Bánáti sáfrány a Vadas-tetőn

A Birdlife International nemzetközi természetvédelmi szervezet 1993 óta rendezi meg az október első hétvégéjére eső Európai Madármegfigyelő Napokat. Mivel az egész Európát átfogó akcióról van szó, az egyes országokban partnerszervezetek segítségével bonyolítják le az eseményeket. Így tavaly nálunk a Román Madártani Egyesület vállalta ezt a szerepet, ekkor néhány baráttal részt is vettünk a megfigyeléseken, és ugyanezt terveztük idén is.

Aztán bárhogyan is kerestük, nem találtuk, ki foglalkozna az adatok begyűjtésével. Ennek ellenére, illetve a melengető októberi nap csábítására mégis úgy döntöttünk, fölmegyünk a Vadas-tetőre, és a magunk részéről megszámláljuk az előforduló madarakat , hátha majd kiderül, kinek küldhetjük összesítésre az adatokat. Ezt utólag sem sikerült kinyomozni, úgyhogy a mi idei madárfigyelésünk csak saját örömünket szolgálta.

házi rozsdafarkú tojó

A rendezvényről utólag a szervezők honlapjáról megtudtuk, hogy 31 országból, kétezernél is több településről több mint 80 ezer ember vett részt, és a közel ötmillió megszámlált madár közül a seregély volt a leggyakrabban megfigyelt faj. Ez a mi Vadas-tetői megfigyelésünkre is igaz, további látott-hallott madárfajok: szarka, vetési varjú, házi rozsdafarkú, szajkó, mezei veréb, erdei pinty, holló, és barázdabillegető.

A napfény és a lassacskán sárgába-pirosba forduló őszi erdő nyújtotta szépséget fokozta a Vadas-tető lombhullató fái alatt viruló bánáti sáfrány (Crocus banaticus) lilás foltjainak látványa.

E virág színével és alakjával, no meg szokatlan őszi virágzásával könnyen őszi kikerics gyanújába keveredhet, miközben legfentebb köszönőviszonyban vannak egymással, de semmiképpen nem rokonok. Bánáti sáfrányunk rendszertanilag ugyanis a nősziromfélék családjának sáfrány nemzetségébe tartozik, miközben az őszi kikerics a kikericsfélék kikerics nemzetségének tagja.

Ez a sáfrányfaj természetes körülmények között csak a Balkánon és nálunk, Erdélyben található meg, viszont termesztett változatai a világ bármely kertjében ékeskedhetnek. Német neve is erdélyi előfordulására és őszi virágzására utal: Sie­benbürger Herbst-Krokus, ami szó szerint erdélyi őszi sáfrányt jelent.

Ez az apró, 10-12 centiméteres, de lilás lepelleveleivel nagyon mutatós növény erdőkben terem. Jellegzetessége, hogy más sáfrányfajokhoz hasonlóan ő is hat lepellevéllel rendelkezik ugyan, de ezek közül a belső három feleakkora, mint a külsők. További ismertetőjegye a sötét, kékeslila, számos finom szálú sallangra oszló bibéje. Szeptembertől novemberig nyílik, termése pedig következő tavasszal látható.

Fehér színváltozata is létezik, melyhez októberi vadasbeli kiruccanásunkkor nekünk is szerencsénk volt.