-ugrón a levegőben is – a felzavart sáskákat, lepkéket és más rovarokat. Juhok hátán billegve is látható rovarokat csippentgetve.


... farokbillentés lefele. Ebben profi vagyok :)

Hosszú távú vonuló, március–áprilisban érkezik afrikai útjáról. Neve különösebb magyarázatra nem szorul: jellemző színe és jellegzetes farokmozgása a névadás alapja. További érdekes nevei: sárga bilcsirta (a billegető és a pacsirta szavak összevonásából), közönséges sárga billegény, sárgabegy, sárgyóka. Magyarországon védett; Romániában pedig nem csak a sárga, de a Motacilla nembe tartozó mindenik faj szigorúan védett.

Read more...

2011. július 9., szombat

A szalamandra élete

Az elmúlt héten hosszában-széltében jártuk a Csomád-Bálványos erdőségeit, bizonyos Natura 2000es projektnek eleget téve. A táj a nehézségeivel, vadságával együtt lenyűgöző: átlátható, magas szálfás bükkösök, a medvegyanús bozótosok, a nyírfás- nyárfás foltok, a mesevilágba illő gyepek, a medvebarlangos sziklás lankások, a sok ritka fajnak otthont adó lápvidék teszi változatossá, az egyébként országútról egyneműnek ható erdőségeket.
Egy-egy meredek oldalt megmászva le-le lehet hagyni a mindennapi gondok nagy részét a lejtőn, s ha ez még értékes találkozásokkal is kiegészül az állat- növényvilág képviselőivel akkor nem kérdés, hogy a fáradtság ellenére is miért érzi magát az ember kiteljesedettnek, a napot meg kereknek.

Egyik napunk útvonalán érintettük a szalamandrás helyet, a nagy sziklákkal tarkított lejtőn egyre másra botlottunk bele ebbe a sok mendemondának tárgyát képező kétéltűbe.
Egykoron borzalmas, félelmetes állat hírében állt. A római törvénykönyvek méregkeverőknek nyilvánították, és halálra ítélték azt, aki embertársának a szalamandra valamelyik részét beadta.
Arisztotelész (i.e. 384-322) szerint, a szalamandra szereti a tüzet, de a tűz nem szereti a szalamandrát. Ha véletlenül beesne a lángok közé, a tűz azonnal elalszik.

Plinius (23-79) római természettudós szerint kizárólag a tűzben él, ami egyáltalán nem esik a nehezére, mivel a teste rendkívül hideg, így aztán a legforróbb lángokat is csak kellemesen langyosnak érzi. Ezekkel a hiedelmekkel függ össze a megnevezése a különböző nyelvekben: Angol: Fire Salamander, Német: Feuersalamander, tűz szalamandra.

A foltos szalamandra ( Salamandra salamandra) valódi életéről meg meséljen alább ez a kis videó.


szólj hozzá: A szalamandra élete

Read more...

2011. július 2., szombat

Én is tücsök vagyok, én is muzsikálok

Ennyi szép hely és szépség után, lássunk egy "szörnyeteget". A mifelénk leginkább csak lótetűnek nevezett rovar becsületes neve - lótücsök - már valamivel kedvesebb, hiszen a tücskök - hiába La Fontaine negatív propagandája :)) - nyár esti ciripelésükkel mégis belopták az emberi szívekbe magukat.

Erősen a talajbéli életmódhoz alkalmazkodott: hatalmas ásólábaival naponta akár testhosszának 60-80-szorosát kitevő ujjnyi járatokat fúr. A tudományos neve - Gryllotalpa gryllotalpa - is erre az életmódra utal, hiszen vakondtücsköt jelent.

Viszont ezért is annyira ellenszenves kertészeknek, mezőgazdászoknak, hiszen járatait fúrva kitúrja a kis palántákat, elvágja, elrágja azok gyökereit. Ám táplálékul csak szárazság idején fogyaszt növényeket; amúgy földigiliszták, drótférgek, csigák, cserebogárpajorok és más lárvák képezik táplálékát.

E hengeres testű, bársonyos kitinszőrű faj, azonban nem csak 'áskálódik', repülni is tud: enyhe júniusi estéken, a párosodásuk idején, a hímek akár 4-8 méter magasba is fölszállnak. Ugyancsak a hímek, és szintén nászidőszakban a klasszikus tücsökszerepnek megfelelően kellemes cirpelést is hallatnak földalatti nászkamrájukból.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP