2010. április 24., szombat

Zöld levelibéka (Hyla arborea)

A múlt hétvégén a sok csodaszép madáron kívül egy másik rendszertani kategória izgalmas képviselője is az utunkba került, a zöld levelibéka.
Kis filigrán formájával és üde tavaszi színével úgy gondoltuk megérdemel egy külön bejegyzést.


A zöld levelibéka a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák rendjébe és a levelibékafélék családjába tartozó faj.

Kis termetű béka, színe legtöbbször zöld, de a környezettől vagy hangulattól függően barnásra , sárgásra változhat (homokromia). A bőr felül sima, hasoldal szemcsés. A hím torkán sárgásbarnás torokzacskó van.


A lábujjak végén tapadókorong van, mely a sima felületeken a megkapaszkodást segíti elő. Már figyeltek meg levelibékákat melyek rovarok után vetve magukat akár egyetlen ujjukkal is képesek megtapadni és felkapaszkodni egy másik levélre. Ennek az érdekes szerkezetnek a felépítéséről és élettani sajátosságairól ITT lehet olvasni.

Fotó forrás: a fent említett cikk

Főként éjszaka tevékeny, napközben a leveleken, nádszálakon sütkérezik. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemző, a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi időjárásjóslás szerint ilyenkor esőt jeleznek. Az alábbi Sos Tibor készítette videón hallgatható a hím béka hangja.




A nőstények 150–300 petét tartalmazó petecsomóit napsütötte sekély vizekbe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek.

Az apró, mindössze 1 cm-es békácskák 3–4 hónappal később hagyják el a vizet.
A zöld levelibéka hazánkban védett.

3 megjegyzés:

Ari,  2010. április 24. 12:52  

Nagyon tetszik, élőben én meg nem is láttam.

Wyrusch 2010. április 27. 11:55  

A békák közül ez az egyetlen fajta, amelyiktől nem kapok sokkot, ha hirtelen meglátom.
Ha a kertben dolgozom, és a földből véletlenül kifordítok egy nagy felfúvalkodott brekkencset, rögtön eldobok mindent, és rohanok, amerre látok. Korábban semmi bajom nem volt velük, aztán párszor a tesóm megijesztett, ha láttunk egy békát (visított egy nagyot és kiáltott, hogy "Vigyázz, ott egy béka!") Én ugrottam, ő pedig kinevetett. Azóta pedig rögzült ez a reakció nálam. Azt hiszem ez jó példája a kondicionált félelemnek, ami ezekkel az egyébként hasznos kis jószágokkal szemben kialakult nálam. Sajnos.

Gyurgyalagok 2010. április 27. 20:55  

Érdekes a legtöbb ember averziója a békák iránt, nem tudom mi táplálhatja ezt, mert tul.képp gyerekkori meséinkben sem igazi gonoszok, vagy talán a boszorkánykonyhák alapanyagaiként maradtak meg tudatunkban és innen az iszonyat? pedig igazán hasznos kis lények... ez a kis leveli meg tényleg képes belopni magát a szívtájékra :)

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP