Kockásliliom-idill

Némileg később, de idén is felkerekedtünk kockásliliom-nézőbe (Fritillaria meleagris) a nagyborosnyói vasútállomáshoz közeli rétre tartva.

Itt a békászó, majd - talán jöttünkre - tovaszálló gólya már ismerős kép,


és a sétához csokit majszolni is majdhogynem hagyomány csapatunkban, viszont a főszereplők - szomorú - de nagyon kis számban vettek részt az idilli jelenetben. Egy helybéli néni már előre figyelmeztetett, hogy tavalyhoz képest sokkal kevesebben virulnak-lilulnak kockás fejecskéikkel. Ő a túl hosszú ideig víz alatt álló talajjal magyarázta, de bizony a tarlóégetés sebhelyeit látva, akár ez is lehet a magyarázat.

Azért néhány szál bókolt elszórtan, őket mezei pacsirták elszánt dalolásától kísérve lencsevégre is kaptuk.

Majd a napsugaraktól jólesőre felmelegedett fűben leheveredve élveztük a tavaszt, a fényeket, illatokat, hangokat.
Illatforrásul - nem meglepően - ibolyák szolgáltak:

Hangok közül az egyik érdekes a bíbicének bizonyult, kit játékos röptében szintén sikerült - ugyan nem kiválóan - de mégiscsak megörökíteni.