Bagoly számlálás

Az elmúlt hetekben történt fülesbagoly figyelés végeredménye az lett, hogy csapatunk csatlakozott a nemzetközi erdei fülesbagoly számláló programba. Ennek a programnak a célja a településeken meghúzódó fülesbaglyok telelőhelyeinek feltérképezése, Közép és Kelet Európában.
A Romániai számlálás adatait a marosvásárhelyi "Milvus csoport" Madártani- és Természetvédelmi Egyesület összesíti, a programról bővebben honlapjukon lehet olvasgatni.

Egy szinkronizált számlálásról van szó minden hónap közepe táján kell megszámolni a madarakat. A Milvus-tól kapott eddigi összesítésből az derült ki, hogy Romániában januárban 20 helyről érkezett számolási adat és összesen 791 madarat számoltak össze.
Ma az Uzoni baglyokat vettük újra számba, most is csak 5 példányt találtunk.

Most az igazi "bagolyfán" üldögéltek, megnehezítve kissé a fotós dolgát hisz a sűrű lucfenyő ágai között nehezen voltak kivehetőek.

A régebbi baglyos bejegyzéseinket ITT és ITT lehet újraolvasgatni.

Read more...

Bagolyfa nyomában

Ősz óta próbálunk bagolyfára akadni Háromszéken. Tudjuk, hogy városunkban is van, de még nem találtunk rá. December közepén kaptuk a hírt, hogy Kézdivásárhelyen idén is elfoglalták a vén nyírfát a baglyok. Aztán a napokban jött a mentőötlet, egy régebbi Pro Natura találkozón Uzonban már láttunk ilyet. Gyors intézkedés és vasárnapra programegyeztetés. Nagy izgalommal vártuk már a nagy napot.

No de mi is az a bagolyfa? Télvíz idején az erdei fülesbaglyok (Asio otus) kisebb-nagyobb csapatokba verődve behúzódnak a városokba, falvakba, és általában valamilyen fára (főleg tűlevelű) telepednek, ahol alvással töltik a nappalokat. Ezen az időszakon kívül azonban nagyon nehezen figyelhetők meg.

Az erdei fülesbagoly állandó és védett madarunk, 31-37 cm hosszú, gyakran jól láthatók a hosszú tollfülei (főleg udvarláskor, megriasztva és kinyújtott, rejtőzködő pózban). Tollazata döntően szürkés, barnás színű. Szeme jellegzetes narancsvörös. Nem épít fészket magának, fán költő egyéb madarak (főleg varjúfélék) fészkében költ. Fő tápláléka a mezei pocok. A nemek hasonlóak, a hím általában világosabb, főként arcán, kevésbé sárgás, alsóteste pedig nem annyira csíkos.

Hangjuk nagyon változatos: riasztásuk érdes, orrhangú "vrakk, vra-ak", a nászhang mély "húú", a fiókák hangos és "szívszaggató", panaszos, elnyújtott, magas "pí-í" eleségkereső hangja több mint 1 km-re is hallható.

Reggel óta napsütés, fotózásra igen alkalmas, igaz cudar hideg van, de nem számít.

Megérkeztünk a bagolyfához, alapos vizsgálódás után, sajnos semmi nyomuk . . . mély csend . . . látni kellett volna az arcunkat . . . de nem adjuk fel, a távolban levő vén fenyőfánál még megnézzük. De ott sincs még egy bagoly sem. Aztán az autó fele haladva, egy nagyon közeli fán egy erdei fülesbagoly figyel ránk, akkora a meglepetés, hogy mire elkészül az első fotó ő már tova is száll.

A távolban egy almafára repül és csak a hátát mutatja.

Tovább haladva még egy példányra találunk, aki épp egy elhagyatott ház udvarán, az eresz alatti szőlőlugason pihen.

A szomszédból jön a segítség, hogy közelebb juthassunk kulcsot is kapunk a kapuhoz.

Igazán jól viseli közeledésünket, és ekkor vesszük észre, hogy az udvaron még vannak.

