Látogatóban a hulladéklerakónál

A tegnapi munkaszüneti naphoz hozzáadódott a mai nap is. Ennek örömére, és a hirtelen jött minivakációval járó eltunyulás megakadályozására a Mikes Kelemen Líceum sebtében mozgósított környezet-csoportjával felkerekedtünk, hogy körülnézzünk ott, ahol legfennebb a madár jár

(vetési varjú százával, búbos pacsirta, sirály stb.), de legtöbb embernek semmiképp nem kiránduló vágyai netovábbja: a sepsiszentgyörgyi hulladéklerakón és hulladékudvarban.

Már reggel látszott, hogy jó napunk lesz, mert hét ágra sütött a nap, és a hideg sem csikorgatta annyira fogát.

Célunk a szelektíven gyűjtött hulladékok kezelésének és sorsának feltérképezése, a városunk kínálta hulladéktárolási és értékesítési lehetőségek kiderítése, pár keringő mítosz megdöntése volt.

Az első állomás a város végén található hulladéklerakó: a fogadtatás szívélyes és örömmel vezetnek körbe. Kiderül, hogy az udvaron üveg, PET palack, papír, alumínium doboz szétválogatás folyik, és lehetőség szerint ezek összepréselése és bálázása. A legtöbb hulladék-bálát erre szakosodott cégek viszik el és hasznosítják újra.

A hulladéklerakón szilárd hulladékot, nem veszélyes és ártalmatlan hulladékot, a város és a környező települések lakóitól származó hulladékot, intézmények, cégek és más hivatalok hulladékát tárolják.

Az elhelyezés után, a lánctalpas géppel végzett tömörítéses egyengetés után, 50 cm vastagságú földréteggel borítódik, az öngyulladás megakadályozása végett. Az erjedési folyamat következtében keletkezett csurgalékvíz egy gyűjtőcsatornába kerül, ahonnan rendszeresen a víztisztító állomásra szállítódik. (forrás)

Felfedező utunk második állomása a tavaly létesült hulladékudvar, ahol azokat a különleges hulladékokat lehet elhelyezni, amelyek gyűjtésére nincs a város területén szelektív hulladékgyűjtő konténer. Például: fa, textil, üveg, szárazelem, akkumulátor, használt étolaj, elektronikai hulladékok, villanyégők stb.