2010. november 11., csütörtök

Mókus, a várt vendég

Volt tanítvány látogatott meg, tudtunk érkezéséről, sőt arról is, hogy nem egyedül érkezik. A történet kezdete kora nyárra tehető, amikor rátalált egy tölgyfa tövében egy apró, egyedül maradt mókus fiókára. Hazavitte, ápolta, aztán a mókus a tanítvány mindennapjainak részévé vált. Kis kunyhójukban külön lakrészt készített neki. A felcseperedett mókust hozta el hozzánk látogatóba.
Próbáltunk kedveskedni neki, előkerestünk fogára való ennivalót. Az ismerkedést követő pillanatok után mókus vendég nekilátott a kóstolásnak.
Falt kicsit ebből,
aztán a diót is megízlelte,
közben figyelő kis szemek tűntek elő az ablakokból, míg a mókust falatozás közben fotózgattuk.
Sokáig nem mutogatta magát, kereste a biztonságot, és egy hirtelen mozdulattal landolt is a tanítvány kezében.
Itt már jól érezte magát, nem is zaklattuk tovább őt a fényképezőgéppel, csak szemeinkkel vizsgálgattuk, miközben kérdésekkel bombáztuk gazdáját. A percek gyorsan elrepültek és vendégeinknek menni is kellett, de ezúton is köszönjük Istvánnak és barátjának, a mókusnak a mai látogatását.

Távozásukat követően gyorsan utánanéztünk vendégünk hovatartozásának: ő a rágcsálók rendjének, a mókusfélék családjának egyik képviselője, az európai mókus, közönséges mókus vagy vörös mókus (Sciurus vulgaris).

7 megjegyzés:

Ati,  2010. november 12. 9:45  

Kellemes élmény lehetett. Nehéz természetes körülmények közt lefotózni őket. Nagyon irigyellek érte. :)

pinty,  2010. november 12. 11:09  

Ez nagyon édes történet. A tanítvány biológiából megérdemel egy kis, külön figyelmet + figyelmességet :)))

k.a. photography 2010. november 12. 17:00  

Nagyon jó kis történet és szuper képek!!!

3Gracia 2010. november 12. 20:39  

Sziasztok!
Ez aztán igen!!! Gratulálok! .. és a képek!!!
Péter

Névtelen,  2010. november 13. 0:56  

Nagyon jók a képek, aranyos kis mókus! Aki kezében tarthatja azt nagyon irigylem. ;-)

Gyurgyalagok 2010. november 15. 16:09  

tényleg élmény volt ilyen közelről mókust fotózni, s legfőképp látni a szoros kapcsolatát a tanítvánnyal
Pinty: a tanítvány már nem diák, így marad neki jutalomként a mókus :-)

Andi 2010. november 18. 11:59  

Hú,de irigylem ezt a kapcsolatot a mókussal. Három év alatt csak kétszer láttam mókust a mi kertünkben, ez nagyon hiányzik nekem. :)

Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP