A természet remekműve

Egy fagyos nap nem igazán lét-eleme az embernek, de még a növényeknek sem. Mégis vannak virágok, melyek ilyenkor bontakoznak ki. Persze nem botanikai különlegességekről, hanem az ablakokon megjelenő jégvirágokról van szó. Szemgyönyörködtető látványt nyújtanak, amint kacskaringósan, ágas-bogas levelezőn tapétázzák ki a hideg ablakszemeket.

A japánok hagyományosan november havát nevezik jégvirág-hónapnak, igaz, újabban már inkább költőik használják e lírai megnevezést. De ismerjük meg behatóbban e fagyosan szép jelenséget, melyhez Kolumbán Laura sepsiszentgyörgyi kémia–fizika szakos tanárnőt hívtuk segítségül, aki rögtönzött előadásában dióhéjban összefoglalta számunkra a jégvirág megjelenésének titkait.

Eszerint a szükséges összetevők: külső részén hideg, 0 ºC alatti, kevéssé szigetelő üvegfelület, meleg vízgőz (mérsékelt páratartalmú levegő a belső térben) és bizonyos meghatározó fizikai környezeti tényezők: hőmérséklet, nyomás.

A folyamat, melynek során ablakunkban muskátli helyett jégvirágok nyílnak, a víz kristályosodásának eredménye. A vízgőz lecsapódik a hideg felületre, lehűl, majd megfagy. Lassan indul, az első kristályok parányi szennyeződések vagy akár a felület apró hibái körül alakulnak ki, később a kristályok növekedésével a folyamat felgyorsul. A fent említett környezeti tényezők változásának eredményeképpen a kristályképződés különböző sebességgel megy végbe, melynek függvényében, lassú képződés esetén szabályosabb, rendezettebb, gyorsan lezajló kristályosodás esetén pedig kevésbé rendezett struktúrák alakulnak ki.

A vízkristályok hatszöges alap-szerkezetűek. Ezt a vízmolekulák közt létrejövő hidrogén-hídnak nevezett másodrendű, gyengébb kötés eredménye. A jégvirágoknak a névadást ihlető kecses alakja az üvegfelület szabálytalanságainak, a rajta lévő apró szennyeződéseknek köszönhető. Ezek befolyásolják ugyanis a jégkristály gócképződését. Az ablakainkat dekoráló jégvirág réteg maga is szigetel, ennek következménye, hogy egy milliméternél vastagabbá csak meglehetősen ritkán növekszik.

Zárómondatért Márai Sándorhoz fordulva: „Nézd a jégvirágot, (…) mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra!”

Fotó forrás