És közelebbről:

Összesen 5 erdei fülesbagolyra bukkantunk ezen az udvaron. A szomszéd elmondása szerint az idén a régi megszokott fán nem voltak, de a környéken ő 7 példányt látott. Ez az elmúlt évekhez viszonyítva kevés, hisz Laci bácsi elmondása szerint volt, hogy 50-en is ültek ezen a fán.

A környéken még tettünk egy sétát, de sajnos több példányra nem akadtunk.

Hogy miért is apad a számuk, egyik magyarázata az ember lehet, hisz elűzi őket, mert a bagoly a néphiedelem szerint a halállal társított. Brehm szerint az értelmes ember nem bántja őket, mert ők az erdők hasznára válnak. Hogy mit is gondolnak az emberek a bagolyról bővebben ITT olvasható.

Ha valaki még tud ilyen bagolyfa létezéséről környékünkön megkérjük jelezze.

Read more...

Erdei fülesbagoly-nézőben

Karácsonyi lakomákból származó plusz energiabevitelt (is) ledolgozandó bagoly-turnéra indult a gyurgyalagcsapat. Uzon és Szentgyörgy két általunk is ismert helyszínén lévő bagolyfa volt a célpont: itt lestük, számláltuk és fotóztuk a hideg elől az ember közelébe húzódó erdei fülesbaglyokat. (Tavaly is megszámláltattak az itt lakó fülesek). Mire felkerekedtünk a kezdődő havazás komollyá alakult, így szép tájban, de fotózásra kissé alkalmatlan környezetben ügyeskedtünk.

Uzonban a bagolyfákul szolgáló lucfenyők ágainak és a havazás sűrű függönyén keresztül alig találtuk meg, a rejtőzködésben amúgy is nagyot alakító füleseket, de végül öt példány megszámláltatott. Volt, melyik álmosan hunyorított, volt melynek szeme elkerekedett láttunkon, a barátságosabbja ránk kacsintott :)




A szentgyörgyi "lakhelyű" füleseket már az utcabéliek is jól ismerik - na nem arról van szó, hogy nevükön szólítanák - csak tudják, melyik fákon ülnek és szívesen mutogatják - amolyan házigazda stílusban - azoknak, kikről, mint rólunk is lerítt, hogy érdeklődőek. Itt tizenegy ideiglenesen városlakóvá lett példányt számoltunk.



Azt még fontos elmondani, hogy az erdei fülesbaglyok védettek, további részletek a fajról a tavalyi bejegyzésünkből is megtudhatóak.

Read more...

Kilakoltatott erdei fülesbaglyok

Az elmúlt évekhez hasonlóan a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén is megszervezte a telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számlálását. Eddig is igyekeztünk az általunk ismert uzoni bagolyfa lakóit számba venni és az adatokat elküldeni a központnak, ezért nem volt kérdés, hogy az idei akcióhoz is csatlakozunk.

A mai nap azonban nem volt egy kicsit sem természetbe csalogatós... a táj kegyetlen szürkesége (sehol egy kedves szín, amibe a lélek belekapaszkodhat, hogy melegedjen, ha már a nagykabát nem elég), a csontig hatoló novemberi hideg még a szoba melegéből is önkéntelenül borzongatós, nemhogy bármi természetjárásra csábítson. De, mint kiderült ma volt a novemberi szinkron-felmérő periódus utolsó napja, ezért a korrektség kedvéért nagykabát elő, autóba be és irány Uzon.

A meglepetés csak ezután következett; megbizonyosodtunk, hogy jó helyen járunk, az utca stimmelt, a házszám is, csak az nem volt ott, amiért jöttünk... a bagolyfa.

Mint kiderült az új tulajdonos jónak látta, nem tudni mi célból, a több éve telelőhelynek használt baglyos fenyőfákat is kivágni a tatarozó munkálatok mellett.

Ezek után kicsit körülnéztünk hátha áttelepedtek valami más fára. Végül a szemközti udvar almafáján találtunk pár madarat hosszas szemmeregetés után (egyáltalán nem könnyű észrevenni őket olyan tökélyre fejlesztették mimikrijüket), de a helyiek szerint ezek talán eddig is ezt a fát lakták.

Abban reménykedhetünk, hogy bagolyfa igazi lakói találnak maguknak egy olyan fát, amely egy madárbarát ember kertjében áll és a környéke nem szorul tatarozásra...

Végezetül egy feladvány: Hány erdei fülesbagoly a lakója a fenti fotón szereplő almafának? szemmeregetésre felkészülni... rajt! (a fotóra klikkelve nagyítható) a megfejtést egy megjegyzésbe várjuk. :)

Read more...

Megint bagoly...

A bagolyfás bejegyzés után olvasóink megjelölték a sepsiszentgyörgyi bagolyfák pontos helyét amit ezúttal is szeretnénk megköszönni. Kicsit sem halogattuk a dolgot ma felkerestük a környéket.

A séta végeredménye összesítve:

-15 erdei fülesbagoly a tömbházak védelmében levő kispark fáin

-2 darab átfagyott, a térdig érő hóban távcsővel és fotógéppel leselkedő nagyobb "gyurgyalag" és egy 4 éves , de annál lelkesebb kisebb"gyurgyalag" ...

- és az alább látható fotók...

Read more...

Bagoly lesen

Ma délben ejtettük meg a havi esedékes telelő erdei fülesbagoly-szinkron februári részét: az Uzoni bagolyfához látogatva két nagyon rejtőzködő fülest találtunk csak. Ám bagoly meglepetés nélkül a nap nem telhetett el: estére ablakunk előtt tette tiszteletét egy füles. A tömbház falának hosszanti repedésében denevérek tanyáznak, talán éppen vacsorára érkezett...

Tádám:

Read more...

Ha november, akkor erdei fülesbaglyok

Számunkra legalábbis egyértelmű a kapcsolat: hiszen a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által 2009 óta szervezett telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) szinkronszámlálásán az előző évekhez hasonlóan részt veszünk idén is. És mert számos füles novembertől kezdődően választja a települések fáit téli szálláshelyül, ekkor indul a számlálásuk és ezért baglyos hónap számunkra a november.

Fölöttébb enyhe őszutón azt hihettük volna, még a fülesek nem húzódtak be az erdőből. Rendszeresen felmért helyek közül ez igaznak is bizonyult Kökös és Uzon tekintetében, ám Sepsiszentgyörgyön az olykor mesteri rejtőzködés ellenére, sok telelő fülesbagoly számláltatott meg.
Legtöbbjük aluszékonyan tűrte a számbavételt, némelyek azonban kíváncsian, morózusan, gyanakvóan tekintettek vissza az őket kémlelő fotósra:

Read more...

Vörös vércséktől elragadtatva...

Bár ragadozómadaras kalandjaink nem voltak gyakoriak, azért került már lencsevégre erdei fülesbagoly és egerészölyv. És annak ellenére, hogy közvetlen közelünkben - városunkban, Sepsiszentgyörgyön - több magasabb épületen is fészkel vörös vércse (Falco tinnunculus) csak nemrégiben sikerült őket is megörökíteni. És végülis nem a városlakók szerepelnek alább, hanem a Kilyén határában "felhajtottak".

Népi nevei: vörös vercse, vírcse, széltapogató, széllel játszó, nyerítő.

Leggyakoribb sólyomféle, mely Európában mindenhol megtalálható. Európai állománya 3–400 ezer párra tehető. Németországban 6.000 Angliában 5.500, míg Franciaországban 5.000 költőpárt tartanak számon. Romániában 3.500–7.000 pár költését tartják valószínűnek a tudósok.

Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket kerüli. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban.

A mezőgazdaság számára rendkívül nagy hasznot hajt. Túlnyomórészt pockot, egeret és sok, a gazdaságokra nézve káros rovart (sáska, lótetű) fogyaszt. Kizárólag a talajról zsákmányol.

Fészket nem épít magának, hanem elfoglalja a varjak, szarkák, ragadozók tavalyi lakását.

Hangja jellegzetes, költési időben gyakran hallatja.

A vörösvércse védett ragadozómadár!

Read more...