2011. szeptember 8., csütörtök

Erdei szín(játszó)tér nagy gyöngyházlepkével

Mielőtt még az ősz beköszöntével teljesen aktualitását veszítené, egy lepkés bejegyzésre is illendőnek tartottuk sort keríteni.
A szín(játszó)tér a málnási vasútátkelő fölött jobbra a dombhátán kerekedő sűrű lombhullató erdő. A befele vezető ösvény, szekérút egyik kedvenc közeli kiruccanási, erdei sétálóhelyünkké avanzsált, miután tavaly először rátértünk. Bár Szentgyörgy nem a legiparibb hangulatú s nem is a legzajosabb városok közé sorolt be, azért az erdőbéli csavargások csöndje, nyugalma még ehhez képest is más világ. A sorompó környéki feltúrt-feldúlt aszfaltútszakasz képe után a poros erdei út látványa – legalábbis napsütésben – barátibb, hívogatóbb. S hogy akár mezítláb is végigporoszkálhatunk rajta, csak emeli az augusztus végi séta örömének fokát.

Rendes fogadóbizottsági tagok az egérészölyvek: a fák közé kanyarodva, már az első néhány lépés után őket hallani, vagy látni őket a magasban keringeni, ami nem meglepő, merthogy otthonosan mozognak az erdőszélen. Legutóbb néhány méternyi közelségből láthattuk, amint majdhogynem orrunk elől, módszeres szárnycsapásokkal emelkedett fel és tűnt el a fák koronái közt. A meglepetés miatt, fotográfiák a felszállást csak tökéletlenül örökítették meg, így ölyvünk elesett a főszereptől ebben a „darabban”.
De folytatva utunkat a napfény és az ágak, levelek árnyjátékában hamarosan újabb jelöltekre bukkanunk: lepkék pillegnek körülöttünk. Hangulatos színkavalkádjukkal azonnal magukra vonják a figyelmet. Játékos röptükkel meglepő magasságokba kalandoztatják el a tekintetet, kecsességükkel elbájolják a nézelődőt. Virágon, levélen és a földön pihennek meg, sokkal több alkalmat kínálva így a fényképeken való szerepeltetésükre. De mert a mesés környezet ellenére is fölöttébb valószínűtlen, hogy fotómodell ambíciókat dédelgetnének, hát hasznára válik a türelmesség az őket lencsevégre kapni vágyóknak is.
Hosszas szemlélés és határozólapozgatás után a színkavalkádból végül a sárgásvörös nagy gyöngyházlepkét (Argynnis paphia) ragadtuk ki. Ő Eurázsia mérsékelt égövi tájain, így nálunk is általánosan elterjedt. Mint nevének előtagja is mutatja, a tarkalepkefélék családjába tartozó gyöngyházlepkék nemének a Kárpát-medencében ő legnagyobb méretű képviselője. Szárnyfesztávolsága 6,5-8 cm.
A gyöngyházlepkék közös jellemzője a hátulsó szárny fonákjának ezüstös, gyöngyházfényű foltozottsága, sávozottsága. A nem tagjaként a nagy gyöngyházlepkéét ezek közül a sávok díszítik. A nőstény a hímnél halványabb színezetű, enyhén barnás vagy zöldesszürke. Mindkettejük szárnyát sötét foltok pöttyözik, vonalkák rajzolják ki.

Erdőszélen, erdei utakon, tisztásokon fordul elő, leginkább bogáncs- és aszatféléket nektárját szívogatva. De nyári orgonás kertekben is üdvözölhetjük látogatását.

Augusztus végi sétánkon éppen csak láthattuk még, hiszen egyetlen nemzedéke júniustól a nyár utolsó hónapjáig röpül.

0 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

Bethlen Gábor Alap

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP