2010. november 8., hétfő

Kár-krá-krá-kráá

Mezőgazdasági területeken, falvakon, városokban mindenki hallotta már biztosan a vetési varjú (Corvus frugilegus) rekedt, orrhangú, zajos kár-krá-krá-kráá károgását. Néha fülsiketítően zajos is lehet, ha épp egy nagyon népes (akár többezres) kolónia hallatja hangját.

Erőteljes testű, hegyes csőrű, egyöntetűen fekete színezetű énekesmadár. Tollazata bizonyos szögben fémes csillogású. Az öregeknél a csőrtő körül csupasz, szürkésfehér bőr található. A nemek hasonlóak. Fészküket gallyakból magas fákra építik. Mindenevő, de főként rovarokat és gilisztákat eszik. Más varjúfélékhez hasonlóan a szeméttelepek körül is összegyűlnek. Ősszel nagy csapatokban lepik el a városokat. A késő őszi-téli hónapokban városunkban látható vetési varjak nagy része telelni érkezik hozzánk az északkeletre fekvő, kiterjedt orosz és ukrán síkságokról. A hazai állomány ennél jóval szerényebb. A hazai állomány állandó, az észak-keleti állomány vonuló. Életmódjáról bővebben ITT olvasható.

Hazánkban vadászatuk engedélyezett. Azonban a fajt, a veszélyezettsége és hirtelen állománycsökkenése miatt 2009-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az év madarának választotta a kék vércsével együtt.

Két helyszínen próbáltuk őket lencsevégre kapni. Az árkosi iskola udvarán egy magas fát vettek birtokukba, itt próbáltuk elsőre őket lekapni, de csak távolról jártunk sikerrel, hisz ahogy közelítettünk hangosan tovább is repültek. Nagyon gyanakvó madarak, mivel gyakran lőnek rájuk, minden fekete és csillogó tárgy elővétele - puska, fényképezőgép- azonnali menekülésre készteti őket.
Második próbálkozásunk helyszíne Sepsikőröspatakon volt, a frissen szántott földeken rengeteg fekete mozgó pontot lehetett látni már távolról. Közelítve itt is pillanatok alatt tovább szálltak.
De nem adtuk fel, újra lassan-lassan közelítettünk, és most már sikerrel is jártunk. Kapkodva fejünket, jó sok fotó készülhetett.
Diót talál az egyik, s aztán gyorsan repült is vele, mert már nyomában volt a konkurencia.
A sikeres fotózástól elragadtatva visszainduláskor valami koppant épp a fotós fején, s aztán landolt is a földön
nini, hát dióhéj . . . a tölgyfáról dió??? tekintetünk a fán kereste a választ
meg is volt a tettes, ücsörgött a fa tetején, éppen emésztett s talán mosolygott is magában (fotóért dióhéj jár cserébe:-)

4 megjegyzés:

Ati,  2010. november 8. 21:04  

:) kedves cikk :) főként, ha madarakról szól, még ha varjú is :)

pinty,  2010. november 9. 8:10  

Koppant a dió a fotós fején :))) Annyira élethűen írtátok meg a bejegyzést, hogy még ezt is elhiszem nektek! Jöhet a beszámoló a hollókról...

Andras 2010. november 9. 11:26  

jó képek, gratulálok!

Gyurgyalagok 2010. november 9. 20:45  

Ati: hát igen, a varjú is madár :-)
pinty: tényleg koppant, a bibit a fotós fején ellenőrizheted, s a holló nyomában járunk már
András: kösz a gratulációt

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP