2012. február 28., kedd

Fuvolázó téli vendégünk

Az utóbbi napok tavasziasra forduló időjárása sétára csalogató. A megerősödő napsugarak simogatása alatt csurran-cseppen az eresz, rokkannak az útszéli hóbuckák. Ám, ha a városból kimozdulunk, és mondjuk egy Olt menti csatangolásra adjuk fejünket, ott még jócskán érezzük a tél uralmát: a hóréteg méretes, nem egykönnyen adja meg magát a tavasz fuvallatának. Mégis felüdítő élmény egy ilyen portya, a jóleső fáradtságon kívül a megfigyelhető madaraknak köszönhetően is.
Különféle cinegecsapatok, őszapók ágról-ágra röppenve szorgosan csipegetve falatoznak, piros álarcos tengelicek húznak egyik bozótból a másikra, számos szarka, veréb, varjú keresztezi utunkat, távolibb oszlopon egerészölyv, huzalon nagy őrgébics fürkészi a fehér tájat, tőkés récék társasága ring a még jórészt jeges folyóban. Fák között szárnyaló fenyőrigó sokadalom, fatörzsén vígan közlekedő csuszka, hullámozva repülő fakopáncsok, magokat csipegető kenderikék, és egy suhogva tovaszálló uráli bagoly teszi változatossá a még csupasz ágak uralta fehérlő tájat.
Ebben, az egyelőre inkább a szürkésbarna árnyalataiban szerénykedő látványban élénk színfoltként tűnik fel a pintyfélék családjába tartozó süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), ennek is a hímje, merthogy ő ékeskedik élénkvörös hassal.
A tojó szürkés krémbarna alsóteste már sokkal kevésbé hívja fel magára a figyelmet. Egyebekben a két nem eléggé hasonló: fekete fejtető, farok, szürke hát, nagyrészt fekete szárny, piszkos fehér szárnycsíkkal, fehér farcsík. Ez utóbbi a repülő süvöltők egyik legjobb határozókulcsának is számít.
Röpte amúgy gyors és hosszan hullámzó. De inkább az ülő életmód jellemző rá, ennek ellenére farka és szárnyai meglehetősen hosszúak. Szárnyfesztávolsága 22-26 cm, mérete 14-17,5 cm. Feje elég nagy, fekete csőre rövid és vaskos. Ültében gömbölyded, tömzsi, nyaknélkülinek tűnő alakjáról viszonylag jól felismerhető.
Lombelegyes fenyvesekben fészkel leginkább. Elterjedési területén jobbára állandó, de egyes észak-európai fészkelők délebbre vonulnak. Így hozzánk is téli vendégekként érkeznek. Madáretetőinket is meglátogatják, s bár visszahúzódó madarak itt azért megfigyelhetjük őket. Táplálékuk különféle magokból, bogyókból, kisebb részt rovarokból áll.
Nevét méla, fuvolázó hangjáról – a források szerint – éppen a székelyektől kapta. Ez lépett elő magyar tudományos megnevezésévé. Más nyelvjárási nevei is hangutánzó eredetűek: hüpp, hüpmadár, gyöp. De hívják, hívták még rendes piróknak, vörös begynek, gimplinek vagy havasi-pintynek is.
A pintyfélék családjának néhány másik tagja nálunk is védett, ám a süvöltő nem tartozik közéjük. Magyarországon viszont védelmet élvez.
Az énekesmadarak, mint a süvöltő is, gyakran áldozatai a ragadozó madaraknak, ekként jeleníti meg Csontváry Kosztka Tivadar is a Süvöltőt leterítő ölyv című festményén.

0 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP