Vörös vércséktől elragadtatva...

Bár ragadozómadaras kalandjaink nem voltak gyakoriak, azért került már lencsevégre erdei fülesbagoly és egerészölyv. És annak ellenére, hogy közvetlen közelünkben - városunkban, Sepsiszentgyörgyön - több magasabb épületen is fészkel vörös vércse (Falco tinnunculus) csak nemrégiben sikerült őket is megörökíteni. És végülis nem a városlakók szerepelnek alább, hanem a Kilyén határában "felhajtottak".

Népi nevei: vörös vercse, vírcse, széltapogató, széllel játszó, nyerítő.

Leggyakoribb sólyomféle, mely Európában mindenhol megtalálható. Európai állománya 3–400 ezer párra tehető. Németországban 6.000 Angliában 5.500, míg Franciaországban 5.000 költőpárt tartanak számon. Romániában 3.500–7.000 pár költését tartják valószínűnek a tudósok.

Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket kerüli. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban.

A mezőgazdaság számára rendkívül nagy hasznot hajt. Túlnyomórészt pockot, egeret és sok, a gazdaságokra nézve káros rovart (sáska, lótetű) fogyaszt. Kizárólag a talajról zsákmányol.

Fészket nem épít magának, hanem elfoglalja a varjak, szarkák, ragadozók tavalyi lakását.

Hangja jellegzetes, költési időben gyakran hallatja.

A vörösvércse védett ragadozómadár!