Szomorú gólya mese

Vakációról visszatérve már reggeliben lelkes gyereksereg fogadott, láttam már arcukon, hogy nem vidám történettel várnak:

"Tessék elképzelni, tegnap este a gólyánk elégett!" . . . hirtelen csend . . . aztán bővebb magyarázat:

"Tegnap este, mikor a bunkerünkben játszottunk láttuk, hogy egy gólya elrepül felettünk, és a póznára akar leszállni . . . aztán nagy zajra lettünk figyelmesek. . . szárnya elérte mindkét drótot és rövidzárlatot kapott . . . meggyúlt . . . addig égett amíg a szárnyai bírták, és utána leesett . . . "

A hirtelen csendet kérdések sora törte meg:

"Vajon a mi gólyánk volt?" - "Lehet, mert a társa tegnap este a fészek fölött körözött egyedül..."

"S akkor mi lesz most vele, ha a társa elpusztult?"

"Nem lesz többet Sepsikőröspatakon gólya?"

"Mi lesz a tojásokkal?"

"Ki neveli fel a fiókákat?"

Kérdésekre megpróbáltunk választ keresni, aztán terepszemlére szaladtak el páran. A fészekben igaz csak egy gólyát találtak, de van aki jelezte, hogy reggel ott volt mindkettő, így még nem tudjuk, hogy a falunkban fészkelő gólyapár egyike esett-e áldozatul. A megfigyelés még folytatódik s ha rejtély megoldódik, és kiderül ki is az áldozat beszámolunk róla.

Aztán, hogy a történet hiteles is legyen, fotókat is készítettek:

az áldozat

a vészt okozó drót

A történet mesélői Nóra és Robi (VI. osztály), a fotós meg Roli (IV. osztály) volt.