Februári seregélyek

A hirtelen elolvadt hó és a melegnek köszönhetően apadt a madáretetőnk forgalma, így a tegnapi nap folyamán az etetőt ellátva gondoltam, sétálok egyet. Igazi lágy tavaszi meleg, napsütés és madárcsicsergés, nagyon jól esett, észre sem vettem a sárt, melyben elég mélyen jártam.

Cinegék, verebek énekeltek, míg a szarkák, dolmányos varjak igazi nagy hanggal repdestek fölöttem, mikor hirtelen nagy madárseregre lettem figyelmes. Hallgatózni kezdtem, a hangok ismerősek voltak, gyerekkoromban szőlőőrzés közben sokat hallottam. Közeledtem és hát igen idén először seregélyeket (Sturnus vulgaris) látok a határban.

Költés után nagy csapatai néha hatalmas tömegekben járják a mezőket, kerteket, cseresznyéseket, szőlősöket, . . . Nevük eredete is erre utal:
„... A Se­re­gé­lyek pe­dig nagy se­re­gen­ként jár­nak, s in­nét is vötték a mi nyel­vün­kön va­ló nevezetjeket;" - (Miskolczi Gás­pár)

Tollai fémes zöldben vagy ibolyaszínűen csillognak. Sárgásfehér pöttyözés figyelhető meg a tollazatán. Farka rövid, csőre sárga, hosszúkás és hegyes.

hátulról

alulról

szemből

oldalról

Ál­lan­dó, vagy kó­bor­ló ma­dár, az észa­ki po­pu­lá­ci­ók vo­nu­lók. Dél-Eu­ró­pá­ban, Észak-Af­ri­ká­ban te­lel s arány­lag ko­rán vis­­sza­tér, akár feb­ru­ár vé­gén is.

Többnyire rövid, csengő "csürr" hangot ad, riasztóhangja érdes, elnyújtott "sztíh". Kiválóan utánozza más madarak hangját, néha kellemetlen csikorgó hangokat hallat. Hangja a tavasz közeledtét is hirdeti, hallgassuk csak bátran ITT.