Ha éhes a kiránduló... : szamóca
A nyári természet nem csak szépségével nyűgöz le. A látvány-, hang- és illatélményeket kiegészítheti az íz, aromák élménye is. Szűkebb környezetünkben szinte nem is lehet olyan helyre bóklászni, ahol egy két falásnyi, csipetnyi, kortynyi természet adta finomságra ne bukkanánk.
S bár ezek közül számos sokak számára ismert, mégis érdemesnek gondoltuk egy sorozatocska formájában bemutatni, megosztani, megemlíteni őket.
Elsőként a már és még aktuális szamócára (Fragaria) esett választásunk, melynek három faja fordul elő a Kárpát-medencében: csattogó szamóca (F. viridis), fahéjillatú szamóca (F. moschata) és erdei szamóca (F. vesca).
Ez utóbbi az erdőbéli, erdőszéli séták, túrák (bár ez azért ennél tápanyagigényesebb lehet:D) egyik leggyakoribb finomsága. Vidékünkön május-júniusban kezd teremni, az élőhely magasságának függvényében; minél magassabban járunk, annál későbbig kereshetjük sikerrel.
Azonban a keresés gyakorta mellőzhető is, hiszen a zöld, hármasan összetett, fogazott levelek szőnyegéből hivalkodó-vidáman kukucskálva a kis piros gyümölcsszemek maguk csalogatják a tekintetet, csábítva a zamatos ízre és csöppnyi hűsülésre vágyókat.
És ha ízlelés alapján észrevettük, hogy az erdei szamóca édesebb, igazibban eperízű, mint a termesztett eper, akkor a szakirodalomból azt is megtudhatjuk, hogy ez nem csak magasabb cukortartalmának, de alacsonyabb víztartalmának is köszönhető. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a szamóca fogyasztott része nem valódi, hanem áltermése a növénynek, egy húsos vacok, vagyis a virágkocsány megvastagodott folytatása.
Csipegetés közben a friss levelekből is szedhetünk, megszárítva ugyanis finom tea készíthető belőlük, mely a népi gyógyászatban enyhe hasmanés, májbetegségek, légúti hurutok kezelésére, nyálkahártyagyulladás esetén pedig öblögetésre használatos.Érdekességként az is megemlíthető, hogy, Carl Linné állítólag szamócával gyógyította meg köszvényét.
Kellemes sétát, jó szedegetést-eszegetést, persze csak, ha alábbhagy ez a fránya eső.
