Virágzik a turbánliliom
Ma megint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a természet kifogyhatatlan tárháza a meglepetéseknek.
Csak annyi kell hozzá, hogy összeszedd magad, picit kiélezd az érzékszerveidet, betérj a Málnás falut körbevevő erdőségek egyik, szemnek és hangulatnak tetsző, erdei útjára úgy, hogy nem keresel konkrétan semmit, de bármire nyitott vagy, és 10-15 perces bámészkodó, andalgó sétafika után hirtelen rád köszön egy nagyon ismerősnek tűnő növény. Az egyből rémlik, hogy egy viszonylag ritka, esetleg védett növénnyel van dolgod és számtalanszor lapoztál már rá a képes növényhatározóban... és akkor a felismerés: turbánliliom (Lilium martagon).
A nálunk élő virágos növények egy másik koronázatlan királynője...
Speciális alakú virágait csak szenderek (hosszú pödörnyelvű, kolibrire emlékeztető lepkefajok, akik röptükben szívogatják ki a virágban levő nektárt) képesek beporozni. Egyes források szerint ezeket a szürkületkor, éjjel repülő lepkefajokat ebben a napszakban eregetett édeskés illatával csalogatja magához a turbánliliom. Személyes tapasztalat, hogy a déli órákban illatuk nem volt nekik, talán estig kellett volna várni a szagolgatással...

5 megjegyzés:
És megjelent a fotókon a copyright...:) A fotók megérdemlik! A Ladó méhevő gyurgyalagja is megérte a fáradtságot. A turbánliliom hány napig élt a szobában a vázában? :)))
Még egy csodálatos növény ... hozzáértő kezek által megörökítve és színesebbé téve! :)
pinty> szitakötő, nem méh :)))
ati> köszönet a kedves szavakért
Mi öt éve Torockó mellett, a Székelykőn láttuk. Csodaszép!
Nagyon szép virág nagyon tetszik.
Megjegyzés küldése