Tipp kiránduláshoz - Hűsülés a Hargitán
Végre kisütött a nap, s már a napi egy-két kiadós eső sem állíthat meg, irány a Hargita. A kiszemelt helyszín Csíkmadaras közelében található.
Innen könnyen, egynapos túrával megközelíthető a Madarasi Hargita csúcsa, a Székelyek Szent Hegye a maga 1801 méterével. A merészebbek kétnapos portyával megkísérelték, és sikeresen meg is hódították a közelben található Egyeskövet. Ennek megközelítése, a túra pontos leírása, hasznos információk ITT olvashatók.
Innen könnyen, egynapos túrával megközelíthető a Madarasi Hargita csúcsa, a Székelyek Szent Hegye a maga 1801 méterével. A merészebbek kétnapos portyával megkísérelték, és sikeresen meg is hódították a közelben található Egyeskövet. Ennek megközelítése, a túra pontos leírása, hasznos információk ITT olvashatók.
Mi a Madarasi Hargita csúcsának meghódítását választottuk. A csúcshoz vezető út hosszasan patakok, bővizű források mellett halad. A nyugtató csobogás végigkísérte egész napos utunkat.
A fenyők birodalmában, a kék ég alatt igazán jól lehet felejteni a zajos hétköznapok kisebb- nagyobb problémáit.
Nem győztük csodálni az elénk táruló gombákat, virágokat, állatokat, csak kapkodunk fejünket. A beporzás zajlik, mindenfele szorgalmas rovarokkal találkozhattunk.
Utunk tovább borókás és áfonyás mellett-között vezetett. Érik már az áfonya, így nem lehetett csak úgy elsétálni, bőségesen belakmároztunk, sőt gyűjtöttünk teának valót is a téli napokra.
A csúcshoz közeledve már borult az égalja, és sejtettük a kiadós eső közelgését. El is eredt, így fotók már odafent nem készülhettek, siettünk a menedékházhoz, ahol elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket, és indultunk is vissza sátrainkhoz, ahová már a csillagok megvilágításában érkeztünk.
Aztán a kiadós túra, a sok látnivaló, és a patak hűsítő vize után jól jött a lazítás.
A fenyők birodalmában, a kék ég alatt igazán jól lehet felejteni a zajos hétköznapok kisebb- nagyobb problémáit.
Nem győztük csodálni az elénk táruló gombákat, virágokat, állatokat, csak kapkodunk fejünket. A beporzás zajlik, mindenfele szorgalmas rovarokkal találkozhattunk.
Utunk tovább borókás és áfonyás mellett-között vezetett. Érik már az áfonya, így nem lehetett csak úgy elsétálni, bőségesen belakmároztunk, sőt gyűjtöttünk teának valót is a téli napokra.
A csúcshoz közeledve már borult az égalja, és sejtettük a kiadós eső közelgését. El is eredt, így fotók már odafent nem készülhettek, siettünk a menedékházhoz, ahol elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket, és indultunk is vissza sátrainkhoz, ahová már a csillagok megvilágításában érkeztünk.
Aztán a kiadós túra, a sok látnivaló, és a patak hűsítő vize után jól jött a lazítás.
1 megjegyzés:
Köszönjük a kedvcsináló képeket: bár nem nagyon kellett kedvet csinálni , hiszen régi vágyam, hogy egyszer eltöltsek a családommal néhány napot Erdélyben. Nagyon sokat hallottunk, olvastunk már a terület tájképi szépségeiről, az ott élő emberek vendégszeretetéről.
Ismét szemet gyönyörködtető fotókat készítettetek; a "lazítós" kép is kiváló - tényleg nagyon elfáradhattatok... :)
Megjegyzés küldése