2011. július 16., szombat

Daloló vörösbegy

Legkorábbról, 1590-ből adatolható neve a csipkemadár, mellyel a kis poszátával és rozsdás csukkal együtt illették, részben begyének az érett csipkebogyóhoz hasonló színe miatt, részben mert csipkebokorban is fészkelt. További megnevezései is leginkább melltollazatának színére utalnak veresbegyű dalár, veres begyű billegető, vérpinty, sármályú, aranybegy, sárgabögyike, kivéve a csacsogó, melyet hangja ihletett.

A vörösbegy (Erithacus rubecula) a madarak osztályának, a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Kedveli az erdőket, parkokat, kerteket, majdnem mindig sűrű aljnövényzetben költ.

Általában néhány évet él, de a legidősebb elérte a 13. évét. Rovarokat, férgeket, bogyókat, magvakat fogyaszt.

A skandináviai, a kelet- és közép-európai populációk télre Nyugat-Európába vagy a Földközi-tenger vidékére vonulnak. A tojók gyakran vonulnak hosszabb távra, mint a hímek. A romániai populációk vonulnak, nagyon kevés telel át.


Hazánkban mindenhol gyakori fészkelő faj, 1,850,000-2,670,000 pár költ Romániában.
Hívóhangja rövid, kemény "cett", amikor ideges akkor hosszan cettereg: "cett-ett-ett...". Éneke: néhány magas, elnyújtott vékony hanggal kezdődik, majd mélyül, gyorsul, remegve izgatott és gyöngyöző, tiszta, éles.

0 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP