1777 méter magasban: Lakóca-túrán

Már rég jött a hír, hogy PRO NATURA turisztikai találkozót szerveznek iskolásoknak Kommandón (Komandón), hisz 30 éve indult a mozgalom, melyre szeretettel várják a "gyurgyalagok" csapatot is. A találkozó egyik fő célja a Lakóca-csúcs meghódítása volt. A blogunk életében nagy esemény, hisz ez az első közös, nagyobb túra amióta megszületett a kis csapatunk :-)

Már pénteken megérkeztünk az 1017 m magasban, a Nagy-Bászka partján elhelyezkedő településre. Kovásznáról 20 km hosszú földút vezet a faluba, melyet a május elején lehullott nagy mennyiségű hó nagyon megrongált, de még járható állapotban van. Kommandó jellegzetes alhavasi, fakitermelő, rég működött ipartelep képét mutatja. A település mai nevét az egykori határőrségről kapta, mert az akkori országhatár közelében határőrző állomás (ún. Grenzkommando) állott. A falu egyik jellegzetessége a keskeny nyomtávú ipari vasút, melynek nagy részét mára már felszedték. Késő estérére a megye több településének iskoláiból megérkeztek a csapatok, és egy jókora tábortűz mellett folytatódott az este.

A szombat kora reggeli, sípszós ébresztő után mindenki készülődött a nagy túrára. Kisbuszokba tömörülve a Nagy-Bászka mentén haladva elértük az Ölvesnek nevezett helyet, ahonnan már mindenki gyalogosan látott neki a túrának.

Köves, erdős, néhol még hóval borított ösvényen kapaszkodtunk felfele kb. 2 óra hosszan. A fáradalmak és a tavasz ellenére a gyerkőcök nem bírtak ellenállni a hógolyózási lehetőség csábításának.
A pihenők alatt megcsodálhattuk a még nyíló kárpáti sáfrányokat.

Az ösvény mentén itt-ott ikrás fogasír is lilállott.

Ahogy haladtunk a csúcs fele már tornyosodtak a felhők, sötétült az égbolt fölöttünk. Az elfáradt társaság a meteorológiai épület láttán kapott újra erőre és folytatta útját. Megyénk legmagasabb pontjára, a Lakócára (1777 m) érkezve kézbe kapta mindenki a környékbeli hegyeket ábrázoló térképet, de közben már jött a jelzés a szolgálatban levő meteorológustól, hogy nagy vihar közeleg, ne időzzünk sokat... de ekkora már bőséges, jéggel "fűszerezett" eső áztatott. Így gyors elemózsia majszolás közepette vetettünk egy-egy pillantást a környező hegyekre,

majd kissé logó orral, de serényen elindultunk visszafele. Ölvesig lassú eső és dörgés kísérte léptünket, de néha meg-meg álltunk s csodáltuk a környéket.
A táborhelyre visszatérve az meglehetősen megcsappant energiaszintünket, a magukért ugyancsak kitevő szakácsok csodás-ízes főztjével bírtuk emelkedésre.
Vasárnap hazaindulás előtt még meglátogattuk a település múzeumát, ahol egy gombaismertető pannót ajándékozott a túrózó csapat a falu lakósainak és látogatóinak.