Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Amint ezt korábban jeleztük visszatértünk a kakasmandikóra, azért is mert a Sepsiszentgyörgy-Előpatak között elterülő bükkös szélén a március utolsó hétvégi napsütésben és a Hatodban, (Uzonkafürdő fele) és Tatrangban április első hétvégén sok szép fotóhoz “állt modellt”. Na meg, mert magunk is sepsiszentgyörgyiek lévén, illendőnek tartjuk “reklámozni” e Szent György virágának is nevezett lilás, bíboros rózsaszín vadvirágot.


A kakasmandikó név jelentése után nyomozva, Sándor Attila sepsiszentgyörgyi biológus, könyvtáros segítségével eljutottunk a Magyar Nyelvőr honlapjára, ahol Rácz János Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. című cikkéből megismertük a szó érdekes etimológiáját: Hétfaluból, Brassóból, Uzonból és Erdővidékről vannak adatok a "benderészni", "bögyörészni, "bendérezni" ige 'a tyúkok kakas általi meghágásának' értelmében. Ebből következően a kakasbenderó a kakas pénisze lehetett. A kakasmandikónak egy 'kakasbandikó' változata a kakasbenderó elnevezéssel való összefüggést látszik megerősíteni és jelentése is hasonló lehet. A kakasmandikó, kakasmándikó, kakasbandikó, kakasmandlikó és kakasmandika nevek nem csak az Erythronium dens-canis, de az 'őszi' előtaggal egész Erdélyben a kikerics megnevezésére is használatos voltak. 1786-ból és 1864-ből vannak az első írásos említések, ekkor helynévként, 1838-1845-ben már a növény neveként használatos.

Latin nevének utótagját hagymájának kutyafoghoz hasonló alakjáról kapta: dens = fog, canis = kutya. Innen ered a magyar farkasfoggyökér megnevezés is. Több európai nyelven is ez a közismert neve:
angol: dog's tooth violet,
francia: dent de chien,
spanyol: diente de perro,
német: Hunds-Zahnlilie,
olasz: Dente di Cane.

További névváltozatok piros tavaszika, veres kankós, piroska és nyakagyar.

Rendszertanilag a növények (Plantae) országába, a zárvatermők (Magnoliophyta) törzsébe, egyszikűek (Liliopsida) osztályába, liliomvirágúak (Liliales) rendjébe, liliomfélék (Liliaceae) családjába, az Erythronium a nemzetségbe tartozik.

Magyarországon védett, Romániában viszont nem.

Elterjedését illetően Európában (Magyarországon, Romániában, Erdélyben is) őshonos, februártól áprilisig, gyertyánosok, bükkösök, tölgyesek árnyas, nedves talaján virágzik.
Vannak kertekben termesztett fajtái is. Kertészeti tanács a Pallas Nagylexikonából: “Tavaszi virágágyba vagy szegélyének célszerü.“

A kakasmandikó 15-25 cm. magas, hagymás, évelő növény. Egy száron általában két, ritkábban három hosszúkás, átellenes állású tőlevél van. Ezek jellegzetessége a zöld alapon, szabálytalan barna foltozottság.

Magányos, bokóló virága lillás, bíborrózsaszínű, hátrahajló lelpelszirmokkal, amiből kicsüngnek a kékes porzók és a fehér bibe. Azonban vidékünkön is létezik fehér színváltozata is.

A kakasmandikó fehér színváltozata (Erythronium dens-canis l. niveum), 2010. április, Tatrang

Itt elolvasható Kányádi Sándor: Viszontagságos kakasmandikó című elbeszélése.

Itt egy Kaposváron álló kakasmandikóról készült faszobor látható.

Az alábbi képen a Magyar posta 1985-ben kiadott a Liliomféléknek dedikált bélyegsorozata látható. A kakasmandikó a felső sorban a harmadik.

Hagymáját a tatárok állítólag szerelemkeltő szerként, Oroszországban pedig bélféreg és epilepszia ellen használták.